Raymond Depardon és Paul Virilio együttműködéséből, vagyis inkább nézőpontjaik gyökeres ellentéteiből épül fel a fenti cím alatt március közepéig látható, több mint rendhagyó kiállítás, a párizsi Cartier Alapítvány kiállítóhelyén. A tárlat témája a szülőföld, vagyis pontosabban a világ zsugorodásával egyenes arányban átalakuló, eltűnő szülőföld jelentése és tapasztalata illetve a Földünkön végbemenő migráció felmérése illetve bemutatása.
Sichuan Tartomány, Kína, Május 2008. Földrengés utáni evakuálás. Fondation Cartier pour l’art contemporain, Paris | Photo © Xinhua AFP Photo
Már alapjában különleges a helyzet azzal, hogy a tárlat két teljesen különböző alkotó, egy francia parasztcsalád gyermeke, a fotográfus és filmes Depardon (1942) és az olasz emmigráns családból származó urbanista, Virilio (1932) közös munkája. A kiállítás kiindulópontja egy mondatban az az információ, hogy a hivatalos becslések szerint 2040-ig a Földön csaknem egy milliárd ember kel majd útra, mert lakhelyét elhagyni kényszerül. Ennek a migrációnak gazdasági, politikai és nem utolsósorban éghajlati okai vannak.
A rendezők által tárgyalt paradoxont – amely a két művész, a vidéki és városi ember találkozásától talán még kiélezettebb lesz Virilio röviden kifejti a látogatóknak egy szokatlan, ajtónyílás formájú vászonra vetített film kockáin, amelyeken egy párizsi udvaron lépked a kamera felé: a letelepedett és a nomád életforma átváltozása merőben új helyzetet teremt a Föld minden részén. Azt elemzi, hogy a helyhezkötötten élő népesség – otthon érezve magát a gyors közlekedés és a kommunikációs technológiák adta lehetőségek között – egyre könnyebben kel útra. Ezzel szemben a nomádok nemcsak otthonukat vesztették el, hanem menekülttáborokban kényszerülnek lakni, ahol korlátozzák helyváltoztatásuk szabadságát. Vándorlásukat gyakran új földrajzi, állami és más, mesterséges határok, falak közé szorítják. A vidékek elnéptelenednek, míg a városok túlnőnek önmagukon, úgynevezett „ultravárosok” jönnek létre, melyekben nemcsak a lokális és nemzeti identitás kerül veszélybe, de a lakhatóság is.
Terre Natale, Ailleurs commence ici, kiállítási enteriőr (a kiállítás design-ját Paul Virilio részéhez Diller Scofidio + Renfro, Mark Hansen, Laura Kurgan és Ben Rubin készítette.Fondation Cartier pour l’art contemporain, Paris | Photo © Gregoire Eloy
A világ népesedési struktúrája átalakulóban van és mindez beláthatatlan következményekkel jár, melyre a nyugati társadalom, Virilio szerint, „STOP EJECT” önvédelmi mechanizmussal reagál és igyekszik kirekeszteni a nem kívánatos bevándorlókat. Ez a történelemből jól ismert, ám a XXI. század kontextusában mélyen megváltozott, újszerű deportációs jelenség – melynek ellenállóit Depardon Donner la parole című filmmontázsa mutatja be, mint az eltűnés veszélyeztettjeit (Yanommami, Quechua indiánok, az etiópiai afarok vagy éppen a Kawésqar-ok).
Afrikai menekült, Sahara, Marokkó, 2005 október. Fondation Cartier pour l’art contemporain, Paris | Photo © Samuel Aranda AFP Photo
A tárlat különböző formai megjelenésű videomunkákból áll, közöttük a leghatásosabb installáció egy dinamikus, animált térképből álló körpanoráma, mely hivatalos adatokat felhasználó téziseket közöl és megértésüket didaktikus grafikai elemekkel segíti. Itt a néző több mint 20 percen keresztül követheti a Földön az utóbbi tizenöt évben végbement migrációk útvonalait, okait és következményeit. Rendkívül érdekes a gazdasági szemszög, melyben azt láthatjuk, hogy a munkalehetőségeket követő, fizetésük egy részét hazaküldő vándor-dolgozók milyen irányú helyváltoztatásokat és pénzügyi tranzakciókat folytatnak. A médiaművészet és ismeretterjesztés határán egyensúlyozó alkotás megdöbbentő ábrákon keresztül beszéli el a másik két ok, a belső és nemzetek közötti háborúk és a globális felmelegedés illetve egyéb természeti katasztrófák súlytotta népek és országok helyzetét.
Terre Natale, Ailleurs commence ici, kiállítási enteriőr. Fondation Cartier pour l’art contemporain, Paris | Photo © Gregoire Eloy
A migrációról hasonló jellegű kiállítás még nem készült, bár tudjuk, hogy sok művész tárgyalja ezt a nem szívesen emlegetett témát műveiben, úgy mint az afrikai Romuald Houzumé a legutóbbi Dokumentán bemutatott Dream elnevezésű alkotásában, a holland Ad van Denderen Go No Go című könyvében, vagy a párizsban nemrégiben megnyitott Cité National de l’Histoire de l’Immigration kortárs munkái. Jelen kiállítás ugyan kapott kritikát amiért egy „képernyőre” helyezte az emberi sorsokat irányító politikai és természeti erőket, de mégis mellette szól az, hogy egy merőben új jelen és jövő-képet vetít a látogatók elé, abban a városban, ahol a mindennapokban egyre erősebben érezhető a fent leírt jelenségek hatása és az abból következő, egyre mélyebb (szülőföld) identitás elvesztésének traumája.
Terre Natale, Ailleurs commence ici
Raymond Depardon – Paul Virilio
Kurátor: Hervé Chandès
Fondation Cartier pour l’art contemporain
261, bd Raspail, 75014 Paris
A kiállítás március 15-ig tekinthető meg.
