Közismertség – tranzitblog off line beszámoló

|Múlt csütörtökön megrendeztük első off line szakmai programunkat. Meghívott vendégeinkkel – Spengler Katalinnal, Andrási Gáborral és Földes Andrással – a kortárs művészet közismertségéről beszélgettünk egy konkrét projekt (Pixel portrék) illetve sajtótermékek (Műértő és Képgyár) kapcsán.


Spengler Katalin, műgyűjtő, szakújságíró, a Pixelek projekt egyik kurátora; Andrási Gábor, Műértő főszerkesztője; Földes András, újságíró index.hu, Képgyár című blog szerzője. | fotó: Zeretics Suaj


A program helyszíne a Labor volt, amelynek működtetésében 2009 januárjától a tranzit.hu partnerként vesz részt. Az estét a Tűzvonalban második évad 10. epizódjából származó  egyik jelenettel, valamint egy női magazin kvízkérédésével kezdtük. Az előbbiről épp egy éve számolt be Mélyi József egy remek kis írás keretében, ennek nyomán a Filmart Kft. jóvoltából sikerült is levetíteni az ominózus jelenetet (a heroin üzletben is utazó műkincskereskedő mindenes asszisztense a képeladás unalmas óráiban a Műértőt olvasgatja). A bulvár fejtörőt* Spengler Kati találta és osztotta meg témánk felütéseként a hallgatósággal.

Valkó Margit galériájának aktuális megnyitóját, pontosabban György Péter megnyitóbeszédét követően kezdődött a program. Így, aki akarta az a Kis Teremben kezdhette az estét, majd átballaghatott hozzánk a szemi-profit szektorba. Spengler Kati projekt ismertetője kapcsán rögtön kisebb vita bontakozott ki arról, hogy érdemes-e, és ha igen, akkor milyen feltételekkel a kereskedelmi médiába kortárs képzőművészetnek helyet biztosítani? Hogyan él a lehetőséggel a képzőművész, és hogyan a kereskedelmi csatorna? Ennek kapcsán közösen megnéztünk egy Pixel portrét is.

Az alábbiakban rövid részleteket lehet letölteni az este programjából:

Itt megtudhatjuk, hogy kinek íródik a Műértő (mp3, 426KB)

Itt Spengler Kati a Pixel portrék koncepcióját foglalja össze nagyon röviden.(mp3, 599KB)

Itt Földes András a Képgyár bloggere beszél kezdeményezéséről. (mp3, 418KB)

Itt megtudhatjuk, hogy az index.hu miként is viszonyul a magyar politikai erőviszonyokhoz. (mp3, 195KB)

Az első tranzitblog off line egy olyan sorozatnak a része, amelyben heti bloggerként nálunk publikáló szerzőink egyikét hívjuk meg vendégnek, hogy beszéljen egy aktuális (épp befejezett, vagy folyamatban lévő) projektjéről. A bemutatásra kerülő munkát  vendégünkkel közösen választjuk ki, és az este további koncepcióját is vele közösen alakítjuk. Ennek megfelelően a vendég tetszőlegesen élhet a nyilvánosság biztosította keretekkel: népszerűsítheti, vagy vitára bocsáthatja projektjét, illetve visszajelzéseket begyűjtő műhelyszituációnak is használhatja a rendezvény nyújtotta lehetőséget. A program célja, hogy szerzőink tevékenységét behatóbban megismerjük, valamint a különféle szakmai háttérrel rendelkező szerzők és a képzőművészeti szcéna közötti dialógust támogassuk. Észrevételeiteket a program kapcsán szívesen olasnánk, előre is köszönet értük!


  Süvecz Emese és Hegyi Dóra, tranzitblog. | fotó: Zeretics Suaj


Az első sor balról jobbra: Bordács Andrea, László Zsuzsa, Fuchs Péter, Drozdik Orshi. | fotó: Zeretics Suaj


Berhidi Mária és Kozma Zsolt


Berhidi Mária és Kozma Zsolt


Spengler Kati, Kozma Zsolt, Pados Gábor


Tarr Hajnalka és Spengler Katalin


Fotó: Vécsei Júlia


Fotó: Vécsei Júlia
 

 

*Csak semmi kishitűség, ön többre képes!

Sokan szerények és visszafogottak a magánéletben és a munkában is, holott SOKKAL TÖBBRE képesek, mint amit mutatnak. Tesztünkből megtudhatja, hogy ön is a kishitűek közé tartozik-e. A kérdésekre jelölje meg a legmegfelelőbb választ.

10. kérdés: Ha modern művészeti alkotást látok, általában ezt gondolom magamban…

 

A)    felháborító, hogy ezért valaki még jó sok pénzt is kapott.

B)    rájövök, hogy nem értek a művészethez.

C)    ilyet én is tudnék csinálni.

 
(fanny, VI. évf. 51-52. szám, 2008. december 15., 40. o., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft.)

  • Lowas Péter

    3 kép
    a második és harmadik sorban lévők nevét miért nem írjátok ki?

    7-es kép
    Nahát egy művész háttal! Bár az ő nevét sem találom. Segítek: Komoróczky Tamás

    Végül is nagyszerű dolog hogy elérkeztünk a művészek nélküli művészetről folytatott diskurzushoz. Egyetlen mondatban nem szerepel a művész szó, ez azért árulkodó. A rendszer működik művészek nélkül is…

  • Süvecz Emese

    @Lowas Péter: azért mert kevésbé lehet látni őket, hasonlóképp a többi fotón szereplőkkel. Diákok, szakmán kívüli érdeklődők miatt fontosak az ilyen jellegű fotó beszámolók. Számukra viszont az identifikáció miatt hasznos, vagyis ha valakit kevésbé lehet látni a képen, akkor a név önmagában nem mond többet, mint amit amúgy is ki lehet nyomozni az illetőről. Persze lehet, hogy nem mindig teljesen logikus a feliratozása a képeknek, de ennek mindig vannak egyéb okai is. A művészeket nem diszkrimináljuk, nézd meg pl. a szerzőlistánkat.

  • http://www.melkein.com melkein

    Nem értem, hogy az első képen, a jobb oldali, rövid hajú fiatalember mit mutat a kezével. Pontosabban, hogy mire akar ezzel a mozdulattal utalni.

  • Lowas Péter

    @melkein:

    az urbán alpinista arculatot képviselő férfiú
    valószinüleg maga Földes András, a képzőművészeti zsurnalizmus populista ágának magyarországi pápája.
    szerintem csak beköszönt a fotósnak, hogy csá, de mindenképpen pozitív jelzés ez a félszeg victory jelzés.
    ám az is lehet hogy ez az index szabadkőműveseinek titkos köszönése, mely tulajdonképpen egy V-jelnek álcázott playboy nyúl koponya szimbólum.

  • kleinepanik

    tobb dolgot nem ertek a cikkel kapcsolatban, de mostanra csak egy idezet a muveszeti kutatas temakorrel kapcsolatban. a teljes szoveg itt: e-flux.com/journal/view/45

    az idezet:
    universities and academies are now struggling both with the concept of artistic research itself and with the question of how to assess the output of artistic research.11 This is a very complex discussion, one with which universities can occasionally appear impatient. At the same time, universities generally don’t have accepted answers to the question of how to assess the output of scientific research either. Sometimes universities seem to be torn between, on the one hand, their own academic uncertainties, and, on the other, the leadership role that policy makers bestowed on them within the academicized process of higher arts education. When universities tell academies, for instance, that the unquestioned norm in academic evaluation is “double-blind peer review,” this contradicts the fact that, within the scientific community itself, this norm has been under attack for many years, and that a number of high-profile scientific journals, such as the British Medical Journal, have made the decision (motivated by scientific studies) to abandon blind peer review in favor of open review, in which the name of the referee is known to the author of the article under review.12 Today, it seems a scientifically proven fact that the quality of open review is as good as that of blind review.13
    When universities tell academies that citation analysis provides an objective criterion to measure research output, they are again, deliberately or not, concealing the fact that citation analysis is considered by many in the scientific community to be a very flawed procedure for measuring research output. In fact, ever since Eugene Garfield published the first Science Citation Index, in 1964, it has been a very controversial instrument, its possible misuses being recognized from the very beginning by leading scientists, such as Nobel Prize winner Joshua Lederberg. Lederberg, while promoting it as a tool for research, fiercely rejected it as a tool for measuring research output.14 Not only are all known citation indexes far from complete, they are also horribly biased in favor of articles and against books. To that one might add that the Science Citation Index and the other citation indexes are products sold by Thomson, a media corporation which also owns many academic journals. To me, this sounds very much like a conflict of interest. Nevertheless, many research managers continue to consider citation analysis, based on the use of Thomson’s citation indexes (which enjoy an absolute commercial monopoly), as a useful tool for measuring research output. In discussions between universities and academies, it is often suggested that academies should invent “analogous” tools for measuring artistic research output. And thus it happens that some people are beginning to dream of an Art Citation Index, while others are talking about the need to classify artistic venues in the same way as academic journals are classified according to their “impact factor.” It might not now be long before somebody invents the new science of “artometrics.”

  • Süvecz Emese

    @schneemeier andrea: ezt nem eggyel feljebb szantad? Amugy tok jo, kosz, nem ismertem!

  • kleinepanik

    @Süvecz Emese:

    igen, bocsanat, csak most vettem eszre – atmasoltam a kovetkezo cikkhez.

  • morton

    @schneemeier andrea: Na vegre! Ez kell nekunk – Hivatalos Muveszeti Ertek Mertek.

  • iparterves

    Az utolsó képen az álló úr: Körösényi Tamás, nemdebár?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány