A magazin rovat hétről hétre frissül, a kortárs kultúra jelenségeiről és a progresszív művészeti színtér legújabb fejleményeiről jelennek meg írások.


Politikailag gyönyörű


A Zentrum für Politische Schönheit „Eating Refugees - Crisis and Circuses“ című akciójáról és az aktivista művészet lehetőségeiről

Június végén Berlin szívében a laikus sétálgató szeme elé tárult négy líbiai tigris az Unter der lindenen felépített arénában. A tigrisek egy radikális művészeti akció részei voltak: a Zentrum für Politische Schönheit (A Politikai Szépség Központja) nevű berlini kollektíva által megrendezett, élő performanszokból és szervezett beszélgetésekből, interaktív internetes játékból és videókból álló kampány célja az volt, hogy felszólítsa a döntéshozókat a 2001 óta életben lévő törvény mósosítására, amely kizárja a lehetőségét annak, hogy az Unión kívüli országokból érkező menekültek a biztonságos és gyors légiutazást választhassák a hosszadalmas és életveszélyes szárazföldi és tengeri, leginkább embercsempészek által uralt útvonalakat helyett.


„Varázsolj nekünk valami szépet”

Foci-eufória Budapesttől Toulouse-ig

Egész rendes dél-amerikai ország lettünk: van korrupció, pocakos diktátor és jó foci – posztolta valaki a Facebookon a futball-láz napjaiban. A poszt elemzésébe most ne menjünk bele, mindenesetre azokat a képeket, amelyeket eddig leginkább dél-amerikai vagy dél-európai országokból láttunk, az autókból kilógó, festett arcú, zászlókat lobogtató drukkereket, a fellobogózott taxikat, a mezbe öltözött ezreket az utcán, most megkaptuk testközelből. Az Ausztria elleni pazar nyitómeccs alatt arra eszmélt az ország, hogy a százszor eltemetett magyar foci él. És él a közönsége is. Olyannyira, hogy megszállja a Nagykörutat, leállítja a villamosokat, megmássza a villanyoszlopokat, az Oktogonnál megafonos srácok animálására együttmozog, hajnalig mulat, vonul, énekel, mindenféle területfoglalási engedélyt, előre bejelentést mellőzve.


Dolgozó világok

Manifesta 11, Zürich

A recept egyszerű: bevonni a nem szakmai közönséget, beleágyazódni a város szövetébe a munka hívószaván keresztül, és a városban gyakorolt foglalkozások képviselőivel való együttműködés során megvalósult projekteket a téma szemponjtjából releváns (órabolt, fehérneműbolt, banképület, fogorvosi rendelő, étterem) helyszínen bemutatni.



A poszthumán és az újmédia

Gondolatok a Crosstalk videoművészeti fesztivál kapcsán

A Poszthumán végre egyenes beszéd. Vádol, elítél, de cselekvére is késztet — meg kell haladni az eurocentrizmust, az antropocentrizmust, a férfiközpontúságot, nem humanizálni kell a természetet, hanem rájönni, hogy mi is természet vagyunk, végre túltenni magunkat azon az ideálon, hogy az ember leural és leigáz, és ez az ember persze férfi, a nők is csak kizsákmányolandó természet.


Föl & le

Mi megy föl a Várba, és le a Ligetbe?

A jelenlegi polgári rendszer, abban a téves hiszemben, hogy restaurációt hajt végre, leviszi a kultúrát a Várból, le a királyi Budáról a proli és kispolgári Pestre, méghozzá a Ligetbe, az ÁLLATKERT és a CIRKUSZ és a MAJÁLIS mellé: ott a kultúra helye a VURSTLIban, a vulgáris népszórakoztatás, a zabálás, piálás, napozás, biciklizés, focizás, gyerekzsivaj, „turisztika” terében. De mi megy föl? Mi megy föl a Várba?


Kiszámíthatatlan emlékek

Kiállítás és szimpózium a Bécsi Képzőművészeti Akadémia náci időszakáról

A bécsi Képzőművészeti Akadémia művésztanár mesterképzési programja 1941-ben, három évvel az Anschluss – vagyis Ausztria Náci Németországhoz való csatolása – után indult. Az alapítás körülményei, a művésztanár képzés intézményesítésének kezdeti időszaka, valamint a művészeti felsőoktatási intézmény nemzetszocializmusban betöltött szerepe egészen a közelmúltig az osztrák történet- és kultúratudomány feldolgozatlan területének számított.


Szögesdróttal elkerített szolidaritás

Fear of The Unknown, 2016. március 17. - július 31, Kunsthalle, Pozsony

Egy kortárs művészeti kiállítás aktualitását sosem tapasztaltam még olyan közvetlenül a saját bőrömön, mint a pozsonyi Kunsthalléban megrendezett Fear of the Unknown megtekintése után, hazafelé tartva, az autópályán. Vasárnap késő délután a szemközti sávban több mint 10 km-en keresztül sorakoztak az autók, arra várakozva, hogy a szigorított ellenőrzés miatt az országhatáron feltorlódó tömeg fogyatkozni kezdjen. A menekültválság kezdete óta egyre gyakoribb ellenőrzések ugyan még bosszantják, de igazából már nem lepik meg a Nyugat-Európa felé rendszeresen ingázó sofőröket. A forgalmi dugónál azonban lényegesen sokkolóbb hír is érkezett, nem egészen fél nappal később: a magyar-szlovák határ túlsó oldalán egy, az embercsempészek autójában ülő menekült nőt lőttek meg a határőrök, amikor az autó vezetője a felszólítás ellenére sem állt félre ellenőrzésre.


A szürke ötven árnyalata

Dekommunizáció és városfejlesztés a Moszkva téren

Nehéz lenne még egy olyan teret találni Budapesten, amelynek a felújítása kezdetén és az átadása alkalmából is szükségesnek érezték a félhivatalos kultúrpolitikai reprezentációt: 2013 elején a Design Terminálban több napos eseménysorozatot rendeztek a BKK szervezésében a tervpályázat eredményeiről és a tér történetéről, idén tavasszal pedig a Kiscelli Múzeumban nyílik átfogó kiállítás a híres Moszkva téri órával a főszerepben.


Egy érthetőbb város felé

Urbanisztikai hackelés a KIBU-ban

Pontosan mi ez a hackathon és mire is jó? Merült fel bennem a kérdés, a Kitchen Budapest Databoom rendezvényének plakátját nézegetve. A technológia világában otthonosan mozogva nem volt számomra ismeretlen a fogalom, de a résztvevők motivációival kapcsolatban és egy ilyen rendezvény hasznosságát illetően elég bizonytalan voltam. Aztán megismerve a hackathonok szubkultúráját, rá kellet jönnöm, hogy egy hiánypótló kezdeményezésről van szó


Hivatalos bocsánatkérés felszólításra

Válaszul a ’Vallásgyalázás abortusztablettával’ című petícióra

A Lengyelországban egy ’civil’ bizottság által benyújtott és a Lengyel Katolikus Egyház által is propagált teljes abortusztilalmat indítványozó törvényjavaslat kapcsán két héttel ezelőtt szervezett budapesti tüntetés utórezgései ismét rávilágítottak arra, hogy Magyarországon (is) maréknyi ún. magzatvédő (valójában nőgyűlölő) az Egyesült Államokból exportált és finanszírozott vallási fundamentalista ideológiát igyekszik a társadalom túlnyomó többségre rákényszeríteni. Válaszul a lengyel nőkkel szolidarizáló tüntetésre és az annak részeként előadott papi performanszra, az Ifjú Kereszténydemokraták Szövetsége perrel fenyegetőzött, az egyik náci portál kitette a papot megszemélyesítő résztvevő adatait, és 'magzatvédők' körülbelül 10-15 fős csoportja tüntetett vasárnap a Lengyel Nagykövetség előtt a nők élethez és egészséghez való jogát lábbal tipró törvényjavaslat mellett. Emellett meg nem nevezett egyének petíciót indítottak egy külföldi vallási fundamentalista oldalon, felszólítva a tüntetés szervezőit, hogy kérjenek bocsánatot a ’katolikus közösségtől’, név szerint megnevezve pár, általuk a nőjogi tüntetésen felismert személyt (köztük egyszerű résztvevőket) mint a tüntetés szervezőit. Az alábbiakban a tüntetés és papi performansz valódi szervezői válaszolnak az imént említett felszólításra.


A lakhatási mozgalmak örökösei

Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?! – A Közélet iskolája utazókiállítása

„Mert valahol lennie kell arról képnek, adatnak, feljegyzésnek, dokumentumnak, hogy milyen volt a szegénység. Hogy milyen volt a szegénység, ha nem szánalmat akart ébreszteni.” – olvashatjuk Csoszó Gabriella beszédében, amit a Tettek ideje c. vándorkiállítás Kürt utcai nappali melegedőbe szervezett megnyitóján mondott el. A kiállítást én csak néhány héttel később láttam, miután átköltözött a Zuglói Gyermekjóléti Szolgálat épületének falára.


Az Egyetemtől az Actionig…

Meleg szórakozóhelyek a rendszerváltás utáni első évtizedben

1990 után sorra nyíltak a különféle szolgáltatásokat nyújtó meleg szórakozóhelyek – több kérészéletűnek bizonyult, néhány bár hosszabb ideig fenn tudta tartani az iránta való érdeklődést, a legerősebbek manapság is üzemelnek. Érdekes jelenség, hogy kifejezetten leszbikusok számára hosszú ideig nem nyílt bár. Az alábbi írás a rendszerváltástól 2000-ig tartó időszak lmbt+ szórakozóhelyeit mutatja be képekkel.


Archeológia a legjobb értelemben

Gruppo Tökmag: Sárkány Lee

A Sárkány Lee projekt nemcsak egy talált tárgy megtisztítása, hanem a legjobb értelemben vett archeológiai vállalkozás. Az egyszerre szociológiai és művészeti, többrétegű feltáró munka mély, ugyanakkor roppant szellemes produktumban manifesztálódik. A 2010 óta futó projekt többször, különböző részleteiben s különböző módokon került közönség elé – jelen írás a március eleji Trafó-beli előadást veszi alapul.


Töredékek egy könyvtáros galerista életművéről

Emlékezés Simon Zsuzsára (1943-2015)

Nem tudok szabályos (és legfőképp méltó) nekrológot írni (amely helyettesítené az —elmaradt — értékelő-emlékező szövegeket): az ismeretlenség távolsága megakadályozza, hogy akár meg is kíséreljem. Csupán néhány szempont felvetésére vállalkozom, főként abban a reményben, hogy a feltárásra váró életművek sorában mielőbb a sürgető feladatok közé kerülhet a tavaly december 12-én elhunyt Simon Zsuzsa írói és szervezői munkássága is.


© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány