Freed C/O Berlin


C/O Berlin

Berlin belvárosában (Berlin Mitte), az Oranierburger és a Tucholskystrasse sarkán, az egykori központi postahivatal épületében működik a vizuális dialógus nemzetközi fórumaként számon tartott C/O Berlin. A közönség számára leginkább kiállításairól ismert intézmény háttéralapítványát 2000-ben hozta létre Stefan Erfurt fotográfus (aki jelenleg is az intézmény vezetője), Marc Naroska designer és Ingo Pott építész. Az alapítók szakmai érdeklődése a C/O jelenlegi kutatási, együttműködési és prezentációs tevékenységét is lefedi, de a diszciplináris határokat feloldó kreatív vizuális műhelyben a fotográfiai diskurzus mind a mai napig kiemelt szerepet kap.

A C/O Berlin 2006 júniusától működik az akkor már évek óta kiürített postahivatal épületében, ami több szempontból is izgalmas, új helyzetet teremtett: egyfelől egy központi helyen, mégis használaton kívüli remek épület újra megjelent a város kulturális térképén, és eredeti intézményi szerepéhez híven újra a kommunikációban kapott szerepet. Másfelől a c/o rövidítés nemcsak a kezdeményezés és flexibilitás jelentésben lett érvényes – amely az alapítók eredeti szándéka szerint is kapcsolódott a postai szolgáltatás (care of – valakinek a címén) rövidítéséhez – hanem a postahivatal nemzetközi kiállítóhellyé és művészi laborrá alakításával együtt az elnevezés új jelentéssel bővült. A Care of mára Taking care of: már nemcsak a vizuális kultúra közvetítésének címén működnek, hanem aktívan képviselik és alakítják a vizuális dialógus privát szerveződéseinek terepét, amiben az intézmény újrahasznosításának is fontos szerepe van. A máig nyolc fővel működő intézményben mindig két-három kiállítás látható egyszerre, a nyitva tartás pedig nemcsak a látogatók szabadidejéhez, hanem a városi környezet kulturális fogyasztási szokásokhoz is igazodik.

Kiállítások szervezése mellett fontosnak tekintik, hogy a hely a kulturális csere platformjává váljon: Berlinben, Németországban és nemzetközi porondon egyaránt. Ehhez kidolgozták a modern vállalkozói szemlélet, a korszerű kulturmenedzsment, a hatékony kiállítási praxis és a látogatókkal való intenzív együttműködés formáit. A profil erős eleme az utánpótlás-nevelés, amit vizuális képzésekkel, elméleti és gyakorlati workshopok szervezésével valósítanak meg a fotográfia, az építészet és a design területein. Képzéseik során viszont nemcsak alkotókra, hanem a befogadókra és a kritikusokra is koncentrálnak.

A nyár végi, őszi aktuális programból most egyetlen kiállításra szeretnék kitérni, amely tükrözi az intézményi szerepvállalás legtöbb elemeit. A Leonard Freed – Weltanschauung című, október 5-ig megtekinthető kiállításuk Freed (1929-2006) fotográfiaiból majd ötvenévnyi anyagot mutat be. Leonard Freed – aki 1972 óta a Magnum fotósa volt – már New Yorkban született, de családja Kelet-Európából vándorolt Amerikába. Utazásai és fotói láthatóvá teszik, hogy mindig is foglalkoztatta kelet-európai zsidó származása, de talán túlzás nélkül mondható, hogy nem jobban, mint a fehér Amerikában élő feketék sorsa, vagy a New-York-i rendőrök mindennapi munkája, az áldozatok, az áldozattá válás, a túlélés és a továbblépés lehetőségei, az erőszak és a diszkrimináció társadalmi és kulturális kontextusa. Gondolatai kifejezéséhez a fotográfiát választotta médiumként, ezen keresztül akarta megérteni az identitás összetettségét, a társadalmi interakciók hálózatát és mindennapi mechanizmusait.

Munkái műfajilag a fotóriporthoz sorolhatóak. Sorozatban gondolkodott, de nemcsak azért, hogy a legjobban elkapott kép váljon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hanem azért is, mert fényképes gondolkodásában fontos szerepe volt a szituációk szüntelen változásának, az elmozdulásnak, a jelentések időről időre történő folyamatos alakulásának. Képeinek szereplői nem sztárok, vagy ismert emberek, a helyek ritkán híresek vagy felismerhetőek, képein nincsenek nagy katasztrófák és látványosságok: hétköznapi emberek, hétköznapi helyeken és helyzetekben, jönnek, mennek, belekeverednek, kivonják magukat és elbújnak, erőszakot követnek el vagy áldozattá válnak. Az ötvenes évek elején utazott először Európába, majd Észak-Afrikába, hosszabb időt töltött Hollandiában, Németországban (Deutsche Juden Heute 1965, Made in Germany 1970, Berlin 1977) és Izraelben. Az utazás élete részéve vált.

A Weltanschauung című kiállítás eredeti változatát a Lausanne-i Musée de L’Elysee munkatársai készítették 2007-ben. Az áttekintő jelleg mellett az összeállítás azokat a konfliktusokat és helyzeteket emeli ki, melyek Freed világlátásának fő elemeit képezték. Az etnikus különbségek és a politika változások kultúrákon átívelő képei állnak egymás mellett, kulturális háttérrel, a maguk mindennapiságában, egy olyan alkotó tolmácsolásában, aki a sajtófotóról roppant kifinomultan gondolkodott.

A berlini kiállítás tematikus teremsorai önreflexív coda-val zárulnak. A folyosón tablószerűen kiállított filmtekercseken Freed firkálásait láthatjuk, a „jó” képek bejelölésével, a választás alkotói és kurátori interpretációival. Freed számára „jó” kép az, amely több értelmes jelentés sűrítésére is alkalmas. Ez a jelentéssűrítés megkívánja a kompozíció, a szereplők, a tekintetek és a történet egyben látását – de ezek a relációk képről képre alakulnak. Ebben a gyors változásban kell megtalálni azt az egy, vagy néhány képet, amely legközelebb engedi a nézőt az eseményhez, az alkotó elképzelései mellett pedig helyet ad a befogadó interpretációjának is. „Egy képnek mennél több a jelentése, annál jobb. Annál kevésbé válik propagandává.” – írja Freed. Tehát nem olcsó, közhelyszerű „aha-élmények”, az elsőre azonnal érthető, könnyen levehető jelentések világa ez, hanem a tanuláson, gondolkodáson, kritikán és érzékenységen alapuló alkotásé. A médium pedig a fotográfia – Freed és a C/O Berlin esetében egyaránt.

 

4 thoughts on “Freed C/O Berlin

  1. köszönjük! nagyon nagy kedvet csináltál, ha nem is rögtön berlinbe indulni (bár szívesen tenném), de utánanézni esetleg a mai manóban egy freed albumnak.

    várjuk a többi beszámolót izgatottan!

  2. Nekem a holland és a német cuccai jöttek be leginkább, abban van a legtöbb irónia. hm? megrendeljük?

  3. majd megnézegetem őket, és jelentkezem a rendeléssel 🙂

    stark kiállításról hogy lesz beszámoló, ha nem volt ott a kritikus? :))) najó, csak a megnyitó volt meg, érdemes nagyon megnézni a kiállítást!

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány