Jó hely a margó

Sven Spieker a közép-kelet európai kortárs művészettel, vizuális kultúrával foglalkozó intenetes folyóirat, az ArtMargins alapítója és szerkesztője novemberben Budapesten járt, az interjú ez alkalomból készült.

Turai Hedvig: Mikor és hogyan indult az ArtMargins?

Sven Spieker: Csaknem pontosan kilenc évvel ezelőtt, akkor, amikor a keleti és a nyugati tömb a politikai változások ellenére még világos elkülönült. Amerikában, ahol a lap született, meglehetősen  keveset tudtak arról, mit jelent ez a régió, az itt lezajlott politikai változások, és mindez hogyan hatott a művészetre. Magam orosz nyelvet és irodalmat tanultam, innen az érdeklődésem Közép-, Kelet-Európa iránt, azután a lengyel művészet és irodalom kezdett foglalkoztatni, s mindez elvezetett a tágabb értelmében vett régióhoz. Akkor, amikor az ArtMargins létrejött, nem volt olyan angol nyelvű folyóirat, amely a közép-, kelet-európai régió kortárs művészetével, vizuális kultúrájával, beleértve a filmet is, foglakozott volna, tehát arra gondoltam, hogy szükség volna egy ilyen folyóiratra. Az University of California szerény anyagi támogatást nyújtott, illetev nyújt, ebből fedezzük a technikai költségeket. Egyébként, remélhetőleg anyagi helyzetünk hamarosan javulni fog. Az Egyesült Államok tudatosan egy külső nézőpont felvételét jelentette. Eleinte nehéz volt olyan szerzőket találni, akik nemcsak a témájukban voltak otthon, hanem megfelelően tudtak angolul is. Egy szerkesztőbizottságot alapítottam, kritikusokból, kurátorokból, olyan egyetemi emberekből, akik szívesen dolgoztak a lapon. Ők kerestek további kapcsolatokat, azt akartuk, hogy minden országnak legyen egy képviselője, aki összefogja a saját területét. Ez csak részben sikerült.

Színvonalas szerzőgárda publikál az ArtMarginsban.

Sven Spieker:: Hogy, ez hogyan alakult ki, számomra is rejtély. Egymást hozták a szerzők, és ma már egyáltalán nincs problémánk a jó szerzők megnyerésével, azt hiszem, a régió szakemberei felismerték, hogy az ArtMargins fontos funkciót lát el. Egyébként eredeti írásokat publikálunk, csak kivételes esetben másodközléseket, akkor ha például egy témát vagy egy szerzőt annyira fontosnak ítélünk meg, hogy ettől eltérjünk.

Hogyan határozzák meg a témákat?

Sven Spieker: Van amikor a szerzők csak úgy elküldenek egy-egy írást, s vannak megbízásra készülő cikkek. Utóbbi eset lehet a véletlen műve, például egy-egy utazás során egy művészre, kiállításra felfigyelünk, s szeretnénk róluk közölni valamit. Inkább arra törekszünk, hogy egy-egy országot, témát átfogóan ismertessünk. Ez utóbbi elég nehéz, minden azon múlik, hogy az adott országban az adott szerzők akarnak-e együttműködni. Sok szöveget kapunk Lengyelországból, valamennyit Magyarországról stb. Gyakori, hogy egy-egy szerző egy ideig aktívan együttműködik, rendszeresen ír, mintegy megtalálja magát az ArtMarginsban, azután tovább lép. Elég nehéz a Balkán országaiból tanulmányokat kapnunk, pedig nagyon szeretnénk Szerbiáról, Horvátországról, Montenegróról cikkeket közölni. Ugyanakkor egyre problematikusabb egyáltalán azt a kifejezést használni, hogy az „egykori kelet-európai tömb” országai. Ez a kifejezés már nem tükrözi a régió jelenlegi összetettségét. Tizenöt évvel ezelőtt talán elment, hogy az ember vett tíz országot és besorolta őket a poszt-kommunista kategóriába. 2008-ban azonban, amikor a kifejezésnek megvannak ugyan még a relevanciái, és ezért továbbra is használjuk, mégsem eléggé differenciált. A „keleti blokk” vagy az „egykori kommunista” kifejezés nem is jelenik meg az ArtMargins elnevezésében, s az alcímében az szerepel, hogy „Kortárs vizuális művészet Közép- és Kelet-Európában”. Számomra ez az alcím egyre fontosabb. Ma egyre inkább úgy tekintem ezt a régiót mint egy földrajzi és történelmi formálódás eredményét, s nemcsak az ex-kommunista országok tartoznak bele, hanem például az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országai is.

Tehát az ArtMargins elnevezés rugalmas kategória. De melyek azok az országok, amelyeket ma marginálisnak nevezne?

Sven Spieker: Kezdetben azok az országok voltak marginálisak az „igazi” (Nyugat) Európához viszonyítva, amelyek a keleti blokkhoz tartoztak. Ahogyan viszont ma értelmezem, az inkább a marginális helyzet felértékelése. A margó jó hely, érdekes hely. A margóról nézve a centrum is másként látszik. A margóról a centrumot esetleg egyáltalán nem is lehet már látni. Onnan nézve a centrum elbizonytalanodik, talán nincs is. A világnak egyre kevésbé van közepe, vagy inkább sok közepe van. Ebben a többpólusú világban a marginalitás nem rossz dolog. De ahogyan megváltozott az, ahogyan a Közép-, Kelet-Európa fogalomról gondolkodtam, úgy átalakult az is, ahogyan a marginalitást értelmezem.

 Lehet, hogy a margó arra is jó, hogy a centrumnak tükröt tartson?

Sven Spieker: Feltétlenül. Ha az ArtMargins a magyar, szerb vagy bármilyen művészeti íróknak csak fórumot biztosítana, s csak önmagukat látnák benne, kevés volna. Itt ismét csak szerepet kap a külső pont, a perspektíva.

Kritizálták-e már az ArtMarginst ezért a külső nézőpontért, amely akár egyfajta kolonialista attitűd is lehetne?

Sven Spieker: Mondhatom, hogy sosem kaptunk efféle kritikát. De én magam természetesen elgondolkodtam már ilyesmin. Van valami menthetetlenül amatőr abban, ha egy lap egy ilyen hatalmas területet, mint Közép-, Kelet-Európa akar lefedni. S amikor az ember egy bizonyos témának, régiónak szenteli magát, akkor elvárják tőle, hogy nagyon jól ismerje ezt a témát.  Szóval nagy a felelősség és nagyok az elvárások.

Hogyan próbálták elkerülni az amatörizmust?

Sven Spieker: Például úgy, hogy folyamatosan megvizsgálom, mit jelent egy régiónak, illetve művészetnek szentelni egy kiadványt? Jogos-e ez a korlátozás? Hogyan indokolható? Az a régió, amelynek a folyóirat szenteli magát folyamatosan változik, tehát nekünk is változni kell. Közép-Európa nem az, ami mondjuk öt évvel ezelőtt volt, s remélhetőleg ez érezhető is a lapban.

Ennek köze van ahhoz, mit jelent számunkra az ArtMargins. Az ArtMargins fórum is, ahol mi, a régióbeliek egymással érintkezünk, megtudunk egymás művészetéről fontos dolgokat. Bizonyos értelemben kommunikálunk is egymással.

Sven Spieker: Ha ez így van, akkor ez az ArtMargins számára a legnagyobb elismerés. Sosem mertem volna arra gondolni, hogy én teremtek lehetőséget egy ilyen kölcsönös beszélgetésre. Ha ez igaz, jó volna tágítani ezt a lehetőséget. Akkor nemcsak a külső nézőpont maradna meg, hanem volna a régió számára egy belső funkciója is. De ez a megjegyzés arra is utal, milyen sok még a teendő annak érdekében, hogy a régió országai egymáshoz is közelebb kerüljenek. Ha egy amerikai, angol nyelvű, folyóiratra van szükség ehhez, az viszont elég szomorú lenne.

 Az Ön számára, mi az ArtMargins funkciója jelenleg? Tervez-e változtatásokat?

Sven Spieker: Igen, nagy változások lesznek, hiszen az ArtMargins 2009-től teljesen megújult arculttal jelenik meg. Az új site könnyebben kezelhető lesz, magasabb szinvonalú technikai háttérrel rendelkezik. Kicsit több lesz az interaktivitás. Lehetőség lesz a hozzászólásokra, lesz egy naprakész kiállitás- és könyvszemle.  Aktuális eseményekre is felhivjuk a figyelmet. És megpróbálunk egy alapítványtól pénzt szerezni, remélhetőleg így a szerzőket is honorálni tudjuk majd.

Mit várna  a magyar szerzőktől?
 
Sven Spieker: Pillanatnyilag az, ami Magyarországról az ArtMarginsban megjelenik – egyáltalán nem elegendő. Tudjuk, hogy van egy fiatalabb művészgeneráció, akiknek a tevékenysége izgalmas, s akik már nem a szocializmusban nőttek fel, és nem ez jelenti életük meghatározó momentumát. Szeretnénk őket elérni, interjúkat készíteni velük, írásokat közölni róluk. Ez segítene abban, hogy a régión kivül jobb képet kapjanak az itt folyó művészi tevékenységről. Persze ez nemcsak Magyarországra, hanem a régió többi országára is vonatkozik.
 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány