Az idei OFF-Biennále kurátorai tudatosan csökkentették a programok számát és noha ez az esemény előnyére vált, még így is nehéz válogatni. A Forecasting a Broken Past (kurátor: Soós Borbála; megtekinthető október 28-ig) és Taking Time (kurátorok: Simon Kati és Vásárhelyi Zsolt; megtekinthető október 22-ig) már címükben is közös nevezőt sejtetnek: az idők egymásra való vonatkozására, a múltból való tanulásra és az elhasználódott fogalmak újraértelmezésére utalnak. Az itt bemutatott művészi pozíciók elegánsan kapcsolódnak az OFF fő témáihoz, mint amilyen a közösségépítés vagy a különféle demokratikus folyamatok ábrázolása (többek között Nicoline van Harskamp, akinek mindkét kiállításon találhatók munkái, László Gergely vagy Giulia Bruno művei), ugyanakkor a kiállítások – önnön címükre is rímelve – időt és ráhangolódást kívánnak a nézőtől: ahhoz, hogy Németországtól Izraelig elkalandozzunk a sokszor több éves művészi kutatásokat összefoglaló filmekben és installációkban, érdemes sok időt rászánni a befogadásra.
A fenti két tárlat széles földrajzi és társadalmi fókuszával szemben ellentétes mozgás figyelhető meg az Idegen a senkiföldjén (megtekinthető október 31-ig) című kiállításon. A Szász Lilla fotóművész és Hidas Judit író együttműködésében megvalósult, interdiszciplináris projekt egy alföldi kisvárosra irányítja a figyelmet. Az oknyomozó újságírói módszert eszünkbe juttató, fotókat, vetítést, eredeti és dramatizált hanganyagot valamint egy novellát, (amit haza is vihetünk elolvasni) bemutató kiállítás egy Tiszakécskére érkező külföldi turista meggyilkolásának a körülményeit és hatását vizsgálja, és felveti ezen keresztül az idegenhez, a Másikhoz való viszonyunkat és a felelősség kérdését.
A Repülő kajak (kurátorok: Lázár Eszter és Nagy Edina; megtekinthető október 21-ig) című kiállítással újra léptéket váltunk, nemcsak témában, hanem térben is. Ugyanis a művészet és tudomány kapcsolódási pontjait, a tudás mechanizmusait vizsgáló csoportos kiállítás helyszíne a MTA CSFK Kongoly Thege Miklós Csillagászati Intézete. A kutatóintézet remek hátteret és kontextust ad a műveknek, amelyek egymás értelmezését is segítik. Találunk közöttük az intézmény archívumát is felhasználó installációt (Albert Ádám), az Alpokot mint különféle politikai, társadalmi, gazdasági mozgások színhelyét bemutató filmet (Armin Linke) vagy az inváziós fajokból készült „interaktív” hangszereket (Gosztola Kitti – Hegedűs Fanni – Pálinkás Bence György). A kiállítás tökéletes lezárása az intézet kertjében található Kis kupolában bemutatott négycsatornás installáció, Richard Ibghy és Marilou Lemmens bergmani tájakon játszódó munkája, amelyben a művészek a négy elemmel, azok megfoghatatlanságával dacolnak. A mű egy régi teleszkóp körül látható, teljes sötétségben, szinte egy másik univerzumban.
