Nova Cinema, forrás: www.nova-cinema.org
Van művészmozink, nem is egy, szeretjük is, látogatjuk is mindahányat. Van alternatívunk Pesten, a Cirko-gejzír, szeretjük azt is. Nem is az artmozi-hiányérzet, inkább az irigység íratja velem ezt a mostani posztot. A modellt irigylem, a biztonságot és a többit…
De persze mondhatom azt is, hogy az inspiráció és egy sor, a példából levezethető imperatívusz adják a bejegyzés miértjét.
Brüsszel a színhely, ahol 1987-ben a központban, a Grand Place-től pár száz méterre, az Arenber utcában bezártak egy art mozit – az Arenberg Studiót. 1997-ben, vagyis tíz éve egy csapat aktivista kijárt némi támogatást banktól, magánintézményektől és végül az államtól, majd birtokba vette a helyet. Kitakarították, és Nova Cinema néven beindítottak egy alternatív programot, ami már önmagában is kreatív produktum. Jelzi, hogy mi mindent magába foglalhat a mozi tág, illetve nem mainstream értelmezése. A Nova azóta fogalom lett Brüsszelben – messze nemcsak a moziínyenc elit körében.
Csak pár példa a különlegesebb programokra: 2005 decemberében tartották a laborok találkozóját. Olyan filmesek kaptak lehetőséget megjelenésre, akik otthon dolgoznak, maguk hívják elő a 16-os vagy 35 mm-es filmet. Visszatérő rendezvény az Open Screen, amikor bárki bemehet, és levetítheti a maximum 15 perces anyagát. Az Ears Openen, ami szintén visszatér, a sötét moziteremben soundtrackeket játszanak. Ezt a sorozatot úgy is hívják, hogy „film a fülnek”. Dokumentumanyagok, riportok, hangjáték, elektronikus zene és hasonlók hangzanak el a moziban. Az alkotók CD-n, DVD-n vagy számítógépes adathordozókon viszik be a műveiket. Installációkra és performanszokra is nyitott a hely, a gyerekeknek szervezett foglalkozásokon pedig többek közt filmszalagra festenek vagy karcolnak, aztán levetítik. Háy Ágnes, Londonban élő experimentális filmes és grafikus Csölleg Bálinttal pár éve Kézzel készített filmek címmel workshopot tartott kamera nélküli filmkészítésből. Itt is karcolás és festés volt a módszer. A rajzfilm kategóriában jegyzettömbökbe készült rajzokból állt elő a vetítés anyaga…
Igazi grassroot kezdeményezés él itt több mint tíz éve. A Novának rendszeresen dolgozó aktivisták nem kapnak fizetést. Az egyetlen fizetett alkalmazott a könyvelő. A többségük belga, brit, spanyol, olasz, német, holland értelmiségi, köztük sok munkanélküli, akik így a két állás közötti időszakot nem depresszióban és a feleslegesség érzésével küzdve töltik – persze ehhez az is kell, hogy a segélyből meg lehessen élni. A helyiség költségeit az állam állja. A nagyjából évi hét programfüzet – bennük a programajánlókon kívül kritikák, ismertetők – szintén önkéntes alapon készülnek, s a nyomdaköltségre mindig akad szponzor.
Háy Ágnes közreműködése mellett újabb magyar vonatkozás, hogy november végén Julie Perry, a Nova egyik vezetője találkozott az éppen a Namuri Filmfesztivál felé Brüsszelen átutazó Xantus Jánossal. A Nova által kezdeményezett informális találkozó voltaképpen kapcsolatfelvétel volt – Xantus felel az egyetem külkapcsolataiért –, s a remélhető eredmény, hogy a Nova a Színház- és Filmművészeti Egyetem által összeállított programot a műsorára tűzi.
A szakmai kapcsolat tehát már alakul. A modell – program, működés, támogatás – akár részleteiben is követhető…
