– Tettem fel magamnak a kérdést, Adorno mondása után szabadon (Adorno: “ Lehet-e verset írni Auswitz után?”), a 90-es évek elején. Hallottam olyan szélsőséges véleményt is, hogy művészetet csak diktatúrában lehet és érdemes csinálni. Sőt olyat is, hogy a kortárs képzőművészet csak a művészeknek szól. Magyarországon pedig láthatóan fejletlenebb a vizuális kultúra, mint Európa nyugati, vagy déli országaiban. A közízlés körülbelül Munkácsy Mihály festészeténél megrekedt, aki már a saját korában is túlhaladottnak, ódivatúnak számított. Ha megkérdeznénk egy átlagos egyetemistát valószínűleg nem sok 1945 utáni képzőművészt tudna felsorolni.
Fekete Balázs cikke Dallos Sándor Munkácsy könyvéről a hsz. Világnézettségi magazinjának I. Számából ι fotó: Fekete Balázs
A 80-as évek második felében minden művészeti megnyilvánulás politikai színezetet kapott. A közönség megnövekedett politikai érdeklődése következtében fokozott érdeklődés kísérte a művészetet is. A rendszer bomlása, változása, ritkán tapasztalható, különös jelentőséggel ruházta fel a művészetet. Mindenki, mindenben a változások jelét, mértékét és valamiféle jóslatot várt. Hálás időszak volt. “Döntéskorszak”. A hatalom egyre inkább hátrált, gyakorlatilag feladta a labdát, amit könnyű volt leütni.
Még a nem közvetlenül politizáló, semleges tartalmú művek is bekerülve a változás áramlatába, olyan tartalmakkal gazdagodtak időlegesen, amik később természetesen kikoptak belőlük, vagy, jó esetben, mintegy bélyegként a művön – műben maradtak. Ennyiben, hogy Perneczky Géza szavajárását használjam, maga a korszak volt műalkotás. A jelentős korszak jelentőséggel ruházta fel az ekkor született műveket is, szinte kvalitásuktól függetlenül. Minden fontos volt és elég sok minden az is maradt.
1989-ben a Helyettes Szomjazók csoport megalkotta “Gazdálkodj okosan” nevű művét, a szocialista életmódot modelláló és propagáló játék parafrázisát, paródiáját.
Részlet a hsz. Gazdálkodj okosan című művéből ι fotó: Várnagy Tibor
Részlet a hsz. Gazdálkodj okosan című művéből ι fotó: Várnagy Tibor
A mű jelentése az adott korban egyértelmű volt, a kor, mintegy értelmezte a művet. A szocialista rendszeren való röhej a levegőben lógott és ennél a műnél jóval szelídebbek is kiváltották azt. Nemrégiben rekonstruálták a műalkotást Dunaújvárosban. Sajnos a tárlat már bezárt, de nagyon kiváncsi lettem volna, hogy mit jelent, mit vált ki ez a mű manapság. Mit jelent olyanok számára, akik sem az adott kort/politikai rendszert, sem magát a társasjátékot nem ismerik. Ugyanakkor simán el tudok képzelni olyan hatásmechanizmust is, hogy a mű fetisizálódott és konkrét jelentésétől elszakadva bizonyos mértékben érdekes maradt, vagy más, esetleg teljesen véletlenszerű jelentéssel gazdagodott. Hasonlóan pl. természeti népek kultikus tárgyaihoz, amik Európába kerülve műtárgyként funkcionálnak.
A 90-es évek legelején a szocialista rendszer összeomlását követően pillanatokon belül elmúlt, semmivé vált az a fajta jelentőség, fontosság, ami 2-3 évvel korábban még oly érdekes volt. A koncept és a minimal mellett az ironizálás lett a fő jellegzetesség a művészetben. Nem voltak egyértelmű kijelentéseink, egyértelmű megfogalmazásaink, igyekeztünk minél kevesebbet állítani esetleg így találni konszenzust. Világtanácstalanságot vélek felfedezni ebben, mintha nem tudtunk volna mit kezdeni új szabadságunkkal, mintha nem lettek volna méltó terveink.
Fekete Balázs rajza a 90-es évekből
A régi/új fajta poénkodás, humorizálás teljesen okafogyottá vált. A rendszerváltás kudarca csak évtizedek múlva lett nyilvánvaló. Ez a kudarc sajnos az akkori értelmiség, a nemzedék kudarca és felelőssége marad örökre.
