Menesi Attila [1-19] projektjének meg nem valósult dokumentációs kiállítása kapcsán a facebookon parázsvita (Menesi szerint a projekt körül kínos hallgatás) bontakozott ki november végén. Szeretném azt gondolni, hogy a projekt által felvetett kérdéseknek ennél nagyobb volumenű a hatóköre és érvenyéssége, így talán érdemes lenne továbbtárgyalni, továbbgondolni a felmerült helyzetet, keresni a miérteket, közösen, a megértés és az intézményi struktúra feltárását tartva szem előtt.
A „projektgruppe” molinó kihelyezése, Ernst Múzeum, 2012. © Menesi Attila
Menesi Attila [1-19] című projektje leginkább egy intézménykritikai diskurzusba ágyazva értelmezhető. A projekt alapját 19 fiktív kiállítás-javaslat alkotta, melyek az ideális forgatókönyv szerint molinó hordozófelületen különböző művészeti intézmények, kiállítóhelyek homlokzatán jelentek, illetve egyes esetekben jelentek volna meg. Menesi olyan kiállításokat, projekteket és eseményeket szándékozott meghirdetni, melyek – eltérően az éppen megtekinthető programoktól – általa aktuálisnak tartott kérdésfelvetéseket igyekeztek a szakma figyelmébe ajánlani, gyakran intézményspecifikus módon.
A koncepció szerint „a 19 megkeresésből 9 hozzájárulást eredményező projekt a kritikai művészet aktuális kérdéseire keresi a választ. Mit mernek, és mit nem engednek a legbefolyásosabb intézményvezetők, kurátorok vagy galeristák? Van-e kultúrpolitikai önreflexió? Mennyire figyelmes a szakma, félrevezethetők-e a nézők és a programajánlók? Van-e határ? Be tud-e (valóban) kerülni a kritikai művészet az intézményrendszerbe, vagy jobb, ha kívül marad?”
A felvetések egyfajta mapping-ként is megközelíthetőek, a javaslatok 3 kategória köré rendezték Menesi szubjektív intézménykritikai térképét. Olvasata szerint szükség lenne a kortárs művészet helyzetére reflektáló kiállításokra, a 70-es és 80-as évek művészeti csoportjait, trendjeit tematizáló kiállításokra, illetve egyes megvalósult, a szakma által széleskörűen kritizált kiállítások korrekciójára.
A lokális művészeti színtér hiányosságait és működési mechanizmusát célzó felvetések között előkelő helyet foglalt el a művészeti kapcsolatrendszerek, erőviszonyok feltárása és analízise. Hasonló tematikával a művészek, kritikusok, kurátorok közötti feszültségek felszínre hozatalával és feloldásával foglalkozott volna a 2010-es ikOn nap tervezett programja, a Békítő Show is, de sajnos jelentkezők hiányában nem valósult meg, ami azonban nem azonos a személyes konfliktusok nemlétével. De nemcsak a művészeti élet szereplői között lenne érdemes elemezni a kapcsolatokat, mint azt Menesi két felvetése is jelezte, hanem a Liget Galéria és a Józsefvárosi Galéria helyzetének tematizálásával a politikai erőviszonyok, illetve a kulturális tőke kérdése is fókuszba került. A művészeti mező áttekintése során szintén hiányosságként jelentkeztek a művészeti oktatás független helyszínei (Stúdió Galéria / független képzőművészeti tanszék) illetve a non- és for-profit szcéna gazdasági önreflexiója (2B Galéria /15 000 Ft+áfa).
Liget Galéria, 2012. © Menesi Attila
A művészeti helyszíneket, csoportokat és trendeket bemutató retrospektív kiállítások listája a közelmúlt művészettörténeti feldolgozatlanságának lehet a mutatója, mely egyrészt helyszínek tipologizálásával, történeti vizsgálatával a művészeti színtér változásaira és nem hivatalos helyszíneire fókuszált, másrészt helyszínspecifikus módon az 1970-es évek, illetve a rendszerváltás körüli időszak jelentős művészeti helyszíneit és csoportjait emelte ki a közelükben működő kortárs helyszínek segítségével.
A Laborba tervezett I. sz. Közvetítő Csoport és az Ernst Múzeumba javasolt Projektgruppe párhuzamosan igyekezett az 1980-as és 1990-es évek művészcsoportjaira irányítani a szakma figyelmét, egyrész a hazai csoportok nemzetközi reprezentációjának feldolgozásával, másrészt a nemzetközi kollaborációk bemutatásával. Ehhez a tematikához sorolható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumba tervezett Epigon kiállítások feldolgozására tett javaslat is.
Labor, 2012. © Menesi Attila
A korrigált kiállítások már megvalósult kiállítások újragondolására késztettek, melyek közül egy sem kapott engedélyt a molinó kihelyezésére.
A Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum / Tűz a múzeumban korrigált című javaslata Sugár János több éven keresztül tervezett, majd végül csak részleges formában megvalósuló installációját rekonstruálta volna, míg a Kogart / FMK kiállítás korrigált és a Műcsarnok / Bizottság korrigált című javaslatok olyan kiállítások újragondolására tettek javaslatot, melyeket a szakma széleskörűen kritizált egyrészt a kutatási háttérmunkálatok hiánya, másrészt a kontextus hiánya miatt.
Bizottság korrigált © Menesi Attila
A művész tehát egy intézménykritikai diskurzust kívánt kezdeményezni melynek fókuszába releváns kérdéseket, kultúrpolitikai tendenciákat állít, illetve egy-egy adott művészeti időszak feldolgozatlanságára irányította a figyelmet, vagy éppen új kiállítási tematikákat ajánlott. Mindezt egy szimbolikus térben kívánta megvalósítani: az utcán, a város (és a szakma egésze) felé kommunikálva, a kiállítóhelyek homlokzatán.
Somogyi Zsófia Bélának rég volt kiállítása… című írásában „én-üzenetekhez” hasonlította Menesi Attila javaslatait. Ennek értelmében a felajánlott kiállítási opciók finoman megfogalmazott hibajelzések, a vád és ítélet felhangja nélkül.
Olvasatomban Menesi projektje egy olyan intézménykritikai felvetés, mely a kollektív kurátorság lehetőségét alkalmazza kritikai eszközként, megfordítva a művész-kurátor- intézmény általános szerepeit és működési mechanizmusait. A művész egy projekt keretében, művészeti eszközökkel javasol kiállításokat, emel be új témákat, melyek intézményi szinten tudnak megjelenni, s ily módon visszahatni a művészeti diskurzusra. Ezt a közvetítő szerepet erősítette volna a projekt zárásaként tervezett dokumentációs kiállítás, ahol bemutatásra kerülhettek volna azok a molinók is, melyek kihelyezéséhez az intézmények nem adták meg engedélyüket.
A kiállítás a Zichy-kastély és a Kassák Múzeum köztes tereiben valósulhatott volna meg, de mindkét intézmény visszalépett a megnyitó előtt öt nappal. Ez az esemény indította el a kiállítás facebook-os honlapján azt a vitát, melyet most 4 blogbejegyzésben próbálok körüljárni.
Nagy Szilvia
A megkeresett művészeti intézmények (az X azt jelzi, hogy nem kívánt részt venni a projektben):
2B Galéria, BTM – Budapest Galéria (Budapest Kiállítóterem) (X), Centrális Galéria, Ernst Múzeum, Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum (X), Galéria Neon, Józsefvárosi Galéria, Kogart (X), Labor, Liget Galéria, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (X), Magyar Képzőművészeti Egyetem (X), Magyar Nemzeti Galéria (X), Műcsarnok (X), Stúdió Galéria, Szépművészeti Múzeum (X), Trafó (X), tranzit.hu, Vízivárosi Galéria (X)”
