Porcelántálakban úszó zavaros folyadékok a posztamenseken, rózsaszín tüskés habszivaccsal bélelik éppen a padlót. A szomszédos teremben egy hatalmas kivetítőn Jane Fondára emlékeztető sztreccsruhás nő mutat be arctornagyakorlatokat, közben feszítik a köteleket a szivacsok fölé. Alattuk műanyag zsákokban sót cipelnek, vasrudakkal állítják be a térfigyelőket, terepasztalt építenek a zsákokból…
Montag Modus néven Krasznahorkai Kata és Szirmay-Kalos Léna kurátorok szervezésével indult a CHB (Collegium Hungaricum, Berlin) egész épületét használó, kéthavonta jelentkező programsorozat.
Fontos volt számunkra egy olyan rendezvény létrehozása, mely struktúrájában és formátumában is egyedülállónak számít a berlini programok között, ezzel is felhívva a figyelmet a CHB-ra mint új szereplőre a berlini előadóművészeti szcénában. Célunk volt egy olyan sorozat létrehozása, amely párbeszédre ad lehetőséget performanszokon, installációkon, tánc- és színházelőadásokon keresztül magyar és nemzetközi művészek, illetve a berlini közönség között. Ilyen módon két szinten is támogatjuk a kortárs magyar művészetet és művészeket. (Szirmay-Kalos Léna)
A 2015-ös év hívószava a Berlin Dream volt, melyre több mint 500 pályamű érkezett. Ennek a programsorozatnak a keretében, Cultured Bodies alcím alatt valósult meg Szeri Viktor ∆YOU TAKE MY BREATH AWAY∆ című táncelődáasa, Trapp Dominika Crystal Clear Diet kiállítása, valamint Constanza Ruiz és Sanaz Azizi SALT. című performansza. A Montag Modus különlegessége, hogy gyakorlatilag a CHB egész épületét felhasználják az alkotók, a külső homlokzaton videoinstallációkat, az első és a második emeleten akciókat láthatunk, az alkotók pedig a felkészülés és megvalósítás folyamata alatt szintén az épületben laknak, lakó- és alkotótérré alakítva az ötemeletes komplexumot.
December 7-én: a második emeleten porcelántálakban úszó zavaros folyadékok a posztamenseken, rózsaszín tüskés habszivaccsal bélelik éppen a padlót, Trapp Dominika hólyagszerű bőröket kanalaz a forralt szójatej tetejéről, melyből performansza során megkeményedett, eres felületeket és kristályokat formál.
A teret alapvetően a rózsaszín és a hússzín uralja, egyértelmű az utalás az emberi szövetekre. A kiteregetés egyfajta tisztulási folyamatként is értelmezhető, melynek végterméke a tiszta kristály, a legtökéletesebb és legáttetszőbb forma, a közvetlen kapcsolat a fényességgel. Trapp Dominika munkáiban megmutatkozik a szakralitás, a szent állapot elérésére való törekvés, előző, a berlini Zönotekaban rendezett, Dazed and Orthorexic című kiállítása többek között a középkorban élt, szentéletű, önsanyargató („öntisztító”) nők előtt állít emléket — már itt is találkozhattunk a művész első szójaalkotásaival. A saját étkezési szokásait és szabályrendszerét is feldolgozó művész a táltestekben ezen nőkhöz hasonlóan egyfajta tisztítókúrát végez, mozdulatai a mosás és teregetés mozzanatait, a hagyományos női feladatköröket tematizálják át, fordítják ki. A női szereptől való félelem, a (magasabb „szent” szférák felé való) elrugaszkodás és a menekülési vágy az, melyet az önsanyargató nők élettörténeteiből Trapp modern formában a kötelekre visz. A szójabőrök alakváltozása, keményedése és rácshálózattá válása az emberi szövetek átlényegülése, tapintható étkezési kiáltvány. A mindenkori társadalmi elvárások a nőkkel szemben, a nők testének politikai használatba vétele mint nyomás ma is tapasztalható problémakör. A középkori — másképp — gondolkodó nő válasza erre az elvonulás, a kolostorba zárkózás és a „szűzies, tiszta élet” volt. Trapp Dominika installációi ezeket az évszázados kérdéseket is modernizálják. (Az alkotóval készült interjú hamarosan megjelenik a Montag Modus blogján)
Szerepköröket tematizál és mozog szét Szeri Viktor előadása, melyben a táncművész a minket körülvevő audiovizuális ingereket és tereket, használati tárgyakat (tv, asztal, távirányító, sminkkellékek stb.) gyűjt maga köré, és alkot belőle szokatlan, nem rendeltetésszerű montázsokat (pl. túlsminkelés, grimaszok a videók alatt). Szeri performanszával naplót ír, az előadás maga is a cím ismétlődésével indul, az alkotó az üvegre egyre nagyobb betűkkel, szinte hisztérikusan vall: You take my breath away. A vallomásosság a legjellemzőbb Szeri performanszára, személyes élményeit feldolgozva egy intim, „belső szobába” engedi a nézőt, a voyeur perspektíváját felkínálva.
Érzelmeket, dilemmákat nagyít gesztusaival, welness-videót forgat ki arctornagyakorlatokkal, gyorsan vált problémák és szerepek, identitások között: a techno, a queer, az újgenerációs popkultúra, a “well-being”, a trend által folyamatosan kreált “hip” fogalmakat nagyítja ki saját készítésű videóiban (durva vágások, kultslágerek), mozdulataiban pedig egyenesen a giccsig fokozza azokat. Az önkínzás, a tépelődés folyamata direktebben jelenik meg, de humoros, hétköznapi mozdulatokkal köti össze a kitörési (krízis-)pontokat: teljes nyugalommal, popcornnal a kezében nézte önmagát a kivetítőn, ahol egy pónihoz intézett szerelmi vallomása érfelvágásba torkollik). Megjelenik a „bőröket próbáló” fiatal, a díva és a Bárányok hallgatnak c. film egyszerre érzéki és hátborzongató pillangótánca a már új bőrben. Szeri Viktor a legmodernebb popkultúra teremtőjévé, használójává, bábjává és karikatúrájává alakítja-használja fel magát. A ∆YOU TAKE MY BREATH AWAY∆ őszinte és direkt képet ad a mai korról, az egyén szerepéről, hatásról-ellenhatásról, kintről és bentről. (Az alkotóval készült interjú hamarosan olvasható a Montag Modus blogján, a ∆YOU TAKE MY BREATH AWAY∆ legközelebb 2016. március 4-5-én az Artusban, az Arccal a halnak előadássorozat keretében látható.)
A Cultured Bodies nemzetközi alkotópárosa, Consanza Ruiz és Sanaz Azizi SALT című, kétfázisú performansza a munka folyamatát és a munka végeredményének állapotát mutatja be – sóval. A só fizikai és kémiai tulajdonságaival (szín, íz, formálhatóság, súly, alakíthatóság) operáló performansz első fele a struktúráról és az építkezésről szól, az alkotók sóbányamunkásként műanyagzsákokban cipelnek, alakítanak, szórnak, irányítanak. A munkafolyamat hangjait és a felületi munkát, vagyis a mozgásokat, kamerákkal és projektorokkal nagyítják, melynek eredménye egy multimediális „szobor”, egy sóterepasztal-sósziget, ami a só minden tulajdonságát egyszerre mutatja be. A sziget installációként és interaktív térként is értelmezhető: a performansz második részében a nézők „használatba vehetik” a sóteret: a munkatérből a pihenés, a kikapcsolódás tere, terápiaszoba, rekreációs tér válik. (Az alkotóval készült interjú hamarosan megjelenik a Montag Modus blogján)
2016 a CHB-ben a káosz éve lesz:
“A káosz a CHB 2016-os évének központi témája. Zenei, irodalmi, illetve más jelenléttel foglalkozó programokon keresztül vizsgáljuk az identitás témakörén belül a káosz kérdését.
A Montag Modus programját az előadóművészeti műfajok megtartása mellett a képzőművészet felé is ki szeretnénk nyitni. A vizuális művészetekben gyökerező performatív gyakorlatnak egészen kivételes történelmi hagyományai vannak Magyarországon, elsősorban az 1970-es évekből. A 2016-os programban azt a kérdést is szeretnénk feltenni (és nem megválaszolni), hogy a performansz aspektusai hogyan változtak és hol tart ma ez a műfaj, mely a jelenlét ultimatív műfaja egy olyan korban, mely analóg és digitális utakon igyekszik a folyamatos jelenlétet biztosítani.” (Részlet a Krasznahorkai Katával és Szirmay-Kalos Léna kurátorokkal készült interjúból)
A jelentkezési határidő 2016. február 15.
Bővebben itt olvashatsz a felhívásról!