(válogatás egy félbehagyott sorozatból)
Vágyakozás az idealizált múlt felé, amit megszépített az idő és a rárakódó történetek sora. Hogyan változik a megélt múlthoz való viszonyunk? Hogyan ábrázolható ebben a pillanatban a múlt hatása a jövőre? A kérdés apropója már kézzelfogható. Nem ma kezdődött, az első figyelmeztetések egy olyan korból származnak, amire már szintén nosztalgiával tekintünk. Régen – “hosszú idővel ezelőtt”.
2016-ban kezdtem el foglalkozni a változás, a nosztalgia témájával, az idő kérdéseivel, és a hozzá fűződő viszonyunkkal. Kiindulópontom egy megrendezett fotó volt, aminek a “semmi sem lesz úgy mint rég” címet adtam. A sorozathoz részben saját archívumból merítek, részben megrendezem a képeket. A gyűjtés mai napig folyik, a képkészítés és az ezzel összhangban zajló vizsgálódás tágítja a projektet. Összefüggéseiben igyekszem feltárni és poétikusan megmutatni a körülöttünk zajló drasztikus változást, és az arra adott emberi reakciót.
A sorozat lassan építkezett, egyre szerteágazóbbá vált. Most a meglévő képanyag újrarendezésével igyekszem kijelölni a feldolgozandó témákat.
A sorozatban a ragaszkodás és konzerválás feszül szembe a változással. Az egyén szintjén, a közösségi, társadalmi vagy globális szinten zajló átalakulások az antropocénban felgyorsultak, mi viszont még inkább ragaszkodunk a fenntarthatatlanhoz. Az emberi élet léptékével értelmezhető a múlt; „semmi sem lesz úgy mint most”. Ez is banalitás.
Lerövidült az idő. Magunk is generáljuk a változást, de kezelni már nem vagyunk képesek. Az állandónak hitt, az örökölt, a létrehozott meginog, felkészületlenül érve azokat, akik a nosztalgia és a tagadás köré szervezik létezésüket.
Beletörődni, elfogadni kellene a kényszerű változást vagy harcolni ellene? Ma milyen a viszonyunk a változáshoz? Hogyan íródik majd felül az érték? Mi számít majd igazán? Hogyan követi a materiális világ értékváltását az emberek fejében zajló változás?
Minden rossz forrása? Apolitikus tendenciák. Sötét erők. Párhuzamos valóságok. Hol épül az ország? A holdon nem fúj a szél, miért leng a zászló?
egy zenész, egy képzőművész, egy kerékpáros, egy graffitis
egy kerékpáros, egy zenész, egy graffitis, egy képzőművész
egy zenész, egy graffitis, egy kerékpáros, egy képzőművész
Kovács Gyula A. Szegeden született 1985-ben. 2019-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Több területen is folytatott tanulmányokat: környezetvédelmi és vízgazdálkodási technikumot végzett, képgrafikát tanult a Szegedi Tudományegyetemen, 2018-ban Erasmus ösztöndíjjal a prágai Academy Of Fine Arts hallgatója volt. Alapítása óta tagja a 2013-ban létrejött Homo Ludens Projectnek, ahol performerként és tervezőként dolgozik. Az elmúlt években aktív tagja volt a Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégiumnak, ahol munkacsoportot vezetett, de évekig dolgozott a Labor Galériában is a szakkollégium képviseletében. 2019-óta óraadó a Szegedi Tudományegyetem Rajz-Művészettörténet Tanszékén, ahol képgrafikát és mozgóképet tanít.
www.kgyulaa.hu
