Kazah adrenalinpumpa


Wesley Gibson (James MacAvoy) és Fox (Angelina Jolie) a Wanted című filmben.

Timur Bekmambetov hollywoodi vizuális orgiája nem szaggatja szerte szét az álomgyárról szőtt képet, mégis van abban valami izgalmas, ha egy afgán veterán turbózza fel a CGI képalkotó programokat és a digitális kamerákat. Ebben a filmben semmi sem valódi, és minden nagyon is az. Mondanivalója szinte már reklámfilmes magasságokban szárnyal, miközben idézet- és vágástechnikája új fényt vet az agyonhasznált avant-garde logóra.



Sloan (Morgan Freeman) és Fox (Angelina Jolie) a Wanted című filmben.

A Wanted egyáltalán nem meglepő módon úgy kommersz, ahogy van. Szupergonosz szuperhősök, „kreatív” képregény-adaptáció és újorosz reklámfilmes múlt adja a munka hátterét és velejét. Ezzel együtt is szédítő, ahogy a nem túl eredeti történetből, a szokványos karakterekből és a sablonos dialógusokból lefegyverző látványosság kerekedik a mozivásznon. Úgy is mondhatnánk, hogy a kazah rendező előre gyártott elemekből építkezik, de tudatosan és következetesen mindent alárendel a vizualitásnak. Kicsit hasonló a helyzet, mint a Golyózápor (Shoot ’Em Up) esetében, csak itt a történet nem annyira egyértelműen alibi, és a párbeszédek sem önmaguk paródiái. A paródia azonban egyáltalán nem idegen a filmtől. A Bérgyilkosok Testvériségének ideája a sors szövőszékével, a globális politikai folyamatok szabadkőműves befolyásolásával, és az egyéni érdekek törvényszerű előtérbe kerülésével „klasszikus” drámai szituáció, és persze erőteljesen rájátszik a különféle misztikus és pszeudo történelmi filmek divatjára.

Az Éjszakai őrség rendezője azonban nem kedveli a Da Vinci-kódhoz hasonlóan hömpölygő adat- és képfolyamokat. A Szergej Lukjanyenko regényéből készült „moszkvai mátrix”-tól eltérően itt már szó nincs a jó és a rossz, a fényes mágusok és a setét vámpírok évszázadokon átívelő küzdelméről. Az alaphelyzet egyáltalán nem mitikus, hanem inkább hétköznapi. A használt ikeás cuccok között szenvelgő, pánikbeteg hivatalnok főhős a Mátrix és a Harcosok Klubja alaphelyzetét kombinálja, amelyet egy gonosz Morpheus (Morgan Freeman) és egy kiégett Trinity (Angelina Jolie) görget tovább. A film persze ezen túl is hemzseg az idézetektől, és ha ennek még Tarantino és Pelevin után lenne bármi értelme, akkor nyugodtan használhatnánk rá a lassacskán egyre bájosabban csengő posztmodern jelzőt.

A film vizualitása azonban egyáltalán nem posztmodern a kifejezés kritikai értelmében, inkább hipermodern az idő és a tér szabad komponálásával. A digitális vágás a mozgás és az akció ritmusától szinte teljesen függetlenül pörgeti fel és lassítja le az eseményeket. Az akciószekvenciák között a kamera ugyan fenntartja a realitás illúzióját, de ha jönnek az erőszakos cselekmények, akkor a néző olyan lassításokon és beállításokon keresztül élvezheti ki a legkülönbözőbb szerves és szervetlen anyagok mozgását és állapotváltozását, amelyek egyszerre idézik fel a plasztikai sebészet és a relativisztikus kozmológia képi világát.

Wanted, 2008.
Színes, szinkronizált, amerikai film (Universal Pictures).
Rendezte: Timur Bekmambetov

 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány