Lehet úgy menni az utcán, úgy beszélgetni, úgy tájékozódni, úgy „vinni” és alakítani az életünket, hogy mindazt, amit az utóbbi 10-12 évben megtanultunk, megismertünk a Világhálón, azt a Valósághálón alkalmazzuk. Egyesek szerint a két háló szoros együttműködésben létezik, mások szerint egyetlen, több világon is átnyúló – és ezek elemeit, lakóit összekötő – metahálóról van szó.
Amikor megfogalmazom a mondataimat, és egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy valamit, egy szót, egy fogalmat kritikátlanul használok, azaz, inkább rutinszerűen, akkor felmerül bennem, hogy valószínűleg önvizsgálatra szorulok. A „Háló”-ról van szó. A háló csak addig háló, amíg pontokat összekötő pályarendszer, utak, vonalak, kapcsolatok bármilyen bonyolult szövevénye. Ahogy azonban a pontok és élek, – vagy kicsit tudományosabban – a gráfok határozott karaktere lassan elhomályosodik, tovább nem beszélhetünk igazán hálóról sem. Ahogy annak idején az Új-zélandi Rutherford és a dán Bohr elektronpályáinak korábbi modelljét az elektronburok, elektronköd és egyéb, bizonytalan-körvonalú alakzat vette át, most az eddig is kivehetetlen bonyolultságú hálózati ábrákat, képzeteket és konstrukciókat különböző halmazállapotú, töménységű és energiaszintű masszákkal és közegekkel kell helyettesítenünk. A pontokat, mint medúzaszerű lényeket, csereszabatos érdekek, bizonytalan adategyüttesek halmazát csak egy-egy „légáramlathoz” kapcsolódva közelíthetjük meg, amely nem szakítja azonnal szét a formálódó identitásokat, de amelyek, ha mégis közelebbről kívánjuk megnézni, mint buborékok szétpattannak, a közöttük fennálló kapcsolatok szétúsznak, eloldódnak.
Brainforest, Gerda Steiner & Jörg Lenzlinger | SpaceCollective.org
Hasonló a helyzet az egyre intelligensebben artikulálódó ideológiákkal is, amelyek talán még ideig-óráig megkülönböztethető módon vonzanak magukhoz embercsoportokat, de szinte szemmel látható módon olvadnak ezek is szét a globális aktualitásokon, olyanokon, amelyek a szerkezeti rend képzete helyébe dinamikus törvényeket vagy kaotikus folyamatokat iktatnak be. A dinamikus törvények a változás törvényei. Olyan képződmények és mozgásformák, amelyeket maguk az emberek alkottak, vagy olyan természeti folyamatok, amelyeket az embereknek észlelni, vizsgálni, értelmezni csupán változatosságukban és kölcsönhatásaikban sikerülhet. A gondolkodásunk is ezen az átalakuláson megy át. A világok tehát egymásba érnek, és azok a tárgyak, jelenségek, folyamatok, amelyek még ellenállni látszanak az eféle beavatkozások lehetőségének, egyre kevesebben maradnak.
Az ébrenlévőknek egy, még pedig közös, világuk van. Szunnyadás közben azonban mindenki a magáé felé fordul. (Herakleitosz)
Nem sokára ott tartunk, hogy Herakleitosz véleményével ellentétben felébredve is külön világokban maradunk, miközben az álmok egymással kapcsolatba lépnek. Az úgynevezett valóság, a virtuális világok, az álom és az illúziókeltést is eszköztárába vevő művészi formálás határai egymásba olvadtak. Ezekre a furcsa rétegződéskre figyelhetünk föl a kiüresedett utcákon vagy éppen a tömeg süketségében. A sok-sok személyre szabott interaktív, integrált transzdiciplináris termék és szolgáltatás is ezt az átrendeződést sejteti, sőt lassan harsogja. Révületben utazó, dolgozó vagy fogyasztó emberhordák legtöbbször értelmüket vesztett, elévült, letűnt technológiák használói, szenvedélyek heroizmusukat vesztett betegei és idejétmúlt szakmák mímelői mindenütt.
Van-e olyan területe a tudásnak, az ismereteknek, amelyek fogódzót nyújthatnak az érvelés, a célok kijelölése számára? Nagyszabású dologra kérdeznék itt rá, a létünk értelmére. Az egyes emberek és a világbaszületettek életének kollektív értelmére. Van-e ilyen, vagy érzékeljük-e, hogy az új helyzet, a világ új képe bíztató módon befolyásolja-e az erre a kérdésre adható válaszok minőségét? A feloldódás és az atomizálódás közötti hullámzás vajon alakot tud-e ölteni egy új, életképes modellben? Ilyen kérdésekre keresnek választ a Spacecollective látogatói, diákok, tudósok, művészek, magánszemélyek.
Space Collective.org is a cross-media information and entertainment channel for post-ideological, non-partisan, forward thinking terrestrials.
Erdély Dániel “hangulatjelentéséből” legalább két dologra következtettem: a freischwebende Intelligenz nagyon rosszul tűri, ha a világ is elkezd szabadon lebegni, valamint a komplex rendszerek megértésének egyetlen valós, távlatot adó tényezője van: a remény. Nincs Grand Récits, van viszont Dániel, aki fenékig ürítette a poszt-posztmodern bürökpoharát, ám közben és nem is nagyon titkon a realizmust szomjazza. Bízik a valóság gyámolító közbejöttében. Nekem olybá tűnik… Mert beleomlottunk vala az egyetemes szimulakrumba. Végül is nagyon jó lírai szöveget írt, izgalmas metaforizmussal, máskülönben nem volna fenntartható a racionalizmus (most már csak a nyelv “használhatóságának” értelmében) ethosza. Háló: a kipurtyant strukturalizmus felül, és enni kér… 🙂