Csakoda nap Nagykanizsán

A tranzit.hu által 2015 év végén kiírt Katalizátor Projekt pályázatán elnyert díjból megvalósuló négy helyszínes turné második állomása Nagykanizsa volt. A projekt keretében a Csakoda csoport olyan művelődési házakra koncentrál, amik a szocializmus előtt épültek civil kezdeményezésre. A helyszín­választással azok előtt tisztelegnek, akik akár 100 évvel ezelőt, a saját kulturális szükségleteik kielégítésére közösségeket és közösségi tereket hoztak létre. Ezen kívül a csoport nem titkolt célja, hogy a művházakkal kapcsolatos közvélekedést, mely szerint azok a ­ “a szocialista kultúrpolitika képződményei”, ­kissé árnyaltabbá tegyék. Október 21-én a csoport három akcióval készült a kanizsaiak figyelmének felébresztésére. A történtekről ezúttal a csoport egyik alapítója, Trapp Dominika számol be.

Képernyőfotó 2016-12-05 - 15.38.54
Képernyőfotó. Forrás: Kanizsa Lokálpatrióta Hetilap

„A felszín alatt fortyog Nagykanizsa“ — ez a mondat egy, a közelmúltban Nagykanizsán kutató településszociológus feljegyzései közül származik, és egy kanizsai interjúalany szájából hangzott el. Júliusi terepszemlénk során többünk fejében hasonló meglátás formálódott, hiszen érezhető volt valamiféle visszafogottság a város levegőjében, és óhatatlanul összehasonlítottuk élményeinket az előző helyszínen, Ózdon tapasztaltakkal:

A borsodi város lakóival hamar megtaláltuk a közös hangot, sőt, már az első napon Csakoda-rajongókba botlottunk, akik az út túloldaláról kiabáltak át nekünk: “Ti vagytok a Csakoda csoport, nem?!” Így Ózdon már aznap este a város egyetlen romkocsmájában, a Bajuszban szürcsölgettük ajándéksöreinket a tulajdonosokkal és barátaikkal, politikáról, kultúráról, az ózdi hétköznapokról beszélgetve. Emiatt a csodaszámba menő találkozás miatt az eredeti terveinkhez képest más fordulatot vett kutakodásunk iránya: figyelmünk a múlt civil, kultúrateremtő mozgalmairól a jelenkori Ózdon aktív, a közt szelektíven kiszolgáló kulturális intézményekkel szemben alternatívát kínáló fiatalok kezdeményezéseire terelődött — őket bevonva valósíthattuk meg szeptemberi programjainkat.

15228007_10155341036028484_133456583_n
Csoportkép © csakoda

Nagykanizsa egészen másféleképpen nyílt meg előttünk: nem szegődtek hozzánk lelkes helybéliek, akiknek a történetein keresztül a város személyes olvasatához juthattunk volna, ehelyett úgy jártuk végig a reprezentatív kulturális helyszíneket, akár egy művészeti iskolás osztálykiránduló csoport. A város egykoron a térség nyüzsgő kereskedelmi, ipari és forgalmi központja volt, ám ebből a pozíciójából a trianoni békeszerződés következtében kikerült — szó szerint, hiszen az újrarajzolt országhatár közvetlen közelébe szorult. A következő sorscsapást a második világháború mérte a városra: a nagykanizsán és környékén élő, közel 3000 főt számláló zsidó közzösségből alig százan tértek haza a haláltáborokból. Az impozáns terek és közintézmények, a mágnás lakóházak egy virágzó polgári világba vezetik a képzeletünket, a jelenbe visszatérve ezen kulisszák között folynak e határmenti város álmoskás hétköznapjai: a helybéliek péntek este, szürkület tájékán visszahúzódnak otthonaikba, éjfél körül csupán a derék gyros-ost találjuk ébren a városközpontban. Kiskanizsai szálláshelyünk, a Nyírfás Camping felé bandukolva még ennél is jellegzetesebb kép fogad: a falusias városrész csendes főutcája mentén néhány, a kilencvenes évek jelegzetes vidéki-magyar-posztmodern stílusjegyeit magán viselő étterem, cukrászda, üzlet bezárt, eladásra szánt épületével találkozunk. A kilencvenes évek vállalkozói optimizmusa Nagykanizsán is úgy fáradt el az elmúlt évtizedekben akár a White Horse Pizzéria ajtajáról lehámló ágaskodó csődör-matrica: látványosan, önnön romjait hátrahagyva.

A választott helyszíneken néhány nap alatt végzett művészeti kutatómunka legfőbb célja, a helyi kontextussal való ismerkedésen túl, rálelni azon jelenségekre, amelyek továbbgondolhatóak a csoporttagok művészeti gyakorlatán belül. Mi végül a számunkra a kezdetektől oly kedves művelődési házban akadtunk rá egy közmegegyezésesen inspiráló forrásra: a kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Ház évkönyveire. Vizeli Dezső, aki több mint 30 éven keresztül igazgatta a művelődési házat, saját kezűleg vezette és illusztrálta az évkönyveket, amelyek, a rendszerváltás előtti időszakot tekintve, kivételesen pezsgő kulturális életről tanúskodnak. A művelődési háznak jelenleg is munkatársa Kummer László, aki aktív résztvevője volt hangtechnikusként ennek az időszaknak — ő ásta elő nekünk ezeket a relikviákat, és néhány korabeli anekdotával is elszórakoztatta a múltba révedt csapatot.

15281912_10155341051098484_985378667_n
Évkönyv © csakoda

A legnagyobb vonzóerővel bíró programok a kor népszerű előadóinak (Piramis, Kovács Kati, Omega stb.) koncertjei, illetve a népi hagyományőrző rendezvények bizonyultak, ami cseppet sem meglepő, ám ezeknél számunkra jóval izgalmasabb és rendhagyóbb programoknak is helyt adott a művház. Ezek közé tartoztak az Ifjúsági Klub rendezvényei, kivált a “Disc Jockey Klub”, amelyet helyi DJ-aspiránsok kezdeményeztek 1974-ben (!), és heti-kétheti rendszerességel foglalkozásokat tartottak fiatalok számára. A klub működésével kapcsolatban, az évkönyv beszédes fotódokumentációját és bejegyzéseit leszámítva, nem sok információ maradt fenn, ám csupán ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy jelenkori disc jockey klub megszervezésének ötletét dédelgetni kezdjük. Hasonlóképp homályba vész a másik inspirációforrásunk története, egy olyan műtárgylistáé, amely az 1991-es évkönyv lapjai közé ékelődött, és a művek címein és árain kívül semmi más adatot nem tartalmazott.

15271238_10155341051708484_1077306347_o
Talált műtárgylista © csakoda

E két évkönyvbejegyzésre alapoztuk végül az októberi eseményünk koncepcióját, melynek elsődleges célja az volt, hogy egy sajátos művészi megfogalmazás segítségével a látogatók figyelmét ráirányítsuk erre, a település kulturális élete szempontjából rendkívül aktív időszakra, és a csupán kevesek által ismert évkönyvekre, amelyek hely- és kortörténeti relikviák. Az eredetileg megcélzott témánkkal, a ‘20-as években művelődési házat alapító Polgári Olvasókörrel kapcsolatban sajnálatos módon nagyon kevés dokumentum maradt fenn, mivel legtöbbjük a második világháború idején megsemmisült. Mialatt az Olvasókör jelenlegi vezetőjével próbáltunk találkát egyeztetni, ráleltünk az évkönyvekre — így vett fordulatot kutakodásunk iránya, hasonlóképp, ahogy Ózdon is. A Csakoda Disc Jockey Klubjának két szakértője DJ Suhaid és DJ Splatter voltak, akik főként a helyi lakosoktól származó lemezekről játszottak az este során. Lemezekkel e-mailben jelenkeztek páran az újságcikkben megadott elérhetőségeken, illetve DJ Suhaid a helyszínen is végzett némi felderítést: a művelődési ház melletti kocsmában akadt emberére, illetve a jelenlegi igazgató ajánlotta fel neki gazdag lemezgyűjteményét. A megnyitón többen is kipróbálhatták a DJ-pult kezelését, a srácok is igyekeztek egy igazi szakkör vezetőihez híven segítőkész magyarázatokkal és demonstrációkkal szolgálni. A Csakoda minden nagyobb szabású rendezvényére igyekezett zenészeket is meghívni, így téve még vonzóbbá a programjait a helyi lakosok számára, de küldetésünk szempontjából DJ Suhaid és DJ Splatter ötlete, a “lemezbeszolgáltatás”-sal egybekötött zenei program bizonyult eddig a legeredményesebbnek, hiszen mégegy kommunikációs csatornát nyitott meg a lakosság felé.

Az ismeretlen eredetű műtárgylista tételeit kisorsoltuk a csapattagok közt, így mindenki véletlenszerűen jutott egy-egy témához: “Kék hajnal”, “Télutó”, “Őrségi harangláb” — ilyen és ezekhez hasonló címek alapján kellett szabadon választott technikával létrehozni a műveket, amelyekből a helyszínen “rekonstruáltuk” az ismeretlen tárlatot.

15271826_1171824982871292_788852589633640218_o
Szigeti Árpád: Magány 20.000 Ft © csakoda
15288475_1171825162871274_1009524673784686940_o
Dés Márton: Fokhagymapucoló 12.000 Ft © csakoda
15259261_1171822879538169_5029017207472864727_o
Bogyó Virág – Murányi Mózes Márton: Őrségi harangláb – Vihar után © csakoda
15281121_10155341051103484_621746662_n
Kiállítás a Móricz Zsigmond Művelődési Házban © csakoda
15281021_10155341051093484_865623605_n
Kiállítás a Móricz Zsigmond Művelődési Házban © csakoda

A négy állomásos Katalizátor-projekt második állomására vendégművészeket hívtunk meg, így Lődi Virággal, az AU Workshop tagjaival, illetve a Gruppo Tökmaggal egészült ki a csapatunk.

Virág és a Gruppo Tökmag tagjai a műtárgylista egy-egy tételét készítették el, míg az AU-sok  egy különleges DJ-pultot terveztek az estére, amely a felhasznált anyagoknak és formáknak köszönhetően tovább hangsúlyozta a szakkör hangulatot. Rajtuk kívül a harmadik állomásra kiírt pályázaton nyertes Csató Csenge és Monory Ráhel is részt vettek egy-egy munkával a kiállításon, illetve Ráhel személyesen is jelen volt, bevetve ösztönös közönségszervezői tehetségét. Az ő sajátosan eredményes munkájának köszönhető, hogy végül 10 személynél többen látogattak el az eseményünkre, mivel hiába hirdettünk újságban is, televízióban is, nem tudtuk kellőképpen felcsigázni a kanizsai lakosságot. A Kanizsa TV munkatársnője, aki egy komplett stábbal érkezett, végül ahelyett, hogy riportot csinált volna velünk, inkább ellátott pár rendezvényszervezői jótanáccsal a jövőre nézvést, majd távozott. Azok a helyiek, akik végül velünk maradtak, örömmel fogadták az igyekezetünket, és többen említették, hogy nekünk köszönhetően látogattak el először a Móricz Zsigmond Művelődési Házba, ami mint kiderült, nem csupán földrajzi helyzetéből adódóan szorul a perifériára: a város más kulturális helyszíneihez képest is kevéssé látogatott.

Felemás érzésekkel távoztunk Nagykanizsáról, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy kevesen látogattak el a megnyitónkra, nem mindenki volt elégedett a végeredménnyel, és személyközi viszályok is felszínre kerültek. A hazatérésünket követően többen többször is átbeszéltük a tanulságokat, és mérlegeltük, hogyan folytassuk tovább a közös munkát, ami a projekt történetében egyszerre jelentett mélyrepülést és felhajtóerőt is — az utóbbit az támasztja alá, hogy végül egy egészen fergeteges eseményt sikerült összehoznunk az utolsó vidéki állomáson, Üllőn — de erről majd egy következő élménybeszámolóban adunk számot!

 

 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány