A téma rovatban olyan cikksorozatokat jelentetünk meg, amelyek a kortárs kultúrát és a művészeti színteret meghatározó, aktuális vagy éppen elfeledett jelenség- vagy problémakörök részletesebb vizsgálatát tűzik ki célul.


Erzsébet tér, végállomás

Megszűnő intézmények 1: Design Terminal

„Mióta a design szó beleült a magyar fülbe, nem volt még kormányzat, amelyik valós értékén tudta volna kezelni a design fogalmát, még ha láttunk is változó lelkesedéssel és hozzáértéssel tett formai gesztusokat” – fogalmaz a Műértő folyóirat 2016. márciusi számának Designcsökkentés című szerkesztőségi jegyzete. Azt hiszem, precízen. Nagyjából erre juthatunk, ha az Erzsébet téri Design Terminal (DT) megszüntetéséről szóló bejelentés utáni lehetőségeket próbáljuk latolgatni.



Malgot István közösségi kísérletei Maótól Vonáig egy nem-értelmiségi művészet felé

Szürke zóna 2: A Műcsarnok aktuális kiállításának apropóján

Amikor Malgot István 2015 végén a politikai és kulturális amnézia szürke zónájából előlép az MMA égisze alatt újjászervezett Műcsarnok több ezer fős nagyközönsége elé, nehéz eldönteni, hogy a mellőzött külön-utas mester rehabilitációjaként vagy az ártalmatlan amatőrizmus, a nem-értelmiségi művészet kanonizációjaként értelmezzük ezt a megdicsőülést.


Hóman és a penész

Szürke zóna 1: Szobrot állíthatnak Hóman Bálintnak Székesfehérváron

Székesfehérváron az elmúlt két év során egy jól körülírható ideológiai program jegyében a két világháború közötti magyar kultúrpolitika meghatározó egyéniségeinek, Klebelsberg Kunónak és Kornis Gyulának állítottak emlékművet. A sorozat a városi tervek szerint most egészül ki a harmadik elemmel: Hóman Bálint egészalakos portréjával.


A kínai büfétől egy cseppnyi Indokínáig: REORIENT

Mit kínálnak az olcsó kínai büfékkel szemben a belváros – vizuális szempontból mindenképp – fényűző ázsiai éttermei? A bevezetőben megismert szempontok mentén keressük a státusztranszformáció társadalmi vonatkozásait: a minőségi kínai éttermek megjelenését összefüggésbe hozhatjuk egy általánosabb szinten is jelen levő változással a kínai termékek és Ázsia megítélésében. […]


A kínai büfétől egy cseppnyi Indokínáig: ORIENT

A világ összes nagyvárosában megfigyelhető trend, hogy az ázsiai, hazánkban főleg kínai konyhát felszolgáló büfék a társadalmi és gasztronómiai ranglétra legaljáról a magasba ugrottak. A két részből álló cikk célja, hogy vizuális szempontok alapján tárja fel ezt a státusz-transzformációt és a jelenség társadalmi vonatkozásait.



Szakmai minimum III: Kortárs művészet és oktatás

A teljesség igénye nélkül felvázolok két oktatással kapcsolatos területet a „szakmai minimum” szempontjából, amelyekre közvetlen rálátásom van, és amelyeket relevánsnak tartok a tranzitblog e téma körüli diskurzusában: a közoktatás és a művészeti felsőoktatás viszonyát a kortárs művészethez. Fotó: Múzeumpedagógiai foglalkozás a Mi a magyar? című kiállításon, Műcsarnok (2012.08.02 […]


Szakmai minimum II: Art workers won’t kiss ass!

Haben und Brauchen, 2012, Berlin   Gondolatok a szakmapolitizálás lehetséges állami támogatásának elvéről és formáiról Rendkívül cinikus módon elutasító válaszokat kaptam első körben a tranzit.hu Akciónapok februári eseményére meghívott pártpolitikusoktól arra nézvést, miként támogatnák pártjaik a szakmapolitikai önszerveződéseket. Amikor visszaragadva a szót, konkrétumokra tereltem a beszélgetést, […]


Szakmai minimum I: Nipp a tévé tetején

„Provokáció a Vigadó? Akkor tessék annak is venni. Megírni, eltáncolni, akciókat szervezni, nevetségessé tenni. Tudomásul venni, hogy odabent is lesz művészet, szeretni az értékeset, és különbséget tenni jellemek és műalkotások között.” – írja a Népszabadság publicisztikája a Vigadó előtti demonstrációra és az odabent zajlott ünnepélyes megnyitóra […]


Szakmai minimum – feljegyzések a kulturális politikáról

Már egy hónap is eltelt a februári Akciónap óta, ahol a demokratikus pártok képviselői kulturális politikai programjaik ismertetésének céljából jelentek meg. Időközben az Akciónap meghívását érdemleges válaszra nem méltató Fidesz is feltűnt a színen: a Katona József Színház kultúrpolitikai vitaestjén, L. Simon László képviseletében. Nos, kérdésünk […]


Elméleti iskolák I: Most kezd el hatni – interjú Szoboszlai Jánossal az MKE képzőművészet-elmélet szakáról

A budapesti metró mozgólépcsője mellett futó sávon, a ponyvaregények bérelt reklámhelyén, egy magániskola plakátja képzőművészeti menedzser, zárójelben, kurátor képzését hirdeti. Ezt a hagyományosan múzeumi szakmát egykor művészettörténészek jellemzően a gyakorlatban sajátították el, az utóbbi néhány évben azonban, úgy tűnik, a kurátor képzések virágkorát éljük, mely […]


Elméleti iskolák: interjú-sorozat művészetelmélet-képzésekről

A tranzitblog februárban Elméleti iskolák címmel indít interjú-sorozatot, melynek célja, hogy feltérképezze először hazai, a későbbiekben pedig régióbeli művészetelmélet-képzések előzményeit, kialakulásuk körülményeit, az általuk követett nemzetközi mintákat, filozófiai hátterüket és célkitűzéseiket. A sorozat első két bejegyzését, melyekben Soós Andrea kurátor szakos hallgató (Universität für angewandte […]


20 éves a Nemzeti Kulturális Alap 3. – Lehetőségek és felelősségek

Utolsó posztomat onnan szeretném indítani, ahol az előzőt abbahagytam: a pályázatcentrikusság és a stratégiahiány, illetve a szakmai szabadság és az optimális, optimalizálható működés lehetőségének mérlegétől. Három megfontolással élek ezzel kapcsolatban (ezek továbbra is saját kurátori időszakom tapasztalatain alapulnak), hogy aztán negyedikként kitérjek arra a válaszra, amelyet […]


20 éves a Nemzeti Kulturális Alap 2. – Egy kurátor emlékei

Második NKA-tárgyú posztomban perspektívát váltok. Mivel a tranzitblog olvasói között feltételezhetően többen vannak olyanok, akik pályázó minőségben kerültek kapcsolatba a Nemzeti Kulturális Alappal, és kevesebben olyanok, akik munkatársként ismerik az intézményt, érdemesnek látszik a működés egy-két pontját belülről is megvilágítani. Minthogy az én megbízatásom a […]


© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány