semmi sem lesz úgy mint rég / semmi sem lesz úgy mint most / Meg nem valósult művek 3.0

(válogatás egy félbehagyott sorozatból)

Vágyakozás az idealizált múlt felé, amit megszépített az idő és a rárakódó történetek sora. Hogyan változik a megélt múlthoz való viszonyunk? Hogyan ábrázolható ebben a pillanatban a múlt hatása a jövőre? A kérdés apropója már kézzelfogható. Nem ma kezdődött, az első figyelmeztetések egy olyan korból származnak, amire már szintén nosztalgiával tekintünk. Régen – “hosszú idővel ezelőtt”.

Kovács Gyula A.: semmi sem lesz úgy mint rég, 2016, Bácsalmás, digitális fotó, installáció

2016-ban kezdtem el foglalkozni a változás, a nosztalgia témájával, az idő kérdéseivel, és a hozzá fűződő viszonyunkkal. Kiindulópontom egy megrendezett fotó volt, aminek a “semmi sem lesz úgy mint rég” címet adtam. A sorozathoz részben saját archívumból merítek, részben megrendezem a képeket. A gyűjtés mai napig folyik, a képkészítés és az ezzel összhangban zajló vizsgálódás tágítja a projektet. Összefüggéseiben igyekszem feltárni és poétikusan megmutatni a körülöttünk zajló drasztikus változást, és az arra adott emberi reakciót.

A sorozat lassan építkezett, egyre szerteágazóbbá vált. Most a meglévő képanyag újrarendezésével igyekszem kijelölni a feldolgozandó témákat.

Kovács Gyula A.: rítus, 2013, Szőreg, digitális fotó

A sorozatban a ragaszkodás és konzerválás feszül szembe a változással. Az egyén szintjén, a közösségi, társadalmi vagy globális szinten zajló átalakulások az antropocénban felgyorsultak, mi viszont még inkább ragaszkodunk a fenntarthatatlanhoz. Az emberi élet léptékével értelmezhető a múlt; „semmi sem lesz úgy mint most”. Ez is banalitás.

Kovács Gyula A.: hedonizmus, 2012, Tiszasziget, digitális fotó
Kovács Gyula A.: Holt-tenger, 2019, Masada, analóg fotó

Lerövidült az idő. Magunk is generáljuk a változást, de kezelni már nem vagyunk képesek. Az állandónak hitt, az örökölt, a létrehozott meginog, felkészületlenül érve azokat, akik a nosztalgia és a tagadás köré szervezik létezésüket.

Beletörődni, elfogadni kellene a kényszerű változást vagy harcolni ellene? Ma milyen a viszonyunk a változáshoz? Hogyan íródik majd felül az érték? Mi számít majd igazán? Hogyan követi a materiális világ értékváltását az emberek fejében zajló változás?

Kovács Gyula A.: merről fúj a szél? 2012, Kalocsa, digitális fotó
Kovács Gyula A.: feketevár, 2018., képkészítés közben manipulált analóg fotó

Minden rossz forrása? Apolitikus tendenciák. Sötét erők. Párhuzamos valóságok. Hol épül az ország? A holdon nem fúj a szél, miért leng a zászló?

Kovács Gyula A.: interferencia, 2018, analóg fotó
Kovács Gyula A.: citizens, 2014 Temesvár, digitális fotó
egy zenész, egy képzőművész, egy kerékpáros, egy graffitis
egy kerékpáros, egy zenész, egy graffitis, egy képzőművész
egy zenész, egy graffitis, egy kerékpáros, egy képzőművész

Kovács Gyula A. Szegeden született 1985-ben. 2019-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Több területen is folytatott tanulmányokat: környezetvédelmi és vízgazdálkodási technikumot végzett, képgrafikát tanult a Szegedi Tudományegyetemen, 2018-ban Erasmus ösztöndíjjal a prágai Academy Of Fine Arts hallgatója volt. Alapítása óta tagja a 2013-ban létrejött Homo Ludens Projectnek, ahol performerként és tervezőként dolgozik. Az elmúlt években aktív tagja volt a Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégiumnak, ahol munkacsoportot vezetett, de évekig dolgozott a Labor Galériában is a szakkollégium képviseletében. 2019-óta óraadó a Szegedi Tudományegyetem Rajz-Művészettörténet Tanszékén, ahol képgrafikát és mozgóképet tanít.

www.kgyulaa.hu

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány