Jonas Staal gigaprojektjeiben a művészet és a politika összetett viszonyát elemzi, és olyan következtetéseket von le, melyek új fénytörésbe helyezik a demokrácia, az ideológia és a propaganda fogalmait. A rotterdami képzőművész május 23-án Budapestre látogatott, hogy arról beszéljen, miként érhetőek tetten a szélsőjobboldali nézetek és a fasizmus a holland közéletben. Előadását Rastko Močnik szavaival kezdte, melyekből kiderül, hogy a jelenkori fasizmus egy fokozatokban fennálló állapot, és ezt a Művészet veszélyes csillagzat alatt: A művészet felelőssége című kiállításon bemutatott műveivel illusztrálta.
Még mennyi fasizmus? – Hollandia: 1. rész, Jonas Staal előadása
2014. 05. 23., Stúdió Galéria l Videó: Tulisz Hajnalka
Projektjében a holland szélsőjobboldali politika művészetet kisajátító stratégiáját leplezi le több részben, melyek közül kettőt állítottunk ki: a Szabadon Gondolkodók Terének (2010) dokumentációját május 23-ig lehetett megtekinteni a Stúdió Galériában, a Zárt építészet (2011) című munka azonban május 31-ig látható a Majakovszkij 102-ben. Ami pedig a kutatás eredményét illeti, a művész szerint a legnagyobb veszély abban rejlik, ha a politika valamilyen progresszív művészeti formanyelvet állít a kirekesztő és elnyomó ideológia szolgálatába. Jonas Staal természetesen erre is kínál megoldást: 2012-ben útjára bocsátotta a New World Summit nevű „alternatív parlementet”.
Az esemény másik meghívottja Rotterdamból Wendelien van Oldenborgh volt, aki a Stúdió Galériában kiállított Mondjuk, hogy szeretlek. És te is szeretsz (2011) című videoinstallációjáról beszélt előadásában. Az erről készült videót az elkövetkező hetekben publikáljuk.
