Fegyelmezetten nézz!

A San Franciscó-i Golden Gate Parkban, az újonnan megnyitott Kaliforniai Tudományos Akadémiával szemben helyezkedik el a de Young múzeum megcsavart hajóhíd-szerű kilátótornyával és perforált réz borításával, amely idővel bezöldül majd.

Közvetlenül a múzeum „tatrészében” elhelyezett kávézó mögött egy James Turrell átlal épített, úgynevezett „skyspace”  (égtér) található, jól álcázva a múzeum hátranyúló teteje mögött. Az őr azt mondta, hogy egy zöld dombot keressek, a tetején fehér nyílással és az lesz az:

Miről is ez valójában? Az égtér, melyből a land art  művész James Turrell sorozatszámra gyárt példányokat szerte a világon, nem más mint egy építészeti eszközökkel előállított illúzió; egy olyan belső tér (általában kupola vagy boltozat), melynek tetejét Turrell egy ponton nyitva hagyja az égbolt felé. Némi extra neonvilágítás bevetésével napkeltekor és naplementekor Indiana Jones filmekből ismerős okkult fényjelenségeknek lehet szemtanúja a látogató. Lényege, hogy egyfajta camera obscurából nézünk fölfelé, és az égi jelenségeket keretbe foglalva, azaz kontextusból kiemelve látjuk. A padlón, közvetlenül a nyílás alatt, valamilyen fényvisszaverő felület (víztükör, zománcozott kerámia) szokott lenni, ami az égi jelenségeket a falakra vetíti. A neon pedig még egy kicsit rásegít a hatásra.

Ahogy a régóta divatos vastag, fehérkeretes képeslapok mégjobban kiemelik a középen elhelyezett képet, úgy Turrell is keretbe helyezi az égbolt egy részét, tekintetünket a felfelé irányítva. Az idő múlásával változó fényviszonyok a külső teret drámai előadásként vetítik a terem falára. Saját alkotásait Turrell „slow art”-nak nevezi, mondván, hogy egy kicsit vissza kell venni a tempóból ahhoz, hogy az ember részesüljön e spirituális élményben.

Ugyan a legtöbben Turrell munkáit Quaker meggyőződésének fényében értelmezik, mondván, hogy a skyspace nem más, mint a Quakereknél központi jelentőségű „a belső fény” metaforája, a természeti jelenségek ilyen módon történő dramatizálása természetesen nem újkeletű. A római Pantheontól, a jurtákon és a katedrálisok színesablakain át Étienne-Louis Boullée meg nem valósult Newton-emlékművéig  számtalan helyen találkozhatunk hasonló „előadásokkal”.

A de Young múzeum mögötti építmény a múzeumi biztonsági szolgálat jóvoltából mégis egészen különleges, mondhatni letaglózó térélményt nyújt. Az alkotás neve Three Gems, azaz három drágakő. Az alagút-szerű bejárat egy felül nyitott, kör alaprajzú folyosóhoz vezet, mely egy kis kupolát vesz körül. A kupolába hátulról nyílik bejárat, s a körben elhelyezett betonpadokon kb. 20 ember fér el. A kupola teteje egy körben nyitott, a nyílás alatt pedig, Turrell-re jellemzően, kékes fényvisszaverő felület van a padlón. A neonok a betonpadok mögül világítják meg a kupola fehérre mázolt belsejét.

Eddig minden rendben is van, és most következhetne a fényjelenség leírása és elemzése. De van ennél egy érdekesebb dolog is itt. Ha a címben szereplő három drágakő az alkotás egyes rétegeire utal a bejárattól a kupola legbelső, kékes pontjáig, meg kell, hogy állapítsam, hogy van itt egy negyedik drágakő is. Ez pedig nem más, mint az alagút-szerű bejáratba, a folyosóba és a kupolába „rejtett” biztonsági kamerák szemei.

A rejtett kamerák, ahogy ez a képeken is látható, valójában éppen hogy nem rejtettek, hiszen akárcsak a fehér kupolanyílással keretezett égbolt, a falak a kamerák fekete „szemeit” is keretezik. Elég kicsik ahhoz, hogy csak tudattalan szinten hívják fel magukra a figyelmet, de ugyanakkor pontosan ebben rejlik fegyelmező erejük: ha nem is ül Mr. Big Brother a monitornál, sőt, ha a kamerák nincsenek is bekötve sehová, a rendszer még akkor is tökéletesen működik, mert a kontroll potenicális jelenléte fegyelmet követel. A kamerák tehát komoly szerephez jutnak, amennyiben megváltoztatják az erőviszonyokat megfigyelő és megfigyelt között. A látogató, aki tudatos vagy tudattalan szinten konstatálta a kamerák jelenlétét, már nem csak a megfigyelő, hanem a megfigyelt kettős szerepében találja magát. Sőt, a kamerák Turrell építményét egy potenciálisan rossz viselkedésre sarkalló veszélyzónává minősítik, amelyben ki tudja mik történhetnek… Az ideális látogató tehát tudatában van annak, hogy akár figyelhetik is: ennek megfelelően fegyelmezetten néz, aztán fegyelmezetten elhagyja az objektumot. Semmi bújócska, vagy kergetőzés a haverokkal a folyosón! Fegyelem van. A skyspace tehát egyben panoptikum is—dupla élmény egy helyen.