A 2008-as évben több kortárs művészeti esemény is túlburjánzott az art world akklimatizált üvegházán. Damien Hirst árverése vagy Jeff Koons Versailles-i kiállítása, mind azt jelzik, ahogy a jelenkor virtuális Chateau de Versailles-ának művészei tetszésük szerint formálják az életet is magába foglaló gesamtkunstwerket. Vajon ez okozza, hogy a pénz szerepe ennyire központi elemként lehet jelen? Vajon ezért állítja ki és adja el a fontosnak tartott Yvon Lambert galériájában Andreas Serrano új fényképsorozatát, melyen a színes hátterek előtt pózoló modellek különböző állatok és emberek ürüléke?
Az sem véletlen, hogy a mesében a világot hordozó elefántot Daniel Firman egy képtelen és nevetséges helyzetbe állította a Hitler által oly nagyon kedvelt Palais de Tokyo nemzeti szocialista izlésű épületében.
Lehetséges-e elmenekülni ebből a világból Ervin Wurm vitorlásán egy olyan kikötőbe, ahol a szabad szélben dagadhatnak a vitorláink?
A vitorlázó művészek egyre több és távolabbi kikötőbe juthatnak el, a művészeti szféra mobilitása mintegy a szélesebb világban zajló, folyamatos migráció növekedésével párhuzamos. Ennek egyik globális következménye az egyén egyre erősödő kiszolgáltatottsága. Talán ezt reprezentálja Rivane Neuenschwander Contingent című videója is a hangyákkal…
Vajon a korunk monumentális, a nagyközönségnek készülő látványorientált művei kibírják-e majd az idő próbáját? Később felveszik majd az élettérbe beolvadt, köztéri szobrok szerepét és ők is láthatatlanná válnak? Lehet, hogy pár év múlva a dán művész, Simon Dybbroe Meller már nem régebbi korok emlékműveit letakarva jeleníti meg a szobrászat kísérteteit, mint az idei Torino Triennalén, hanem Richard Serra vagy Daniel Buren alkotásainak felhasználásával.
A szabadság fantomja, a média által sugallt, illúziókkal teli szabadságkép, ugyanúgy szolgálatában áll az új Chateau de Versailles kortárs művészeinek, mint a hétköznapi tömegmanipulációnak. Hívja fel a figyelmet erre a www.gec-art.3000.it graffitije.
BUÉK! Stenczer Sári
elgépelted, hogy Andres Serrano. a google így is megtalálná, de fontos lehet. 🙂
ah, kösz, valóban : )
A stenciles grafitti nem Prágában van?
Döbbenetes Rivane Neuenschwander hangyás műve. De … nem csak a primér tartalma és érzéki kifejezésmódja miatt. Nem néztem végig, hanem a YouTube-on kinyitottam és – egy idő után – a végére tekertem. És most teljesen másról fogok beszélni, mint amit a mű alkotója feladatul rótt ránk: Az egyik hangya döbbenetes viselkedéséről. 9:54-nél baloldalon a kép kb alsó harmadánál bejön egy hangya. Amit az művel, hihetetlen. Ez valami hangadó hangya lehet. Először is többekkel leáll – valamit kommunikálnak. Mintha ő már tudná, hogy elfogytak a kontinensek, és értesíti a többieket, hogy: Nem érdemes már odamenni! 10:04-nél és 10:09-nél egy társával kétszer is beszél. A társ ettől ledöbben majd elhúz délnek. Aztán 10:23-nál hősünk visszamegy arra a környékre, ahonnan jött és ott még egyszerre beszél két társával, majd 10:29-nél egy utolsó találkozót is lebonyolít egy hangyával, akiknek szintén elveszi a kedvét a lelkesedéstől. Itt látható az eset: http://www.youtube.com/watch?v=gurlpLOyubA&eurl=http://tranzit.blog.hu/2008/12/31/buek_2130
A stenciles graffiti Torinoban van, ahogy írtam. a belváros egyik árkádos utcáján, ahogy mész a főtér felé.