Kenedi Hasani egy csiszolatlan ékkő, akire a filmes Zelimir Zilnik akkor akadt rá, amikor a koszovói romák helyzetéről készült filmet forgatni. Három filmet forgatott róla, amely ma Kenedi trilógiaként ismert (Kenedi Goes Back Home 2003, Kenedi Lost and Found 2005, Kenedi is Getting Married 2007), bár nem annak tervezte, és mindegyik rész más műfajban és más módszerrel készült.
Nemrégiben a szerb filmrendező a budapesti Közép Európai Egyetem szociológus és szociál antropológus hallgatóinak tartott egy napos workshopot arról, hogy miként használhatják a dokumentum, illetve a dokumentum dráma filmkészítést munkájuk során. Annak ellenére, hogy a 60-as évek során Zilnik számos hagyományos dokumentum filmet készített, nevét az intervenciós illetve rekonstrukciós dokumentum-drámái – nem fikciós témái tették igazán ismertté.
A Trilógia a németországi koszovói vendégmunkás romák történeteit dolgozza fel. Zilnik kiderítette, hogy a roma vendégmunkásokat módszeresen kitoloncolják akár sok éves, néha évtizedes németországi tartózkodásuk ellenére is. Emberek ezreit szakítják ki megszokott életükből az éjszaka kellős közepén, minden vagyonukat és pénzüket elkobozva repülőre kényszerítik őket – családok, családtagok érkeznek egymás után a NATO bombázások utáni Szerbia belgrádi repülőterére. Az első film forgatásakor a rendezőnek ki kellett találnia egy módszert, hogy megérkezésükkor kapcsolatba kerülhessen a kizsuppoltakkal, mivel a rendőrség a menekültek fogadását kizárólag a családtagoknak engedélyezi. Egy taxisoförre volt szükség, akinek a közvetítésével a kiutasítottak közelébe férközhet. A fuvar alatt ugyanis könnyen kiderülhet, melyikük lenne esetleg hajlandó kipakolni. Így ismerkedett meg a szintén –17 éves német tartózkodás után – kitoloncolt Kenedivel. Zilnik fekete fuvart kínált fel és hagyta, hogy Kenedi vele született kommunikációs készségét – és nyelvtudását – latba vetve gyakorlatilag mindenki bizalmát elnyerje. Képzeljünk el még néhány különösen ékesszóló romát kifejezetten szomorú történetekkel és a film egyszerűen megy magától.
A második rész spontán módon alakult, a sorozatból leginkább ez tekinthető hagyományos értelemben vett dokumentumfilmnek, Zilnik ezt kézi kamerával, forgatócsoport nélkül forgatta le. Egy forgatókönyvíró sem találhatott volna frappánsabb párhuzamot annak érzékeltetésére, mit jelent az utazás egy EU-ból kitoloncolt koszovói roma menekült számára: a panszáradat spontán módon tört ki egy szóban forgó menekültből, amikor egy kutyaszállító ketrecben utazó, osztrák útlevéllel rendelkező ölebbel egy időben érkezett meg a bécsi repülőtérre. Ez a film akkor készült, mikor Kenedi váratlanul felbukkant az első film bécsi bemutatóján. A váratlan felbukkanás valódi oka később derült ki: Kenedit megint kiutasították, és útban volt Szerbia felé.
A harmadik film ötlete onnan jött, hogy Zilnik tudomására jutott, hogy Kenedi még a szexipartól sem riad vissza, hogy pénzt keressen. Így találták ki, hogy egy EU-ból származó házastársat keresnek Kenedinek. Ez a film mostanában rendszeresen szerepel meleg és leszbikus filmfesztiválokon.
Zilnik beszélgetésünkkor kifejtette, hogy a politikával és láthatósággal kapcsolatos mainstream mozikat rettenetesen unalmasnak találja. Számára filmesként az a provokáció, ha kívül helyezkedik az államilag kontrollált vagy felkarolt filmek körén. Az a gond – mondta –, hogy a szerbek a háború után elvesztették identitásukat – egyesek az oroszokkal azonosulnak, mások az osztrákokkal, kínaiakkal, vagy a törökökkel. A romáknak viszont flexibilis az identitásuk. Egy új európai emigráns csoportot alkotnak akiknek nincsenek jogaik, s a társadalmon belül saját kultúrát és közösséget alakítottak ki.
A Fortress Europe (2000) című film nyíltan foglalkozott a nem EU tag népcsoportok határátlépésének kérdéseivel. A vetítés után feltett kérdésekre válaszként megtudtuk, hogy ezek a kitoloncolások továbbra is folyamatban vannak. Ezek után fel kellett tennem a kérdést, hogy a koszovói romák számára Koszovó küszöbön álló függetlensége milyen konzekvenciákat jelent majd? Hova fogják kitoloncolni őket?
Eisenstein Adele
