click2vu image gallery
A Hernando’s Hideaway című réges-régi dalt hallgatom a Johnston Brothers előadásában ezen a hideg téli éjszakán, közben Duane Sherwood barátom legújabb képeit nézegetem az internet virtuális melegében. Duane New Yorkban él, ott ismerkedtünk meg az 1980-as évek végén. Videoművész, fényképész, belsőépítész és a világ talán legnagyobb, de biztosan a legjobb ízléssel összeválogatott Karib-tengeri lemezgyűjteményének tulajdonosa.
Monument Pan | © Duane Sherwood – Used with the author’s permission
Nála jobban kevesen ismerik Jamaica szigetének zenéjét. Számomra a legnagyobb New York-i élvezetek egyike az ő 1950-es évek modernista stílusában berendezett brooklyni lakásában ülni és régi rock steady és ska lemezeket hallgatni. Nem kis részben az ő tanácsára kerestem fel a Karib tenger szigeteit, s az ő alapos helyismerete inspirált a Karib könyv című könyvem és a hasonló című videokönyvem elkészítésekor. Lélekben biztosan ott lesz a Merlin színházban rendezett Karib esténken, 2009 január 14-én. Duane többnyire közvetlen környezetét, lakását, szomszédságát, New York utcáit fényképezi. Szeret olcsó, különleges képességekkel bíró fényképezőgépeket, például pár dollárért kapható ruszki sztereo kamerát használni. Legújabb képeit („When Merge becomes Collision…” – Amikor az összeolvadásból összeütközés lesz…) egy software „auto merging” funkciója segítségével olvasztja egymásba. Nincs kedve fényképeit kiállítani. Túl sok pénzbe, energiába kerül kinyomtatni, bekeretezni, postázni őket, mondja. Bár nála jobban kevesen ismerik a kortárs amerikai művészetet, irtózik az azt mozgató kapcsolatrendszerektől. Remek videoműveit sem kívánja fesztiválokon bemutatni. Számára az alkotói folyamat a fontos, a marketing nem érdekli. A nagy kívülálló amerikai művészek egyike ő, Henry Darger és Martín Ramírez szellemi rokona. Internetes képtárának megtekintését minden fényképészet és karrier-független művészet iránt érdeklődőnek ajánlom.
Guggenheim Day Pan | © Duane Sherwood – Used with the author’s permission
David Bowie – MoMa Pan | © Duane Sherwood – Used with the author’s permission
Vertical Blinds Pan | © Duane Sherwood – Used with the author’s permission
I Room 2 Pan | © Duane Sherwood – Used with the author’s permission
Nova Acropola
Akit érdekel a kémkedés, árulás, ezen belül az első kelet-európai punk zenekar, a Spions evolúciója, keresse fel a Grosse Idealistische Naturschutz Arbeit (G.I.N.A.) oldalát a My Space adatbázisában. Remek zenék – számomra Trent Reznor (Nine Inch Nails) Hurt című száma a legmegrendítőbb, legaktuálisabb, a haldokló Johnny Cash előadásában –, képek, örökérvényű jelmondatok, s legfőképpen az idővel mindig szinkronban mozgó Spions stílusbravúrja várja a megújuláshoz, újjászületéshez szükséges energiát keresőket. A The Ten Commandos című zenei ajánló néha nem működik. A honlapon sok link is törött – a My Space-re bizony ráférne a tervszerű, megelőző karbantartás), de ha ráklikkelünk válogatás nevére, akár csengőhangként is letölthetjük a Spions által 2008-ban fontosnak tartott zenéket. Például John Lennon A Working Class Hero című számát, amelyet először 1988-ban, New Yorkban dolgoztam fel a Work In United States című, tervezett album-trilógiám számára, most a Hippikillerrel tervezzük aktualizálni. Régóta tervezem a Spions történetének általam közelről ismert részét megírni, de eddig nem találtam kiadót, akiben van öntisztelet. Egy fiatal filmrendező, Mráz István dokumentumfilmet akar készíteni a Spionsról. Úgy gondolja, hogy ez úgy is lehetséges, hogy nem tud találkozni az együttes most Helmut Spiel! kódnéven munkálkodó, magyarokat számukra nagyon kínosan kerülő, szellemszerű energiaközpontjával. Hiába hívtam fel figyelmét elképzelése lehetetlenségére, folytatta a munkát. Meginterjúvolt minden magyart, akinek valaha bármi köze volt a Spionshoz, akár úgy is, hogy péniszirigységből minden erejével megpróbálta az induló projectet tönkretenni. „Furcsa. Mintha üldöznék egy embert, akinek folyamatosan csak a nyomaiba ütközök. Őt magát nem tudom tetten érni. Nem is lehet.” – írta legutóbbi levelében. Kémek és halhatatlanok esetében ez természetes, gondolom.
Sergei Pravda, Jean-Marie Salaun és Malcolm McLaren (Párizs, 1978) | © Gabor Szitanyi, used with the author’s permission
Helmut Spiel! & Gina Blanca (New York, 2001) | © Najmányi László
A szoba
Ajánlom Önnek, hogy egy napra hagyja abba a pörgést. Maradjon otthon. Ne csináljon semmit. Ez mindenkinek jobb lesz, mintha folytatná a lázas, környezetszennyező, önpusztító aktivitást, amelynek fő célja nem más, mint hogy elkerülje a gondolkodást. Zárkózzon be a szobájába. Kapcsolja ki a telefonját és a számítógépét. Ne nézzen televíziót. Ne hallgasson rádiót. Ne beszéljen senkivel. Még önmagával sem. Takarja le a tükröt. Függönyözze el az ablakot. Tiszta vízen kívül ne vegyen mást magához. 24 órán keresztül figyelje a légzését. Belégzés, kilégzés. Különösen a kilégzésre koncentráljon. Mert nem az a fontos, ami bemegy a szánkon, hanem az, ami kijön belőle. Egy idő után – lesz, akinél korábban, másoknál később – illúziók fognak rátámadni. Hangokat hall, képeket lát. Némelyik félelmetes lesz, mások vonzóak, vagy közömbösek. Ne higgyen nekik. Ezek csak káprázatok. A megzavarodott tudat trükkjei. Igyekezzen lelassítani légzését. Persze nem erőltetve, görcsösen, hanem szépen, nyugodtan, fokozatosan. Ha tényleg komolyan veszi, amit csinál, talán el tud jutni a pontig, amikor életének lényege, lényének esszenciája egyetlen kilégzésbe sűrűsödik össze, s már nem igényli az oxigént. Ha eljut a kegyelemnek ehhez a kitüntetett pontjához, feküdjön az ágyára, helyezkedjen el kényelmesen és mosolyogva, hosszan, élvezve a gesztus minden óráknak, napoknak, éveknek tűnő pillanatát lélegezze ki magából önmagát, a világot. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez lesz élete leghasznosabb cselekedete. Ne hagyjon hátra búcsúlevelet. Úgysem fogja senki megérteni azt, ami Önnel történt.
A szoba (2009) | © Najmányi László
