Generációk 3. – Párizsi gyereképítészet és az intézményi szerepvállalás

Az előző poszt témája, a bécsi Architekturzentrum Repülő Osztályok című kiállítása az iskolaépítészet átalakulásáról korántsem elszigetelt esemény abban a törekvésében, hogy bemutassa a gyerekek számára történő tervezést. Ebben a bejegyzésben egy kapcsolódó párizsi kezdeményezésről lesz szó, és felevenítek egy beszélgetést, amelyet a témában folytattam egy francia kurátorral.


Mini Maousse katalógusborító

A Mini Maousse 2004 óta kétévente megrendezett tervezési pályázat, amely építész, művészeti, design és tájépítész hallgatók számára egyaránt nyitott, és amelynek győztesei 1:1 léptékben valósíthatják meg terveiket a nantes-i École Supérieure du Bois mérnökeinek segítségével. A Fiona Meadows, a párizsi Cité de l’architecture munkatársa által kezdeményezett és szervezett pályázat-sorozat 2010-es témája „Építészet és gyerekkor” volt, ahol a résztvevőknek 8 éven aluli gyerekek számára kellett tervezniük tárgyszerű tereket, illetve térszerű tárgyakat. Fionával „gyereképítészetről” és az intézmények környezeti nevelésben betöltött szerepéről beszélgettem.


Malo Mangin, Romy Desseaux & Vanessa Kiff – Lakókönyvtár rajzai

– Miért olyan fontos ma újragondolni a gyerekek számára történő tervezést?  

– A design ma nem foglalkozik eléggé a gyerekekkel. A gyerekek tereinek többsége, például az iskolaudvarok többsége ma börtönre emlékeztet. De az iskolaudvarok mellett számos más terep is adódik a beavatkozásra: a gyerekek számára tervezett design minden dimenziója megújítható. Az igazi kérdés az, hogy a gyerekek miként sajátítják el a dolgokat. Az kell kérnünk a tervezőktől, hogy olyan tereket hozzanak létre a gyerekek számára, ahol több dolog van. A játékok világa hatalmas piac, és a játéktervezőknek is többet kellene designerekkel és építészekkel dolgozniuk. Ez egy minőségi piac, olyannyira, hogy a gyerekek számára történő tervezés iránt Kínában is óriási az érdeklődés. Ma Kínában a gyerekek a királyok, és az egyetlen gyereket nevelő családok számára kulcsfontosságú, hogy a gyerekük olyan környezetben éljen, amely intelligenciával ruházza fel.


Malo Mangin, Romy Desseaux & Vanessa Kiff – Lakókönyvtár

– Mondhatjuk azt, hogy egy minőségi környezet intelligenciával ruházza fel a gyerekeket?

– A környezet nagyon fontos a gyerekek számára. Ha ki akarjuk számukra nyitni a kultúrát, ez elsősorban a játékok és a környezet segítségével történik. És ha a környezethez csak passzív, reaktív kapcsolat fűzi őket, reakcióssá válnak, és mind Le Pen-re fognak szavazni. 


Louise Oliveres – Tambour’image rajzai

– Van joga egy közintézménynek egy meghatározott politikai viselkedést támogatni?

– Számomra egy építészeti intézmény célja az, hogy a nagyközönségnek készítsen programokat, azért, hogy az emberek építészeti amatőrökké és aktív állampolgárokká váljanak, és minőségi környezetet követeljenek maguknak. Ugyanakkor állampolgárként azt gondolom, hogy a toleranciát és a kultúrák sokféleségét megismerni, megtalálni a helyünket a modernitásban, ez is nagyon fontos. Egy társadalomban, ahol a média rengeteg torz információt közöl a legkülönbözőbb dolgokról, például a külvárosokról, az intézmények szerepe az, hogy árnyalják ezt a képet. Ezért érdekelnek engem annyira az elfelejtett zónák, ezért tartom olyan izgalmasnak a külvárosi gyerekekkel történő munkát, mert itt nyilvánvalóvá és bemutathatóvá válik, hogy ők sem mind autógyújtogatók. Ezek a helyek és közösségek óriási intelligenciával rendelkeznek, és gyakran a modernitás olyan megnyilvánulásait találjuk meg ott, amelyekre nem számítunk. Rengeteg mindent tanulhatunk a modernitásról a külvárosokban, Afrikában, a roma közösségekben. A számomra az a legfontosabb, hogy kilépjünk az előítéletekből, és ebben rejlik az intézmények feladata: elősegíteni az értelem megnyílását, ez a leglényegesebb.


Youri Jedlinski & Ambre Richemont – Nautilus rajzai

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány