Hopp-Halász II: Closet

A geometrikus keretbe ágyazott férfitest képei Hopp-Halász Károly Nyitott geometria-sorozatában kétféle társadalmi kontextusra utalnak: a Kádár-korszakra, melyben a művész elindult pályáján, és az ennek a korszaknak a hagyományát őrző jelenre, melyben a nemi szerepek és a lehetséges szexuális identitások körüli párbeszéd még mindig halovány. Előző írásomban a nyitás különféle gesztusait mutattam be Hopp-Halász életművében, most pedig a keretek szűkösségéről lesz szó.


Hopp-Halász Károly Nyitott geometria IV., 2005 | © Hopp-Halász Károly
 

Szemérem

„A modern szeméremnek meg se kell fogalmaznia a tiltást, ha azt akarja, hogy ne beszéljenek róla, elég, ha mindezt rábízza a kölcsönösen egymásra utaló tilalmak játékára: azokra az elhallgatásokra, amelyek magával a némasággal kényszerítik ki a csöndet. Cenzúra.” (Michele Foucault)

Foucault után érdemes egy pillantást vetni egy a 2004-ben rendezett Csendéletek-kiállítás kapcsán megfogalmazott kritikára: „Hopp Halász Károly Minimúzeuma befőttesüvegeket tartalmaz, melyekben fotón férfiaktok láthatóak, az intim részek előtt különböző zöldségekkel. Érdektelen, ízetlen és felületes munka.” A látható ily módon történő láthatatlanná tétele bevett gyakorlat posztszocialista közegben. (A látható más módon történő láthatatlanná tételére egyébként kiváló példa Szabó Benke Róbert portréinak a kiállítótér egy szinte láthatatlan pontján elfoglalt helye a siófoki Couleur Locale-kiállításon.)


Hopp-Halász Károly: Akt dísztökökkel, 1999 | © Hopp-Halász Károly
 

A Nyitott geometriáról elmondható, hogy azok a testmodulok, melyek 1988-tól kezdve geometrikus keretbe helyeződnek Hopp-Halásznál, már a 60-as években felvetettek gender-kérdéseket, és ezekre a rendszerváltást követő években is csak alig érkezik válasz hazánkban. Amellett, hogy kevés szó esik az aktok által betöltött szereplehetőségekről a művész életművében, az idézett kritikához hasonló kommentárok felidézik azt a korábban  már észrevételezett dichotóm viszonyt férfi és nő között, melyben kizárólag a női test az a test, ami nézhető, észrevehető és tárgyalható (lásd. Laura Mulvey). És akkor még el sem érkeztünk a megvilágosodás azon pontjához, mely kimarad az ilyen érvelésekből: a nőiség mellett a férfi is társadalmi konstrukció.

Öncenzúra

A Kádár-rendszerben a művészet partnernek számított egészen addig, míg csupán formai kérdések foglalkoztatták, a nem-ábrázoló művészet ugyanis nem utal a társadalomra. A konstruktív festői eljárásmódok az elmúlt évek szocialista közegeiben a rendszerkritika finom, és láthatatlan eszközeivé váltak. Halász generációjának éppen ebből a formanyelvből kellett merítkeznie, s mint látjuk e formanyelv tovább él bizonyos munkáiban. Mennyiben tekinthető egy absztrakt keretek közé szoruló felkiáltás relevánsnak a mai kortárs művészeti gyakorlatban?


Robert Mapplethorpe: Chest, 1987 | © american-buddha.com

 

Szövegem első részében már utaltam az 1979-es Batyu és ecsetben felfedezhető kritikai attitűdre, mely a szocializmus szexuális konzervativizmusára adott válaszként is értelmezhető. A körülmények azonban megváltoztak, a kortárs elméletalkotók a test által betölthető társadalomkritikus szerepre helyezik a hangsúlyt demokratikus kultúrákban. Hopp-Halász Nyitott geometriája ezzel szemben „Kiáltás egy sötét szobából”, s így definiálta saját munkásságát is a művész egy Szabó Júliához írott levelében. A geometrikus formák mögé bújtatott férfitest inkább mutatja az azt körülvevő szerkezet zártságát, mint a geometria nyitottságát egy olyan nemzetközi kontextusban, melyben Robert Mapplethorpe  férfiaktjai olykor szintén hasonló keretbe ágyazva egy kisebb ugrással a homoerotic art kanonikus darabjaivá válnak. Ez utóbbi szempont érdekes kiindulási pontja lehetne jövőbeli kulturális összehasonlító vizsgálatoknak.


Hopp-Halász Károly: Portré, 2011 | © Hopp-Halász Károly

Hopp-Halász fotóival kapcsolatban tehát valóban felmerülnek olyan elemzési szempontok, melyek ezidáig nem képezték a kapcsolódó szakmai diskurzus tárgyát. Méghozzá azért nem, mert formavilágával az alkotó egyszerre kapcsolódik ahhoz a szigorú intézményi kerethez, mely nem-létezőnek tekinti a test körüli diskurzust, másrészt pedig a fiatalabb generáció számára nehezen kódolható módon fogalmazza meg üzenetét. Mindezek alapján, bár épp egy problémásnak vélt intézményi helyzetet mutat be, megmarad az intézmény keretei között, és nem csak sötétségben él az általa hordozott, társadalmilag nagyon is releváns üzenet, de még el is halkul. A múzeum, melyben Halász műve ki van állítva, nem a vélemények ütköztetésének tere. A művész legújabb aktjai azonban, melyek nem szerepeltek sem életmű kiállításán, sem egyéb múzeumokban, sokkal nyíltabban foglalkoznak az identitással és az azt körülvevő társadalmi kontextussal. Mielőtt ezek a munkák láthatóvá válnak, a hazai közegnek számba kell vennie a téma nemzetközi, azt követően pedig magyarországi gyökereit, de mindenekelőtt szembe kellene néznie a valósággal.

 

 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány