„A rendszerváltozás után az emberek a saját vállukra vették az intoleranciát. A demokrácia most a legtöbb ember számára azt jelenti: intoleráns lehetek.”Halász Péter(Bárdos Deák Ágnes: Beszélgetés Halász Péterrel 1. – 2004. február 20.)
Amikor a bécsi kormány 1765-ben összeállította a ’Betiltott Könyvek Katalógusát’ olyan sok osztrák használta azt olvasói kalauznak, hogy a Habsburg cenzorok kénytelenek voltak magát a Katalógust is felvenni a tiltott könyvek listájára. (Craig Nelson, Thomas Paine)
„Ezek az emberek nagyon választékosan beszélnek a régi, jó értékekhez való visszatérésről. Nos, én, mint öreg kaki vissza tudok emlékezni azokra az időkre, amikor még miénk voltak azok a régi, jó értékek, és azt mondom, térjünk vissza az Egyesült Államok Alkotmányának régi, jó Első Kiegészítéséhez […]
A meg nem valósult kiállítások, hiánykiállítások realizálásának diskurziv módja, melyet Menesi Attila [1-19] projektje kapcsán áttekintettem könnyedén párhuzamba állitható Hans Ulrich Obrist Agency of Unrealized Projects (AUP) kezdeményezésével. A meg nem valósult kiállítások iránti érdeklődés Obrist kutatásaiban, interjúiban egy folyamatosan jelen levő motívum. Everything You […]
Előző két blogbejegyzésemben az intézménykritika kérdéskörével foglalkoztam Menesi Attila [1-19] című projektje kapcsán. Alapvetően az a kérdés foglalkoztat, hogy miként alakult ki az a zavart befogadási helyzet, mely a projektet részbeni, illetve a dokumentációs kiállítás teljes meghiusulásához vezetett. Mint korábban felvázoltam, Menesi projektje – melyben […]
Menesi Attila [1-19] projektjének fókuszában egy intézménykritikai diskurzus megteremtése állt. Művészeti eszközökkel igyekezett hiányterületeket feltárni a kiállítási kánonban, kritikai korrekciókat végrehajtani, illetve áttekintéseket adni az elmúlt 30 év művészeti katalizátorairól. A projekt azonban csak részben tudott megvalósulni, a 19 megkeresésből csak 9 intézmény járult hozzá […]
Menesi Attila [1-19] projektjének meg nem valósult dokumentációs kiállítása kapcsán a facebookon parázsvita (Menesi szerint a projekt körül kínos hallgatás) bontakozott ki november végén. Szeretném azt gondolni, hogy a projekt által felvetett kérdéseknek ennél nagyobb volumenű a hatóköre és érvenyéssége, így talán érdemes lenne továbbtárgyalni, […]
A következőkben nem az arab (palesztin) – izraeli konfliktussal kívánok foglalkozni, olyan bonyolult, sokdimenziós problémáról lévén szó, amelyet nem tisztem megítélni. Ellenben egy olyan kibontakozó kulturális mozgalmat körüljáró dokumentumfilmet szeretnék bemutatni, amely elsősorban egy Észak-Amerikában, ha nem is egységes, de egyre inkább kibontakozó alternatív, kulturális […]
Az arab tavasz látványos eseményei nem csak a politikai status quo megkérdőjelezéséhez vezettek a közel-keleti térség számos államában, hanem olyan társadalmi és kulturális jelenségeket is a felszínre engedtek törni, amelyek addig láthatatlanok voltak.
A pár perces házastársi kapcsolat során az ifjú pár egymás könyökét fogdossa, puszilkodik vagy éppen bútorokat tologat. Baradaran deklarált célja, hogy az élvezeti házasság intézményét és a hozzá kapcsolódó problémákat bevezesse a „performansz művészet lexikonjába”, igaz nem ő az első, aki művészként, dokumentaristaként, aktivistaként vagy […]
Amir Baradaran perzsa származású, amerikai média és performansz művész 2012-es New Yorkban, Londonban, Párizsban és Santa Clara-ban előadott Marry me to the end of lovecímű interaktív, élő szobrában egy kollektív házassági ceremónián keresztül reflektál az Iránban mai napig gyakorlatban lévő élvezeti házasság problémájára, mely során […]
Fekete Balázs: Ebédelő munkás, 1974 20 évvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy Magyarországon valaki ilyet mondjon, de az életérzést sem, ami az ilyen kijelentést kiváltja. Számomra most a művészetben nincs másról szó mint, hogy újra meg kéne találni a művészet tétjét, töltését, ami a […]
“Ars longa, vita brevis.” Ráadásul, ha egy mű minél több dologra utal, annál nagyobb az esélye arra, hogy rosszul értelmezzék, vagy félreértsék. Én nagy híve vagyok a félreértéseknek – az iskolában műelemzéskor sosem udtam eltalálni, hogy mit fejez ki az adott mű.Mégis van bennem igény […]
– Tettem fel magamnak a kérdést, Adorno mondása után szabadon (Adorno: “ Lehet-e verset írni Auswitz után?”), a 90-es évek elején. Hallottam olyan szélsőséges véleményt is, hogy művészetet csak diktatúrában lehet és érdemes csinálni. Sőt olyat is, hogy a kortárs képzőművészet csak a művészeknek szól. […]