Generációk 4. – Stockholmi gyereképítészet és a jóléti állam gyerek-eszménye

Svédország nem csak egyedülálló jóléti szolgáltatásai miatt, de a különböző társadalmi csoportok és korosztályok jogainak messzemenő védelme okán is sokat idézett példája a működő szociáldemokráciának. A jóléti állam szerkezete, intézkedései természetesen hatással vannak az ország építészetére, építészeti diskurzusaira, illetve a tervezési módszerekre és közösségi résztvételi technikákra is. Az előző bejegyzésekhez kapcsolódva itt egy stockholmi kiállításról lesz szó, amelyben a gyerekek nem csak célcsoportja, de tervezői is a számukra épült épületeknek. 


Building Blocks | Fotó: Xenia Nikolskaya

Svédország a II. világháború után radikális változásokon ment keresztül. Miközben a svéd állam már a két háború közötti években olyan progresszív családpolitikai intézkedéseket vezetett be, amelyeket más nyugat-európai államok csak évtizedekkel később, az 1960-70-es években léptettek érvénybe, a gyerekgondozás intézményi kereteinek kibővítésével, a testi fenyítés kriminalizálásával és a gyermekek jogait felügyelő ombudsman kijelölésével Svédországban a világ legkevésbé család-függő társadalma jött létre, ahol az egyes egyének egymástól való függése a minimálisra redukálódott. „Az egyén szövetségre lépett az állammal, háttérbe szorítva a családot és más intézményeket az egyénről való gondoskodásban”, írja Henrik Berggren és Lars Trägårdh Az autonóm gyerek és a svéd állam morális logikája c. szövegükben (In: Helena Mattson és Sven-Olov Wallenstein szerk. Swedish Modernism: Architecture, Consumption and the Welfare State. Black Dog Publishing, London, 2010). A szerzők szerint Astrid Lindgren Pippi Longstocking-gyerekkönyvei testesítik meg a svéd gyerek-eszményt: Pippi a könyvben egyedül élő gyerek, aki nem függ szüleitől, maga szervezi életét, bár anyagi problémái sohasem akadnak. A szuverén gyermek elképzelése mélyen gyökerezik a svéd társadalmi képzeletben: az eszme, hogy a gyerekek nem a szülők tulajdonai, hanem az állammal kapcsolatba lépő individuumok, nagy hatást gyakorolt a svéd jóléti állam kialakulására.


A Fargfabriken épülete Stockholmban | Fotó: Polyák Levente

A stockholmi Fargfabriken galéria 2010 nyarán mutatta be a Building Blocks című kiállítást, amelyben építészek és képzőművészek gyerekek útmutatásait követve terveztek és valósítottak meg épületeket, valódi méretben. A kliensként szereplő gyerekek és építészek hosszú együttműködése az építész-kliens viszony bevett formáit kívánta kiterjeszteni új típusú együttműködésekre, túllépve a megszokott tervezési elképzeléseken és megkötöttségeken. A kiállítás egyik kurátorával, a Fargfabriken kreatív igazgatójával, a képzőművész Jocke Granit-tal beszélgettem a kiállításról és a gyermekek szerepéről környezetük megtervezésében.


Building Blocks

– Milyen előképek szolgáltak mintaként a Building Blocks kiállításhoz?

– Amikor gyerek voltam, Pontus Hultén volt a stockholmi Moderna Museet igazgatója, és ő a megszokottól eltérően viszonyult a kiállítási terekhez: nyugodtan fel lehetett mászni a kiállított szobrokra, mert ezek nem sokmillió dolláros projektek voltak. Ehhez hasonlóan a Fargfabriken-ben mi is ki akartuk terjeszteni a kiállítási tér használatának koncepcióját, túllépni azon, hogy a látogatók udvariasan sétálgassanak körbe. Olyan atmoszférát akartunk létrehozni, amelyben meg lehet tapasztalni a kiállított tárgyakat, nem csak nézni őket.


Building Blocks | Fotó: Xenia Nikolskaya

– Hogyan működött a kommunikáció az ilyen kontextusban ritkán együtt dolgozó partnerek, az építészek és a gyerekek között?

– Nagyon felkavart, amikor láttam, hogy miközben a gyerekek és a fiatalok rendkívül részletgazdag építészeti perspektívával rendelkeznek, nincsenek valódi eszközeik arra, hogy elmagyarázzák, mire is van pontosan szükségük. Ezért láttam hozzá egy kiállítás előkészítéséhez, amelyben gyerekek építhetnek házakat maguknak. (…) Az építészek igen kíváncsiak voltak a feladatra, amelyet még soha sem próbáltak. Az együttműködés és tervezés módozatait egy svéd építészirodával próbáltuk ki…ez elég ellentmondásosan sikerült. Az építészek kicsit csalódottak voltak, amikor kiderült, hogy a gyerek-kliens egy piramist akar, mindenfajta formai komplikáció nélkül. (…) A gyerekek nagyon lelkesek voltak, amikor kiderült, hogy a tervekből nem csak rajzok vagy kis modellek, hanem igazi házak lesznek. Nagyon büszkék voltak rá, hogy amit terveztek, tényleg megépült. A tinédzser korosztálynak is nagyon fontos azt éreznie, hogy komolyan veszik őket, és használják az ötleteiket. Nagyon izgalmas volt megtapasztalni a megépült struktúrákat, felmászni rájuk, sétálni közöttük.


Building Blocks | Fotó: Alexander de Cuveland

– Mennyire szükséges, hogy a kulturális szféra utat mutasson a design szakmáknak a gyerekekkel való kiemelt foglalkozásban?

– Az építészet és a művészet konkrét lehetőségekre tud rámutatni, amelyek nagyobb szerepet adhatnak a gyerekeknek környezetük alakításában. De a szellemiség adott: a svéd társadalom régóta megkülönböztetett módon foglalkozik a gyerekekkel. A gyerekek nagyon fontosak a társadalmunkban.


Building Blocks | Fotó: Alexander de Cuveland

One thought on “Generációk 4. – Stockholmi gyereképítészet és a jóléti állam gyerek-eszménye

  1. Nagyon szép a példa, de nálunk sohasem volt Pontus Hulténünk.
    Nem volt továbbá olyan modern tárgykultúránk, mint az északiaknak.
    Bútorgyártásunk, konyhai eszközeink előállítása azt a szintet meg sem közelítette, amit a skandinávok átlaga is elért.
    Nálunk a gyermek nem “kiemelt projekt”, hanem éppen ellenkezőleg.
    Ha szabad a gyermekkel bíró és nem rendelkező művészek figyelmébe ajánlanom a fővárosi intézkedéseket az iskolák támogatásának csökkentéséről és egyesek bezárásáról, hogy értsük a hátteret.
    Emiatt van az, hogy frusztrálódik a magyar, ha ilyen elgondolásokról olvas, mint az interjúban ( mert rátekint a saját valóságára és legörbed a szája ).

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány