Önazonosak. Művészmagány, asszonymagány

Oláh Mara és Ország Lili művészetében felismerni véltem valami közöset: azt a fájdalmat, amit az önazonosság utáni kiolthatatlan, gyötrelmes vágy okoz, és aminek egyetlen gyógyírje van: a munka és a munkával kiérdemelt elismerés. Ehhez egy véletlen segített hozzá: a két kiállítás rövidke időbeli átfedése, egymástól fényévnyi távolságra lévő térben, a Várban, a Nemzeti Galériában és a Duna-parti volt ipartelepen, az aqb Project Space-ben. De ezekről majd a mondandóm végén ejtek szót.

Orszagh-Lili-falelott
Ország Lili: Kislány a fal előtt, 1955. Forrás: szombat.org

Először magát a tárlatot veszem szemügyre: annak tereit, a kurátori munkát és különös, de talán védhető módon, utolsósorban, s alig-alig a műveket.

A nemrégiben bezárt Ország Lili-kiállítás rendezése egyértelműen és határozottan arra késztette a látogatót, hogy végigjárja. Nem egyszerűen sorban a termeket, hanem azt az intellektuális életutat, ami Országnak osztályrészül jutott. Szándékosan használom ezt az ósdi kifejezést: egy osztálynélkülinek mondott társadalomban súlyos osztályrészek terheit cipelte:  ungvári polgári zsidó származását és a háborús üldöztetés traumáját, amely festővé érésének és érett korszakának is gyötrelmes ihletforrása lett. Ezt a késztetést erősítik a tájékoztató szövegek, amelyek nem egyszerűen eligazítanak a munkásságában, hanem bizonyos értelemben magyarázzák egyes fordulatait, sajátosságait. Ha azonban felütjük a kiállítás fontos, bár nem elengedhetetlen kiegészítését, a katalógusát, akkor különös dologra lehetünk figyelmesek. Az impozáns, tartalmas (és már sem magyar, sem angol nyelven nem kapható) kötet második, Rényi Andrástól jegyzett tanulmánya nyíltan polemizál ezzel a kurátori felfogással, és bizonyos értelemben (remélhetőleg érveivel és nem szaktekintélyével) győzedelmeskedik, hiszen a cím, Ország „kísérteties vetett árnyékai”, az ő gondolatmenetéből származnak. (Ha lenne időnk és terünk, kiváló párhuzamot jelenthetne a Rényi kurátorságával  szintén a Galériában rendezett El Kazovszkij-kiállítás, ahol az életrajz nem magyarázott, hanem átlényegített és megidézett. Csakhogy az ő esetében a megjelenítéshez előadó-társművészetek, a színház, a zene és a film is rendelkezésre álltak, s magának a festői életműnek is fontos sajátossága volt a performativitás. A koncepció érdemei mégis vitathatatlanok.)

8_Orszag-Lili-Szorongas
Ország Lili: Szorongás, 1955. Forrás: kulturpontok.hu

Ha azonban az életrajzra úgy tekintünk, mint egy korszak társadalmi, politikai összefüggéseiről formálható kivételes tudásforrásra, amelynek – az esztétikai értékek mellett – esszenciáját adja az életmű, talán mégis el kell ismernünk létjogosultságát – még ha látszólag tolakodó módon vagy didaktikusan is jelenik meg. Úgy gondolom, ehhez az Ország-kiállítás esetében  nem feltétlen a – Rényi szerint a szürrealisztikus motívumok megfejtéséhez spekulatív módon – pszichologizáló érvelés, a számtalan levélrészlet segít hozzá, hanem a tárlat záró része. Az út végének megrendezése: a főmű, azaz Labirintus elé helyezett terem, amely a rövid külföldi tartózkodásokat idézte fel. A falon Ország életnagyságú fotóposzteren áll Pompejiben, az üvegtárlók alatt noteszeinek mohón telerajzolt és -jegyzetelt lapjai. Vélhetőleg nem csak az olthatatlan tanulási vágytól hajtva utazott: a magány elől is menekült, Nyugaton a fullasztó szocialista bezártságtól is szabadulhatott. S talán méltóbb élet- és alkotási körülményekről álmodozott: elismert nyugat-európai festőként esetleg időben hozzájuthatott volna a megfelelő méretű műteremlakáshoz, amelyet Magyarországon hosszas utánjárás révén ugyan megkapott, ám már nem élvezhetett. Nem tudhatom – kurátori tehetség híján –, hogyan lehetett volna másképp, reflektáltan bemutatni ezt. Mivel kellett volna, ha egyáltalán, emelni a Labirintus önmagában is lenyűgöző hatását, ha nem az életút lelki, fizikai gyötrelmeinek megidézésével, a korszakok életrajzalapú egymásba fűzésével és válaszfalaival.

Talán segít továbbgondolni ezt a kérdést az Omara életművéből rendezett, Bencze Péter és az alkotó együttműködésében, remek kurátori koncepcióval létrehozott tárlat. Rövid ideig volt látogatható áprilisban, s aki – gyakran megesik velünk – az utolsó napokra tervezte a megtekintését, igen pórul járt: a meghirdetettnél két nappal korábban bezárt. Aki viszont hozzám hasonlóan szerencsés volt, az a kiállítás idejére a szarvasgedei „luxusputriból” az épületben lévő lakásba átköltöző Omara szeretetteljes fogadtatását és performansz-tárlatvezetését is élvezhette.

OMARA - Think What You Wnat @  aqb Project Space,Budapest (19)
OMARA: Gondolj amit akartsz, 2017.04.21-05.06, aqb Project Space,Budapest. Kurátor: Bencze Péter / Everybody Needs Art. Fotó: Weber Áron

A Gondolj, amit akarsz nem linearitásra késztetett. Ott kezdted el, ahol akartad, s inkább üldögélésre ösztönzött, mint gyors körbejárásra. Omara függönyei akár színházi díszletnek, felaggatott ruhái jelmezeknek, a fotelek pedig kelléknek is beillettek. A „díva”, ahogyan Junghaus Tímea művészettörténész róla szóló fontos írásaiban nevezte, itt is fehér turbánban, égszínkék lepelben lépett fel. A varázslatos kék szín, a lánya kedvenc színe, életművének egyik legfontosabb korszakába, és életének meghatározó élményéhez kalauzolja a látogatót: az anyasághoz. Omara egy gyermekes anya, a képek az imádat, a csodálat kifejeződései, a számtalan alakban, ám mindig ugyanolyan gyönyörűnek ábrázolt, már asszonnyá érett gyermek számára. A kiállítás szeriálisan fűzött képrengetegében vezérmotívum a lány alakja, ha végigfuttatjuk a szemünket a falakon, rögtön szembetűnik. Képei körül számtalan Omara-firka, ahogyan ő nevezi műveit, kartonlapokra rögzítve a több ezer miniatűr, a felszabdalt cigarettásdobozra akvarellel festett figuratív vagy non-figuratív képek, a munkavágy (vagy talán -kényszer) apró, szebbnél szebb lenyomatai. (Omara télen az asztmája miatt nem tud olajjal festeni, s hogy ne kelljen szünetelnie, egyik évben egyik mecénásától kapott akvarellt, azóta ontja a miniatűröket.)

OMARA: Gondolj amit akartsz, 2017.04.21-05.06, aqb Project Space,Budapest. Kurátor: Bencze Péter / Everybody Needs Art. Fotó: Weber Áron
OMARA: Gondolj amit akartsz, 2017.04.21-05.06, aqb Project Space,Budapest. Kurátor: Bencze Péter / Everybody Needs Art. Fotó: Weber Áron

A falakon azonban sok egyéb is helyet kapott Omara társ(ön)kurátori minőségéből adódóan: számtalan fotó és dokumentum, amelynek eredetét és fontosságát apró visításokkal, kacajokkal tarkított lendületes monológban adja elő a tárlatvezetés során. A legtöbb a külföldi utazásairól szól, és félreérthetetlen a céljuk: a nemzetközi elismerések bizonyítékai.

A narratíva állandó és visszatérő szereplői a segítői, közöttük is talán a legfontosabb Sugár János. A művésztárs nemcsak valóságos támasz, de hozzáértő is, ily módon – bármit is tesz – kellőképpen érzékenyen nyúl az Oláh Mara-életműhöz. Ha valaki, Sugár tudja, mit jelent kortársnak lenni, Marának szellemi társa, munkásságának gondozója. A 2010-es Liget Galériabeli, általa rendezett kiállítás megnyitóján Várnagy Tibor dokumentálta ezt a különös kapcsolatot: az indexes újságíró kérdéseire válaszolgat, a háttérben Omara mesél, sikongat, nevetgél, mint egy hangaláfestés. Sugár rövid, műfajilag meghatározhatatlan videója az Omnibus Hotelben rendezett kiállítás során a valaha is készült legjobb és legfontosabb felvétel: a narratív festményeket Omara történetekkel egészíti ki, majd ezek megkoronázásaként a korábban pornográfnak minősített, s mérgében darabokra vágott festményének puzzle-jait rakosgatja. Ez a performatív aktus ő maga, akinek nőisége és roma származása (csakúgy mint Országnál a zsidóság) az élmény- és tapasztalatvilág integráns része. Várnagy saját maga is készített videót Omaráról, amin lassan, tagolva olvassa egyik legfontosabb képének feliratait: „…akkor csináld utánam…de úgy hogy a szemed neked is ki legyen véve és cigány légy… de úgy, hogy jól megalázva…úton-útfélen…gyerekkorodtól kezdve (sikítás)…mostanáig…másképpen nem érdekel a véleményed…pont pont pont…de ha értékelsz, akkor köszi!!!” (visít, nevet).

OMARA - Think What You Wnat @  aqb Project Space,Budapest (27)

OMARA - Think What You Wnat @  aqb Project Space,Budapest (21)

OMARA - Think What You Wnat @  aqb Project Space,Budapest (24)
OMARA: Gondolj amit akartsz, 2017.04.21-05.06, aqb Project Space,Budapest. Kurátor: Bencze Péter / Everybody Needs Art. Fotó: Weber Áron

Az aqb Project Space-beli kiállítás bejáratával szemben, igencsak feltűnő helyen vizesflakonok álltak, rajtuk felirat: „Hoztál vizet?” Ezt a Facebook-felhasználók tudják értelmezni: Omara, miután tavasszal visszaköltözött Szarvasgedére (egy felajánlásból kapott ideiglenes téli budapesti lakhelyről), a vízvezetéket elfagyva találta és nem volt rá pénze, hogy megjavíttassa, baráti segítséget kért. A felirat (és maga az eset) azonban szimbolikus (a nyugdíja 28 000 Ft, szokta mondani): kortársként az anyagi szűkölködés nemcsak napi gondokat okoz, de megaláztatásokat is hoz magával és sérüléseket, egy mégoly, harcos öntudattal felvértezett művész számára is, mint Oláh Mara.

Halála után, évtizedek múlva ezek életrajzi tények lesznek, de a művészettörténészeknek Omaránál talán könnyebb feladatuk lesz, hiszen képekre meséli az élményeit.

Az egyik ideillő történetet Junghaus Tímea, a 2007-es 52. Velencei Biennálé Roma Pavilonjának kurátoraként jegyezte fel. A CEU alintézménye, az OSI által támogatott rendezvényen Omara odalépett Soros Györgyhöz, kézfogáskor kivette a műszemét, azt Soros tenyerébe helyezte, és azt mondta: „köszönöm a támogatását, nagyon hálás vagyok, bárcsak mindenemet magának adhatnám”.

OMARA - Think What You Wnat @  aqb Project Space,Budapest (39)
OMARA: Gondolj amit akartsz, 2017.04.21-05.06, aqb Project Space,Budapest. Kurátor: Bencze Péter / Everybody Needs Art. Fotó: Weber Áron

Omara műszeme allegorikus értelmet nyer művészetében az önazonosságért folytatott gyógyító küzdelemben, és annak művészi megformálásában, amely nőként, anyaként, takarítónőként, romaként más és más fegyvernemet követelt. Elbeszélése szerint a kínzó migrénes fejfájástól szabadította meg örökre az első, lányának szánt festménye. A fájdalmat valószínűleg kiváltó daganat azonban olyan elváltozást okozott, amely a jobb szemének eltávolítását követelte. A szemműtétet megörökítő festménnyel ment be a Nemzeti Galéria igazgatójához, hogy tanácsát kérje, érdemes-e folytatnia. Igen, hangzott a válasz.

Az utókorra is bízhatjuk annak eldöntését, megérte-e. A kortársak egy része – köztük én is – azt vallja, Omara művészete kivételes érték, és ily módon viszont megkerülhetetlen, kihagyhatatlan kellene, hogy legyen. Az állami mecenatúra soha nem fogja és nem is akarja ezt felismerni, ahhoz (távolra) látó és nem hatalom-, és pénzéhes kultúrpolitikusok kellenének. (Képzeljük el Omarát mondjuk egy MMA gyűlésen.)

A kiállítási terek adottságaikkal részét képezik ezeknek a politikáknak: gondoljuk el egy galériabeli kiállítás látogatottságát, infrastruktúráját, s azt az elismerést, amit hoz magával egy művésznek, s képzeljük mellé mindezt az aqb Project Space galéria paramétereivel. Vagy bízzunk a jövő kurátoraiban? Talán lesznek olyan bátrak, hogy akár Országot, El Kazovszkijt és Omarát közös tárlaton mutatják be.

Egyben biztosak lehetünk: Soros György bármit alapított, támogatott élete során, soha nem kapott érte ehhez fogható elismerést, és attól, hogy neve feledésbe merüljön, biztosan megmenekíti egy, az örökkévalóságnak alkotó művész életrajza.

OMARA - Think What You Wnat @  aqb Project Space,Budapest (47)
OMARA: Gondolj amit akartsz, 2017.04.21-05.06, aqb Project Space,Budapest. Kurátor: Bencze Péter / Everybody Needs Art. Fotó: Weber Áron

 

Allen allein 2.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Allen allein 1.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány