Koronavírus és kapitalizmus: profit vagy szolidaritás?

A koronavírus-válság az elmúlt hetekben mintha elhomályosította volna a klímaváltozás fenyegetését. Azonban nem érdemes azon rágódni, hogy mikor fogunk újra a klímaváltozás okozta problémákkal foglalkozni, mivel a két probléma valójában egy tőről fakad. A járvány által előidézett válság sem elválasztható attól a folyamattól, ahogy az […]


A materiális, az immateriális és a szimbolikus

Hogyan határozza meg a gazdasági és a rá épülő intézményrendszer a kultúratermelés feltételeit? Milyen tágabb politikai és társadalmi kontextusba helyeződik mindez? Ezeket a kérdéseket igyekezett körüljárni a két egymást követő napon - a sajnos éppen bezárás előtt álló Müsziben - Bojana Kunst szlovén filozófus és művészetteoretikus. Egy baloldali és radikális kritika főbb vonalai bontakoztak ki, amely szerint nemcsak a szocialista múltnak a jelenhez való viszonyát kell újragondolnunk, hanem a kultúrának reflektálnia kell saját politikai és társadalmi beágyazottságára is.


A munka* szabaddá** tesz

Mielőtt azon kezdenénk meditálni, hogy egy tinivlogger milyen, a világ működéséhez elengedhetetlen értékeket termel, inkább említsük meg azt, hogy a jelenleg fennálló gazdasági rendszer rengeteg fizetetlen munkára épül, amit a háztartásokon belül túlnyomó részt nők végeznek, illetve gyakorlatilag mérhetetlen mennyiségű, elképesztő mértékben alulfizetett munkára a harmadik világban.


#Beuysheute, avagy jelenkori tőkeértelmezések Berlinből

Beuys 30 éve halott. Több generáció felnőtt már, akit sem spirituálisan, sem a művészet fogalmának kitágítása szempontjából nem érintett meg. De tudjuk azt is, hogy művészetének szelleme ma is kísért, és hogy a Beuys-i aktív, véleményformáló művész létforma meghatározó mérföldkő a művészettörténetben. S ahogy ez a kanonizált művészek esetében leggyakrabban előfordul, a művészeti piac az intézményrendszerrel karöltve szinte teljesen kisajátítja a hátramaradt művekkel való foglalatosságot és preferenciákat. Ez történik már egy jó ideje Beuys munkáival is — a ránk maradt fizikai öröksége körül komoly tőkét kovácsolnak, és mindez kényes kérdéseket és dilemmákat hagy megválaszolatlanul maga mögött. A cikk apropója, hogy egyik leghíresebb és legméretesebb műve, a Das Kapital Raum 1970-1977 Berlinbe költözött, s ennek megünneplésére két kurátor egy tematikus kiállítás gyújtópontjába helyezte azt.


„Kísértet járja be Kelet-Európát“ — Rousseau kísértete


A kétévente megrendezett Degrowth Konferencia idei helyszíne Budapest volt. Ezidáig számos kérdés felmerült a „nemnövekedés“ mozgalom ideológiai körvonalait illetően, amely a sokszínűség liberális eszméjével igyekszik önmagát magyarázni, és mindeközben előszeretettel hívja magát radikálisnak. De hogyan lehet egyáltalán valami radikális, ami olyan fogalmakkal spekulál, mint a fenntarthatóság?


Welcome home

Dolgozz otthonról, vagy a munkakörnyezeted nézzen úgy ki, mint az otthonod! A millenniumot követő évtizeddel feljövő kreatív osztály munka- és életszervezése (ha van még értelme a megkülönböztetésnek) eddig nem látott mértékben épít az „otthonosság” pszichogeográfiájára, jelentsen az egy süppedős kanapét, egy kávéfőzőgép mellé állított pingpongasztalt […]



© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány