„Szeretjük a rendet. Szabadon engedi az elmét”

Az örökké öltönyös Gilbert & George két igazán finom angol úr, akik mintha folyton kifiguráznák, ami velük történik. Előszeretettel ábrázolnak szétcincált, mozaikos, durva életet. Testnedvek, vallás, nemzeti szimbólumok, modern városban összekeveredett narratívák találkoznak hatalmas, négyzethálós műveiken. A képek sokkal inkább illenének egy örökké harcoló, true punk banda lemezborítójához, mint azokhoz a decens, teázós reggelikhez, amiken huszonöt éve nem változtatnak. Gilbert (Prousch) & George (Passmore) egy pár, két ember, de egy művész, műveikben élő szobrokként szerepelnek. A hetvenen már túl vannak, telefonjuk nincs, a mindennapi teendőket unalmas hülyeségnek tartják.


…így “queer-elem” a kultúrát, a trójai faló stratégiájával

Karol Radziszewski Varsóban élő lengyel képzőművész, aki filmjeivel és performanszaival vált ismertté, melyekben archív anyagokból kiindulva különféle társadalmi, politikai és gender kérdéseket vizsgál. Budapesten is többször láthatta munkáit a közönség, például a Trafó Galériában (A császár új ruhája, 2013), idén nyáron pedig a tranzit.hu A Szívünk egy másik ország – a barátság mint alternatíva egy normáis világban című kiállításán került bemutatásra Kisieland című projektje, amely egy meleg közösség félnyilvános tevékenységét, magánlakáson előadott drag performanszait mutatja be a lengyelországi szocializmus utolsó éveiben. Radziszewski a kiállítás alkalmából Budapestre látogatott, ahol az említett munka részét képező 30 perces dokumentumfilm bemutatását követően a közönség kérdéseire válaszolt. Itt tartózkodása alatt munkamódszeréről, művészi stratégiákról, korábbi és új projektjeiről beszélgettünk. A cikk végén megtekinthető a július 28-i prezentációról készült videofelvétel.


Az Egyetemtől az Actionig…

1990 után sorra nyíltak a különféle szolgáltatásokat nyújtó meleg szórakozóhelyek – több kérészéletűnek bizonyult, néhány bár hosszabb ideig fenn tudta tartani az iránta való érdeklődést, a legerősebbek manapság is üzemelnek. Érdekes jelenség, hogy kifejezetten leszbikusok számára hosszú ideig nem nyílt bár. Az alábbi írás a rendszerváltástól 2000-ig tartó időszak lmbt+ szórakozóhelyeit mutatja be képekkel.


Allen allein 2.

Allen egyedül maradt. (Szeretői voltak.) Festészetében azt fejti ki, ami Dzsan-panoptikumainak az ősélménye lett: az önmagától másik testbe elválasztott kétségbeesését. A klasszikus szobrászatból kölcsönözve formailag, a klasszikus mitológiából tartalmilag merítve a panoptikumban főszereplő Galathea alá, a szobor bálvánnyá válásának jelzéseként kerül a piedesztál. Ez már a hetvenes évekbeli festményeken óriásira nő, ahol (fej nélküli, antik torzó) táncosnők jelennek meg rajta. A piedesztálból egyenesen sziklaszirt lesz, gyakran kettő, tükörszimmetrikusan a képtér előterében, s az egyiken a vágyott, a másikon a vágyódó helyezkedik el – közöttük egyre mélyebben tátong a szakadék. A piedesztál aztán lehet oszlop vagy hegycsúcs, épülettömb, karcsú kúp is. A vágyott különféle formákat, leginkább táncosnőét és szobortorzóét ölti, a vágyó a vándorállat, ami El.


Allen allein 1.

Az El Kazovszkij élet/mű kiállítás lehetetlen ötlet volt, és a megoldása is az lett: délután egykor kezdtem el a tereket végigtekinteni, és ki is takarítottak a szorgos munkások fél hatkor belőle, miközben ha tisztességgel akarom megnézi, magamba venni mindazt az információt, amit tálcán kínál nekem, akkor fél nyolcra, ha végzek. Egy Kazó-kép is túl sok, reprodukcióban, egy térben – már, ha nem egy töküres templomléptékű enteriőr egyedüli vizuális ingere a fókuszpontban: mire odaérsz, megcsöndesedsz.


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány