A szabad művészetet választottam

Király Tamás és Rajk László életműve több ponton is összekapcsolódott: egymás közvetlen közelségében dolgoztak különféle filmes látvány- és jelmezterveken, vagy a rendszerváltás után megnyíló NA-NE Galéria alkotóiként. Király geometrikus vonalvezetésű ruhaszobrai és Rajk szúrós építményei, visszanyúlva az orosz konstruktivizmus formanyelvéhez, egyaránt egy kor forradalmi esztétikájának újraértelmezésével tartanak tükröt a hanyatlásnak indult szocialista rendszer visszásságaival szemben. A Trapéz galéria Engedetlen szerkezetek című kiállításán a két alkotó művei reflektálnak egymásra, megidézve egy kort, amikor a tűrt kategóriába tartozó művészek még a Fiatal Művészek Klubjában gyűltek össze, mégsem járt komolyabb következményekkel, amikor Királyt és vörös csillagos parlamenti kupolát formázó kalapot viselő modelljét rendőrök igazoltatták a Nemzeti Múzeum kertjében. A kiállítás a héten zár, a Király Tamás-életmű ’80-as évekbeli fejleményeit feldolgozó kétnyelvű kiadványt azonban jövő hétfőn mutatjuk be. Ebben az interjúban Rajk Lászlóval szintén erről az időszakról beszélgettünk.


„Semmiképpen nem avantgárd“

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy a művészet nem csak afféle vérszegény mozi, ami a galériák falain belül pereg, hanem valós tétje is lehet. Mondjuk megváltoztatja azt, ahogy a dolgokat látjuk, vagy éppenséggel társadalmi változásokat eszközöl. Ehhez pedig gyakran manifesztumot szerkeszt. A Kassák Múzeumban megrendezett Manifesztum! előadás-sorozat a kiáltvány sokarcú műfaját vizsgálja: megpróbálja kitapintani a 20. századi izmusok egyik ütőerét. A szervezőkkel, Dobó Gáborral és Szeredi Merse Pállal beszélgettünk.


Forradalom ötszáz példányban

A Tett című folyóirat, melyet Kassák Lajos 1915-ben alapított, művészeti és politikai szempontból egyaránt támadta a háború kultúráját: baloldali és társadalomkritikus hangnemben, újszerű szerkesztési móddal szólalt fel az első világháború ideológiája körül létrejött egyoldalú retorikával szemben. A Kassák Múzeumban rendezett kiállítás a Tett politikai környezetét […]



Közeleg a Díjátadó: A zsűri bemutatkozik

A 2013-as Katalizátor-díj nyertesének kiválasztásában meghatározó szerepe volt idáig a folyamat iránt érdeklődő, a társadalmilag elkötelezett művészetről nyíltan véleményt formáló állampolgároknak is: a január 17-i Nyitott Fórum résztvevői közvetetten, közülük pedig az előválogatás felelősségét vállalók közvetlenül voltak hatással arra, hogy mely 4 projekt közül kerülhet ki a […]


A „tárgy” először – beszámoló

Ennek a kétrészes posztnak az apropóját egy új média művészettel foglalkozó óra és egy konferencia adta, melyek a tárgy, tárgyiság, dologiság (thingness) kérdéskörével foglalkoztak, bár eltérő megközelítésben. Rajtuk keresztül a „dologiság” diskurzus két kortárs képzőművészeti – kritikai művészeti és új média művészeti – értelmezését igyekszem […]


A gondolatgerjesztő test. Politikum, társadalomkritika és testkultúra a Kassák Múzeumban

A Kassák Múzeum Elmozdulás: munkáskultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában című időszaki kiállítása valódi „kísérlet”, amennyiben megpróbálja komolyan venni ezt a sajnos közhellyé laposodott kifejezést. A tárlat nem arra kíváncsi, hogy a mozdulatban testet öltő önkifejezési forma művészet-e a szó polgári esztétikai vonatkozásában, hanem arra, hogy […]



A láthatatlan történet (II. rész)

Radó Sándor önéletírása, a Dóra jelenti először 1971-ben jelent meg és összesen hat magyar kiadást ért meg. A szovjet katonai cenzorok, a magyar pártvezetők beavatkozásai, rövidítései és alakításai nyomán keletkezett szöveget 2006-ban Radó nevelt fia, Dr. Trom András egészítette ki a korábban kimaradt részekkel. Természetesen […]


A láthatatlan történet (I. rész)

Általában egy-egy természeti katasztrófa híre – New Orleans pusztulása, földrengés Haitin, tűzvész Görögországban – billenti ki az embert abból a kényelmes elképzeléséből, hogy az élet tempójának gyorsulása beszűkíti, elfeledteti, sőt eltünteti a teret. Csak ha a dolgok hétköznapi menete egy pillanatra felszakad, akkor tudatosodik hirtelen […]


Ki az áldozat? Ki a tettes?

A Vákuumzaj látszólag a hiányról szól, valaminek a hiányáról, miközben hipotetikus részecskék, műtárgyként installált képernyők és vetített képek töltik be a Trafó – nomen est omen – avantgárd kiállítóterét. A kiállítás centrumában pedig a hiányzó „munkás” betonba öntött emlékműve áll. Egy szobor, amely a holnap […]


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány