Stúdió Fórum, El-Hassan Róza performansza. Fotó: Szalai Bori.
A Rottenbiller utcai Stúdió Galériában még soha nem volt ilyen magas az egy négyzetméterre jutó, neves, nemzetközi szinten is jegyzett magyar képzőművészek aránya. Az eddigi „csúcs” a november 23.–i éjszakába nyúló Stúdió Fórum performansz-estjébe burkolt alakuló gyűlésen dőlt meg. A programötlet a japán pecha-kucha (ejtsd: peh-chak-cha) „mozgalom” sikeréből indult ki. A pecha-kucha legfontosabb szempontja a néző szimpátiájának elnyerése. Ennek az előadás-formának ugyanis fő sajátossága, hogy időkerete mindössze 5 perc, így a prezentálóknak általában nem áll módjukban órákon át tartó eszmefuttatásokat lebonyolítani. Ugyanakkor az előadás 15. perce körül esedékes szájkiszáradás tüneteivel sem kell megküzdeniük. Így a Stúdió Fórum ezen estjén az utcáról betévedők legalább olyan jól szórakozhattak, mint a szakmai célközönség.
A performansz-esten az előadóknak nem is feltétlenül élőbeszéddel kellett kitölteni a rendelkezésre álló időtartamot. Így fordulhatott elő például az, hogy a közönség fele az egyik előadó, El-Hassan Róza elől „elmenekült”. El-Hassan performansza keretében arra kérte a kicsit megszeppent nézősereget, hogy készítsenek róla az akadémiai oktatás miliőjét megidéző gyors vázlatokat. Kesztyűs kézzel bánt viszont a közönséggel Szépfalvi Ágnes (saját szerény bevallása szerint képei eladásából élő festő), aki nagy sikert aratva tanította önmasszírozásra (!) az elegendő szék hiányában a két órás program végére kissé elgémberedő érdeklődőket. Vándor Csaba és Szilágyi Kornél „intermédiaművészek” is megdolgoztatták a közönséget. Ötletük az volt, hogy megszerezik a teremben-levők telefonszámait és mobiltelefonjait, majd azokat egy zsákba gyűjtve lóbálják a fejük fölött, nagy csipogás és villogás közepette.
Sajnos a cikkíró szék hiányában kénytelen volt a galériateret néha elhagyva a konyhában a SZAF (Szájjal és aggyal festők világszövetsége) kulináris performanszát képező szendvicseit megdézsmálni. Ennek ellenére még sikerült megpillantania amint Várnagy Tibor a földön ülve igazgatja szemüvegét, beszél, virágot locsol, majd adományoz, ráadásul mindezt Erdély Miklós szellemében. Persze a főként szóban megnyilvánuló előadókra is érdemes volt figyelni: a nem kis színészi tehetséggel is megáldott, éles tollú műítész Paksi Endre Lehel, aki más előadókhoz hasonlóan a magyar művészeti szcéna mibenlétét és sajátosságait firtatta, elemezte és kritizálta.
A Stúdió Fórum novemberi eseménye napjaink játékos „eposzi seregszemléjének” is felfogható. Célja azonban nem kevesebb mint hogy hosszú távon, egy a hangját komolyan hallató, korhatár nélküli érdekképviseletté nője ki magát. Hiszen a Fórum olyan, generációkat összekovácsoló programokat indít a jövőben, amelyekkel a magyar művészet infrastrukturális hiányait szeretné pótolni.
Hitvallás © Stúdió Fórum 2007
Vonatkozó linkek:
A Stúdió Fórum alapeszméjéről, a résztvevőkről és a kezdeményezőkről:
Régebbi cikkeink közül:
A Stúdió Rottenbiller utcai aktivitásáról
A Szájjal és aggyal festők ténykedéseiről
A Műcsarnok privatizációja kapcsán az FKSE-ről
