Kell egy hely, ahol kacsából hajó, tóból tenger lesz

IMPEX régi és új projektek (Utolsó stencil-kiállítás és foglaltház menza – szabad bolt). Fotó: László Zsuzsa

Úgy kezdődött, hogy tizenhét éve egy elhagyott trafóházban egy francia művészcsoport programokat szervezett, majd 1998-ban a Budapesti Önkormányzat az épületet megvásárolta és Trafó néven új kulturális központot nyitott. Később 2003-ban megürült egy tér a Trafó közelében, ahol a Dinamo, egy művészeti műhely kezdte meg tevékenységét, mely alulról jövő kezdeményezéseknek biztosított megjelenési lehetőséget. 2006-ban pedig megnyílt a West Balkán fölött az Impex – kortárs művészeti szolgáltató többek között teret adva az önmagát immár nem helyként, hanem független kezdeményezésként definiáló Dinamónak és számos kiállításnak, workshopnak és esemény-jellegű kulturális programnak. Az Impexet létrehozó kis csapat úgy vágott bele a tér és az intézmény kialakításába, hogy tudták, hogy két évvel később a Corvin-Szigony projekt maga alá temet mindent. Időközben Reaktor néven különböző fiatal művészekből álló csoportok tovább működtetik a Trafó melletti helységet, az Impex pedig – bár csak ideiglenesen – beköltözött a Trafó Galériába.

Projekt-archívum. Fotó: László Zsuzsa

Az Impex új székhelye a Damjanich utcában egy beszélgetésekre, előadásokra, workshopok befogadására megfelelő, de kiállítótérnek nem alkalmas lakásban található, a Trafó Galéria öt hétre kölcsönkapott terét mégsem egy hagyományos értelemben vett kiállítás megrendezésére használták. Egy olyan enteriőrt hoztak létre, melyben a tárgyak szimbolikus és funkcionális szerepeket is betöltenek. A tér az alulról szerveződő kortárs képzőművészeti kisintézményeket meghatározó tényezőket egymást átszövő vizuális rétegekként jeleníti meg. A külső városi teret egy önmagában álló parkolás-gátló pózna, a padló fekete borítása, valamint a Tűzoltó utca múltjának és jelenének kulturális térképe idézi fel. Ehhez a réteghez kapcsolódik Sugár János munkája, mely a Trafó Galéria egyik oszlopát beborító talált kézírást, magánszemély megkeresését szimuláló lakás-kereső cédulákból áll, melyeket valójában ingatlancégek terjesztenek. Hogy hogy jön ez ide? Egyrészt a vizuális megjelenés szintjén illeszkedik a megidézett utcaképhez és ezzel szerves összefüggésben a figyelemgazdaság azon mechanizmusát vizsgálja, mely során az olcsó, egyéni kezdeményezésekre jellemző vagy éppen gerilla kommunikációs fogásokat kisajátítja a mainstream média, illetve az üzleti világ. Természetesen a mű jelen helyzetben egy ironikus, direkt olvasattal bővül, hiszen arra irányítja a figyelmet, hogy milyen szorosan összefügg az önszerveződő kulturális kis-intézmények sorsa az ingatlanpiac, az ingatlanspekuláció valamint az önkormányzati ingatlan-politika alakulásával. Szintén a kiállítás utcaképét erősíti a streetartos Orosz Richárd gyűjtése egy másik oszlopon átfirkált politikai plakátokból. Ez a két eredendően más jellegű hozzájárulás – amiknek együtt-szerepeltetése egy hagyományos kiállításon nem is lenne szerencsés – jól mutatja, azt a flexibilitásra, együttműködésre és (re)kontextualizációra épülő munkamódszert, mely lehetővé teszi, hogy az Impex és a hozzá hasonló kezdeményezések, nem pusztán bemutatják, hanem generálják a kortárs képzőművészetet. És itt nem csupán a műtárgyak előállításáról van szó, hanem kritikai aktivitásról, egyfajta gyakorlati kutatómunkáról és egy szakmai hálózat felépítéséről, amibe talán egyszer majd „a közönség is belegabalyodik”. (Beöthy Balázs)

Kiállítás enteriőr. Fotó: László Zsuzsa

A kiállítás másik eleme ugyanis egy rögtönzött, bővíthető archívum, hely az utóbbi évek hasonló projektjeire hivatkozik, többek között a Ludwig Múzeumban rendezett Budapest Box című 2002-es kiállításra, mely a 90-es évek alternatív művészeti színterét mutatta be. A kiállítótérben ezen felül két fogalmi hálót is láthatunk: egy fehér falra festve a kánon-képződés folyamatát követhetjük végig, míg a szemben lévő feketére festett és így táblaként működő falon ottjártamkor éppen az amnézia (rövid emlékezet), kollektivizmus / individualizmus, autonómia, ingyenkultúra, önmítosz, kisintézmény, informalitás, káosz / rend, a kiigazítás (korrekció), a közösség szavak gomolyogtak. Itt áll az a színpadszerű-pódium is, melyen a „kiállítás” megnyitóján a TÁP színház az utóbbi négy fogalmat dramatizálta humoros formában. A tér közepén pedig egy emelvényre helyezett iroda működik, ahol a következő hetek programjait szervezik, valamint egy kiadvány szerkesztésén dolgoznak, mely saját történetük mellett az utóbbi 5 év hasonló kezdeményezéseit is bemutatja. Valójában a készülő kiadvány térbeli makettje a kiállítás.

Az Impex könyv jelentőségét az adja, hogy az ilyen kezdeményezéseknek konstruktív hatását szinte mindig korlátozza, hogy a töredékes dokumentációjuk miatt nehezen épülnek be a művészettörténetbe. A fiatalabb generáció vagy a magyar színtérrel most ismerkedő külföldi szakemberek már csak szájhagyomány útján hallanak az Újlak csoport művész-melegedőjéről vagy a Kis Varsó A hét műtárgya néven futó programsorozatáról. A kortárs kultúra pedig lehetne a nyilvánosság egyik nem rejtett, izolált, hanem nemzetközi tájékozottságot és kapcsolatrendszert a helyi felelősségvállalással összekötő kiemelt fóruma. A Trafóban most arra láthatunk egy jó példát, modellt, hogy a mindenáron való helyben-maradás, a finanszírozás és látogatószám-fetisizmus küzdelmétől megszabadulva, hogyan újíthatják meg a kortárs képzőművészeti színteret a dinamikus önszerveződő kezdeményezések.

A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjában részesül

Nem kacsák vagyunk egy tavon, hanem hajók a tengeren
Impex a Trafóban

2008. április 23. – 2008. június 1.
Kapcsolódó események:
2008. április 29.: Szerdahelyi Lujza – mini workshop & az In-between Zones kiadvány bemutatója
2008. május 14.: MEGMONDOM vagy megkérdezem / beszélgetés
2008. május 27.: Networked Culture – beszélgetés, DVD- és könybemutató
2008. május 31.: Bolhapiac

Vonatkozó linkek (Önszerveződő kortárs képzőművészeti kezdeményezések linklistája)

http://randomroutine.net/
http://studio.c3.hu/studio_magyar/projektek/1x1tabla.html
http://szaf.blogspot.com/
http://tuzrakter.hu/site/hu/index.html
http://videospace.c3.hu/
http://www.c3.hu/~rub/rajzlap/
http://www.hints.hu/
http://www.ikon.hu
http://www.kmkk.c3.hu/
http://www.ligetgaleria.c3.hu/ManamanaFO.htm
http://www.mindenki.c3.hu/korutfesztival/menu.html
http://www.photolumen.hu/
http://www.sztaki.hu/providers/kirakat/

2 thoughts on “Kell egy hely, ahol kacsából hajó, tóból tenger lesz

  1. Úgy kezdődött, hogy tíz éve egy elhagyott trafóházban egy francia művészcsoport programokat szervezett – csak hogy a tények: 17 éve volt (és Resonance volt a nevük)…

  2. köszönöm az információt, javítottuk a dátumokat

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány