Gombold újra, Mercédesz!

Október 10. és 11. között rendezték meg először a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe elnevezésű kifutói szemlét, ami egyben a Gombold Újra! kormányzati divatversenyének ötödik, a régióssá emelt tehetségkutatónak pedig harmadik felvonásaként lépett intézményesülés útjára. Ötödször, harmadszor és először. De vajon miért is?

gombold_ujra_0.jpg

© Gombold újra!

És mi a számozás értelme a fiatal magyar tehetségek előrejutása szempontjából? Egyáltalán miért éri meg egy fiatal divattervezőnek pályázni és megmérettetni magát ezen a szemlén, amely idén már a régiós kereteket is túllépve horvát és szerb nevezőket is fogadott? A Gombold Újra! divatverseny deklarált célkitűzését tekintve abban érdekelt, hogy a Visegrádi országokat is beleértve immáron hat ország tehetségeinek nyújtson bemutatkozási lehetőséget egy olyan megmérettetésen, ahová a „közös” közép-európai kulturális hagyományból inspirálódó image-kollekciókkal nevezhettek a jelöltek.

Az elnyerhető díjak Közép-Európa legjobb tervezőit emelték a többi fölé a teljes nemzetközi mezőnyből választó Visegrád Díjjal öltözéktervezői és kiegészítő kategóriában, illetve a Design Terminál díjával, amivel a legjobb magyar öltözéktervezőt díjazták. A jutalmak egyenként 10 000 euró értékű vállalkozásfejlesztési és mentorálási programot foglalnak magukba, amelyekkel a szervezők a fiatal márkák piacra jutását és üzletfejlesztését kívánják segíteni.

gombold_ujra_10.jpg

© Gombold újra!

Noha az idén minden eddiginél nagyobb merítésből sikerült válogatni, a végeredmény láttán mégis joggal tesszük fel a kérdést, hogy vajon az egész Gombold Újra! divatversenynek tulajdonképpen mi értelme is van? A tervezői koncepciókat látva kevés az újdonság az elmúlt évekhez képest. Talán az idei döntős húszban egy árnyalattal több volt a kortárs divat piacára kalibrált darab, de összességében a fiatal tehetségek még mindig nagyon nehézkesen lavíroznak a regionális identitáspolitika előírásai és a tervezői innovációk közötti szakadék felett. Jellemzően azok a kollekciók voltak igazán értékelhetőek, amelyek csupán halványan utaltak a kiírás kultuszépítő logikájára, és helyette inkább megmutatták, hogyan terveznének viselhető ruhákat.

A Gombold Újra!-n való szereplésnek, a tényleges divatipari kitörés szempontjából nem lett nagyobb jelentősége a verseny első éve óta – talán csak a parasztvakításból vett egy kicsit vissza. Ezúttal elmaradt az első két év elő televíziós közvetítésű eredmény hirdetése (pedig most még a királyi hírcsatorna is rendelkezésre áll), de a tényleges fizikai értékkel bíró korábbi ajándékok is kikoptak. Az egykori London Fashion Week-re való kijutás lehetősége nincs már a díjak között. És (szerencsére) az olyan botrányba fulladt hazugságok sem, amit az egyik Gombold Újra! győztes vihetett haza, aki a BKV majdani formaruhájának tervezésére kapott ígéretet, végül azonban mindössze egy nyakkendő tervet adhatott le. Ezek helyett maradtak az „impozáns szám” előtagú és az „értékű csomag” utótagú költői díjkategóriák, amelyek a piacra jutásban való segítség ígéretét hordozzák.

gombold_ujra_5.jpg

© Gombold újra!

A valódi külpiacra jutás sikerének azonban – és efelől ne legyenek illúzióink – sajnos semmi köze sincs ahhoz, hogy a kormány identitáspolitikájának „trendi” ágaként növesztett posztszocialista újnacionalizmus populáris ideológiagyárának gáláján jelenik meg a tehetséges fiatal. A külpiacok eléréséhez sajnos egyáltalán nem a Balassi Intézetekben történő majdani divatkiállítások és/vagy prezentációk segítenek. Sőt, még azok a vállalkozásfejlesztő programok sem érnek túl sokat, amelyeket azon magyarországi cégek közreműködésével adnak a szervezők „jutalmul”, amely cégek az itthoni, a divatétól teljes mértékben különböző piacon szereztek rutint. Aki a divat üzletágában valamennyire járatos, az pontosan tudja, hogy Magyarországon hány üzletági szakember van, aki a nemzetközi divatüzletben szerzett képzettséget és/vagy jártasságot. Ők azonban valamiért kimaradtak az ajándék portfólióból.

De nyávogás helyett inkább javasoljunk megoldást! Mikor érné el, a célját a Gombold Újra!, és hogyan érheti el? Erre számos válasszal készültem:

Tegyen rendet a céljai közt! Felejtsük el a maszlagot a fiatal tehetségek külpiacra juttatásáról, mert ez egyszerűen ebben a formában üzleti és piaci szempontból nem életszerű. A külpiacra segítés szempontjából egyenesen hátrányos az újnacionalista és/vagy posztszocialista ideológia leképezésének kényszere. A kortárs divatipar nem az ideológiai kényszerek talaján történő „kreatív” design végtermékeire kíváncsi, hanem arra a fogyasztható, formabontó, újszerű és minden ízében bátor hozzáadott értékre, ami az interszekcionálisan egymásba kapcsolódó és egymáshoz képest is viszonylatok mozgásában érzékelhető pozicionalitás kifejeződése. Egy helyzetnek, ami sohasem volt homogén vagy mozdulatlan. Sohasem elégedett meg az ellentétpárokba rendeződéssel és a normatív hatalmi struktúrák diktálta „helyes” irányokkal, hanem mindig mindent jelentett, ami ebben az oly gyakran láthatatlannak tűnő „második világban” az értékek összecsiszolódásának állandó terepe.

Ezt nem lehet egy hegemón, fehér, keresztény, maszkulin, nemzeti, hagyományőrző, folklórfasiszta normarendszerbe kényszerítve előhozni, hiszen az innováció abban a pillanatban hal el, amikor nem sérthet határokat és nem bonthat fel struktúrákat.

gombold_ujra_8.jpg

© Gombold újra!

Ha külpiacokra szeretne segíteni, akkor ismerje meg azokat! Ahogy fent már kitértem rá, jelenleg Magyarországon a háttéripar és a vásárlói piac hiánya mellett az üzletági tudástőke is hiányzik. Ez utóbbit a legkönnyebb beszerezni, hiszen a nehézségek ellenére a kiválóságát még mindig őrző magyar felsőoktatás számos szegmense összekapcsolható lenne a tapasztalattal rendelkező nyugati iskolák tudásbányáival.

Ha az üzletági áramkörbe szeretné kapcsolni a tehetségeket, béreljen standot a legnagyobb Európai divatvásárokon! Ez csupán pénz és szervezés kérdése. Válogassuk ki a hazai tehetségeket nemzetközi buyerek és külpiaci szakemberek segítségével, és adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy a Tranoï-n virítsanak a profik között. Ha oda bejutnak, igazán menők. És ha itthon igazán menők, de nincs mögöttük tőke, akkor segítsünk nekik, hogy oda bejussanak. Hogy az ennél a szintnél kezdőbb fiatal tehetségeknek is kezdeniük kell valahol, és erre jó Gombold Újra?

gombold_ujra_15.jpg

gombold_ujra_13.jpg

Fent: Az öltözék kategória győztese, Ester Kubisz I Lent: A kiegészítő kategória győztese, Sofya Samareva I © Gombold újra!

Ha magyar vezetésű, közép-európai kulturális tőkét szeretne megteremteni, akkor tisztázza, hogy ezt miért tenné! Pontosan kinek, miért, mivel szemben és mihez képest lenne jó egy ilyen kulturális tőke megalapozása? Vajon ezzel az ideológiával mennyiben szolgálja a magyar feltörekvő divattervezők ügyét? Vajon a feltörekvő magyar divattervező vagy a tehetséges közép-európai divattervező mennyivel és kinek a szemében lesz több, ha ebből a deklarált pozícióból építi fel magát? Vajon mennyire hatékony egy nemzetállami vagy akár egy nemzetállamok közösségéből kiépített regionális etnikai alapú én-definíció használata a divatiparban? Lehet, hogy fontos, és a közép-európaiság ma menőnek számít, ahogyan minden más, ami nem az unalmas és kiégett első világból származik. De vajon tényleg az egzotikus elem az, amire építeni akarjuk fiatal tehetségeink előmenetelét?

Döntse el, hogy kinek beszél, amikor divatról beszél! Nem mindegy, hogy a kormánynak, a fiatal tehetségeknek, a széles hazai nyilvánosságnak, az üzleti szereplőknek, a befektetőknek vagy a sajtónak. Természetesen az a szerencsés, ha ezen szektorok mindegyikét sikerül szegmentáltan megszólítani, de ahhoz komoly erőfeszítésekre és jelentős tudásbevonásra van szükség, amivel a Design terminál jelenleg nem rendelkezik, és amibe nem invesztál.

Mindig tiszteltem a szándékot, amelyet a Design Terminál öt évvel ezelőtt tűzött ki, és ami a hazai divatot az értékeinek megfelelő szintre kívánja emelni. Éppen ezért kötelességem minden évben, egyre részletesebb analízisekbe bocsátkozni, és azt firtatni, hogy vajon jó úton jár-e. Az elmúlt évek szervezeti, strukturális és stratégiai útkereséseit látva megállapítható, hogy az intézmény előtt álló legfontosabb dilemmát éppen a szakmai vágyai és az ideológiai elköteleződés közötti szakadék áthidalása jelenti. De egyszer dönteni kell.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány