Negyven év csönd

Grigorescu fest, Grigorescu filmez, Grigorescu fotóz, Grigorescu rajzol, Grigorescu olvas, Grigorescu ír, Grigorescu performál, Grigorescu figyel, Grigorescu alszik, Grigorescu épít, Grigorescu főz, Grigorescu ácsol, Grigorescu megy, Grigorescu halad, Grigorescu vasal, Grigorescu utazik, Grigorescu nyomorog, Grigorescu kűzd, Grigorescu dokumentál, Grigorescu ás, Grigorescu gyűjt, Grigorescu kérdez, Grigorescu válaszol – de nem beszél. Negyven éve.


Ion Grigorescu: In the Body of the Victim 1969-2008, Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie | zimbio.com

A varsói ideiglenes Modern Múzeum Ion Grigorescu negyven évét, négyszáznyolcvan hónapját, azaz cirka tizennégyezernégyszáz napját összefoglaló kiállításra vállalkozott, melyet a kurátor, Kathrin Romberg, egy éves kutatómunka után állított össze. A Kulturpalota közelében lévő keskeny, hosszában elnyújtott, téglalap alakú kiállítótér egy panelház földszinti tere, melynek az utca felőli homlokzata egy majdnem összefüggő üvegfront, az ezzel szemben lévő oldalon pedig kis beugrókból álló helyiségek követik egymást, a nyílások közötti viszonylag keskeny falfelületekkel. Azaz kiállítótérnek szinte teljesen alkalmatlan. De annál alkalmasabb egy Grigorescu-kiállításra, mert a hely abszurditása és ideiglenessége átfedésbe kerül a munkákkal, és halványan ugyan, de felsejlhet a hetvenes illetve nyolcvanas évek bukaresti lakótelepeinek (ahol Grigorescu maga is lakott) nyomora és kilátástalansága. Felsejlik, de egyben ütközik is a kortárs múzeumépítészeti kánon alapelveinek megfelelő, divatos, elegánsan minimalista renoválással, a berlini Pro qm szcéna-könyvesboltjának designjával – azaz a nemzetközi művészeti trenddel.


Ion Grigorescu: In the Body of the Victim 1969-2008, Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie


Ion Grigorescu: In the Body of the Victim 1969-2008, Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie

Ütközik, mint a Grigorescu-életmű jelenlegi recepciója magával az oeuvre-rel. Mert ha valamire, Grigorescu arra nem alkalmas, hogy az ezredforduló után a nyugati kiállítóterekben Kasseltől, Berlinen,  Liszabonon, Bécsen át Stuttgartig a “balkáni” és a “kelet-európai, politikai elnyomás alatt élő” művész kirakati figurájaként használják.

A sajtószövegből kiderül, hogy ez lenne az első retrospektívje, bár 2006-ban a Salzburger Kunstverein is ezt állította a maga kiállításáról (melynek katalógusa még nem készült el).

A varsói lakótelepi panel bejáratának üvegfrontja előtti vitrinekben a művész archívumából származó naplóbejegyzéseket, álomleírásokat, jegyzeteket, rajzokat, diagramokat és kisebb fotómunkákat lehet (először nyilvánosan) látni. A terem végében, a bejárattal szemben egy 2008-as munka, az Alvás látható, melyen a meztelen Grigorescu egy L-alakú kanapén fekszik, alszik, majd felkel; az alváshoz kapcsolódó 1972-es, 1983-as és 2004-es naplóbejegyzések igazolják, hogy a pszichoanalízissel is behatóan foglalkozó művész egész életművén keresztülhúzódó kulcsfontosságú témáról van szó: a tudatalatti és a realitás, illetve a test-szellem ellentétről, mely Grigorescu számára maga a létkérdés. Az egész korai, még a Művészeti Akadémia évei alatt készített festmények mellett későbbi fotómunkák, kollázsok és digitális printek is láthatók. A beugrókban főleg a hetvenes években forgatott Szuper 8-as filmekből mutatnak be egy válogatást; többek között a Dialógus Ceaucescu-val 1974-es és 2007-es verzióit, az experimentális, “Body Art” filmek közül néhányat (Masculin/Feminin, Mimika-mindkettő 1976 vagy Box, 1977) és a dokumentarista jellegű, például a Bukarest régi építészetének megsemmisítését rögzítő szintén 1977-es, Szeretett Bukarestem című filmet.


Ion Grigorescu: In the Body of the Victim 1969-2008, Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie

Bár a kiállítást retrospektívnek szánták, de teljesen figyelmen kívül maradtak az 1990-es évek után készült nyilvános performanszok, melyek a hetvenes évek one-man-akcióival ellentétben széles közönség előtt zajlottak, és a Grigorescu-életmű nélkülözhetetlen elemeivé váltak (csak példaképpen: a Szent Anna-tavi performansz-fesztiválon vagy a Velencei Binnálén).  Nem szerepelnek a szituatív munkák, mint amilyenek az installációk (pl. a Velencei Biennálén), vagy a falfestmények dokumentációi (például tavaly a farói börtön falára készült “Szodoma” című freskó), illetve az elmúlt tíz évben jórészt a digitális technika lehetőségeit felhasználó, részben a korai műveire alkalmazott s azokat újraértékelő művek.


Ion Grigorescu: In the Body of the Victim 1969-2008, Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie


Ion Grigorescu: In the Body of the Victim 1969-2008, Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie

Varsóban meglett volna a lehetőség, hogy ne az ezerszer átrágott kliséket melegítsék fel újra, tematikus csoportokba kényszerítve egy életművet, hanem a munkákból kiindulva, azok belső logikája alapján építsenek föl egy olyan rendszert, mely arra a kérdésre is választ adna, hogy aki negyven éven keresztül fest, filmez, fotóz, rajzol, olvas, ír, performál, figyel, alszik, épít, főz, ácsol, megy, halad, vasal, utazik, nyomorog, kűzd, dokumentál, ás, gyűjt, kérdez és válaszol – az miért nem beszél.


Ion Grigorescu. In the Body of the Victim 1968 – 2008
Muzeum Sztuki Nowoczesnej w Warszawie 2009. február 6 – március 16.

 

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány