Macskafogó 2 – A sátán macskája. Forrás:www.macskafogo.net
Karácsonykor vetette partra a trashmozifilm-hullám a már-már hungarikumként elkönyvelt Macskafogó című rajzfilm régóta készülő második részét. Az animációs film a Sátán Macskája alcímet kapta, ami kicsit perverzül hangzik az év ezen időszakában, de ettől talán még bizsergetőbb nekilátni. Nem árt azonban, ha a családosok, akik karácsonykor egyébként is gyerekfilmek második, vagy harmadik részeinek nézésére vannak kárhoztatva, vigyáznak az idegeikre, ugyanis sajnos a második részek összes lehetséges csapdájába beletrappoltak a film alkotói.
Már az első Macskafogónak sem az akciójelenetek voltak az erényei, hanem a karakterekre épített, pazarul sztereotíp humor. Ehhez képest a kettesbe még egy közepesen bonyolult akciófilm dramaturgiáját sem sikerült a szóviccek mellé beépíteni. Az alkotók megelégedtek azzal, hogy előhúzták a jól bevált szereplőket, és másfél óráig turmixolták őket egy se eleje, se vége történetben. Ráadásul a nyugdíjazásuk előtt álló karakterek csak olyan halvány és pocakos árnyékai önmaguknak, mint Arnold Schwarzenegger a korábbi pusztítónak a Terminator 3-ban. Grabowski spenót-gyáros hobbi-kertész, a patkány-kommandó állami megrendelésre dolgozik parókában, és még Safraneket sem bántalmazzák tettleg.
A film sajnos már a forgatókönyvnél hibádzik: annyira sikerült ugyanis befejezni az előző részt, hogy csak üggyel-bajjal tudták felvenni a történet szálait. Amellett, hogy a story izzadságszagú lett, még teljesen inkorrektül egzoticizál is. „Pafrika” eldugott dzsungeléből leselkedik a „civilizált” és rabszolgáikat elektromos sokkal sakkban tartó egerekre a veszély, amely a „primitív” bennszülött macskákban testesül meg. Őket ugyanis nem neveltek át a Macskafogó segítségével. Az alkotók az egykori Nyugat gyarmatosító és rabszolgatartó társadalmának lelkiismeretfurdalása nélkül gázolnak át a posztkolonizációs beszédmódon. Annyi a közük a harmadik világhoz, mint egy dél-tengeri tapéta-naplementének a panelház falához. Nem csoda, hogy a „vadmacskák” még a macska-alvilág helytartóját, Mollochot is előcsalogatják, aki bosszút forral az egerek ellen.
Mint a rajzfilmekben általában, a Macskafogóban is sokkal szerethetőbb és esendőbb figurák voltak a karikírozott gonoszok, mint a pozitív hősök. (Nem tudom, egyáltalán volt-e olyan gyerek, aki Jerrynek és a Gyalogkakukknak szurkolt?) A Macskafogó 2-ben azonban az őszülő punk-patkánylányon kívül nincs kinek szurkolni, még az első film főgonoszait is félretették. Így mást nem is tud nagyon felmutatni az új Macskafogó, mint fantáziátlan akciójeleneteket, amik ráadásul közhelyes idézetei a Mátrixnak, a Gyűrűk Urának, a Transformersnek és a Sebhelyesarcúnak. Az egyetlen fénypont a világ sorsáról pókerben döntő Molloch és a Macskafogó játszmájának közvetítése.
Idén karácsonykor tehát érdemesebb talán nem lerombolni az első rész emlékeiből táplálkozó illúzióinkat, és inkább tutira menni tizenhatodszor is a Reszkessetek Betörők vizuális kultúrájával.
a gyerekek altalaban a jonak szurkolnak, ahogy en is a jerrynek.. 🙂 meg annak, hogy jaj csak meg nyomjanak egy epizodot es ne jojjon a filendankfurdiblumen az orf-en.