Tegnap repülőre szálltam, Brüsszelbe jöttem Ferihegy 1-ről. Megint egyike voltam tehát annak a sok millió embernek, aki genetikailag rendelt helyváltoztatási módját megtagadva a levegőben utazik, és egyben annak a sok milliónak, aki erősen szorong ettől, mégis gyakran utazik így. Elsősorban azért, mert amióta a fapados társaságok működnek, árban ez az utazási mód legyőzhetetlen, akárcsak a repüléstől való szorongás. (Legalábbis nekem mindkettő így tűnik.)
A szorongás azonban nem gátolja meg a vizuális ingerek feldolgozását – jóllehet, esetenként torzítja, erősíti vagy gyengíti azokat. Így vagyok ezzel mindig a repülőtereken: az ember szeme belecsimpaszkodik a megnyugtató látványokba, a jól kialakított belső terekbe, a fényekbe, a logókba, és így tovább… Tudják ezt jól a repülőterek tervezői is, és tegnap azzal próbáltam meg gyorsabb pörgésre ösztökélni a levegőben töltött másodperceket, hogy azon gondolkodtam, mely repülőterek sikerültek nekik szerintem a legjobban azok közül, ahol eddig jártam.
Mindjárt az elején arra jutottam, hogy ebből a szempontból nagyon szívesen vagyok Ferihegy 1-en.
Ezt a terminált 2005-ben adták át felújítva, és az esztétikáját, kényelmét, az ottlét kellemességét tekintve messze veri Ferihegy 2-t. Retro elemek, 21. századi építészet, világos terek, barátságos anyagok, színek és fények elegye, benne egy ide tervezett Illy kávézóval… Ferihegy 1 nálam telitalálat.
Különösen éles a kontraszt más olyan repülőterekkel összehasonlítva, amelyekre fapadosok járnak. De még egyszer: nemcsak ezekhez, hanem sok nagy nemzetközi repülőtérhez képest is nyerő Ferihegy 1. Vannak azután jól ismert csodák, mint a frankfurti repülőtér, a diszfunkcionálisra puffasztott, de szuperkúl Heathrow vagy a Las Vegas-i, de inkább két olyan kisebb repteret említenék itt, ami talán nem ennyire ismert és egy nagyobbat, amit nyilván többen láttak már az olvasók közül.
Az első a floridai Tampa International Airport (képgaléria itt), amelyik már a 90-es években is a legjobbak közé tartozott, s nemcsak azért, mert már akkor is nyeregvasúttal lehetett közlekedni az egyes terminálok között, hanem mert építészetileg egyszerre volt nagyon korszerű és nagyon floridai. A tereibe sikerült minden szempontból beengedni vagy belefoglalni a környék természeti adottságait. Az év nagy részében Floridára áradó napsütés, a felhős, sötét időszakok minimális volta tökéletes lehetőséget nyújtott arra, hogy a hatalmas üvegfelületeken át beáramló természetes fény legyen az uralkodó. Emiatt és a magas, helyenként kupolás terekben a pálmafák és a mindenütt jelen lévő növényzet miatt inkább egy botanikus kertet, másutt egy trópusi város utcáját idézték számomra, mint egy repülőteret.
Egy másik kisvárosbeli kedvencem, szintén Amerikából, a General Mitchell International Airport Milwaukee-ban, Wisconsin államban.
Csak véletlenül keveredtem oda néhány éve, két átszállással lehetett a legolcsóbban eljutni New Yorkból Las Vegasba. Így vetődtem a milwaukee-i reptérre, amelyik kisebb, mint a tampai, de jóllehet több ezer kilométerre északra van a Tampa Internationaltől, nagyon hasonló módon engedi belső tereibe a környéket, mint a TPA. Méreteinél és a belső terek helyi karakterre hangolásánál fogva kedves és otthonos hely.
A harmadik kedvencem egy gigantikus repülőtér, a szöuli Incheon International Airport (a site-on érdemes megnézni a Tourist information szekcióban a virtuális túrát).
Az előzőkkel szemben itt nem a külső környezettel való összhang igénye vezérelte az építészeket: a jövő repülőterét csinálták meg a jelenben. A 22. századi légikikötőt 2006-ban és 2007-ben is a világ legjobb repülőterének hozta ki az Airports Council International nevű világszervezet Airport Service Quality felmérése. A dobogóra egyébként csak ázsiai repülőterek kerültek fel, a második a Kuala Lumpur International Airport, a harmadik a szingapúri Changi lett. A napi százezernél több utast áteresztő Incheon mindezzel együtt nemcsak a jövőbelisége és a funkcionális tökélye miatt tetszik. Sokat emel az értékén nálam, hogy nagy galériát működtet, amelyben most Nam June Paik több fontos művét állították ki.
T Szerző, a virtuális túrát elég sokáig hiba kerestem. A dolog érdekelne. Kérlek, add meg a pontos linket! Jó lenne tudni, hogy ez a szervezet: Airports Council International milyen szempontokat vett figyelembe. Lehet, hogy a legfontosabb tulajdonságk, amelyektől egy reptér jó, nem is látványosak. Jó lenne valami képanyagot láti a Ferihegy 1-ről és bővebb indoklást. A kép alatti link nem működik, de ez elég jó honlap, mégsem találtam az épületről képeket: http://www.bud.hu/english Talán legegyszerűbb kimenni, igaz, a szrájkok miatt ez sem túl egyszerű…
További megjegyzések:
Találtam egy ilyen oldalt: http://www.worldairportawards.com/main/skytrax.htm – ez is egy reptér minősítésekkel is foglalkozó cég! Ez a minősítés jó üzlet, hiszen jó reklám ey-egy reptérnek, cégnek, ha jó minősítő cégek előkelő helyen hozzák őket. Én nem akaromminősíteni a minősítő cégeket,mert nem ismerem ezeket eléggé, csak látom, hogy nagy divat, és jól menő üzlet. Nyilván ezek sem hülyéskedhetnek a fogyasztókkal. Szervezik a médiát, logókat adnak és okleveleket. Mindenestre a cikkben említett szöuli reptér a Skytrax-nél is az előkelő 2.helen van két éve, de az első egy Hong-Kong-i reptér. Náluk erősen támaszkodnakaz utasok véleményére. Megemlítem, hogy az első10 közöttnáluk több európai is szerepel:Munchen,Helsinki,Koppenhága és Zurich.Megkerestemalistájukon a budapesti repteret. A nem minősítettekközötvan35 bejegyzéssel.Az utolsó: Terminal 1 is small and boring. Very few shops. Baggage are very small and crowded. 2 wifi net, Pannon and T-mobile. Pannon is free. Taxi with fixed price just outside the entrance. A nice and clean airport, but it should be bigger. – elég szomorú … dejobb,mint a semmi. Forrás: http://www.airlinequality.com/Airports/Airport_forum/bud.htm És itt vannak a repterek régiók szerint: http://www.worldairportawards.com/Awards_2008/ResultsFull.htm