Beszélő kertitörpék a fekete kommunizmusról

“A létező szocializmus bukása után a kapitalizmusnak, úgy tűnik, nincs többé alternatívája.” — Így kezdődik ez a képen látható könyv, és ezt a tételt cáfolja 16 különböző elképzelést bemutató interjúban, magyarul és németül. Libertárius municipalizmus, részvételi gazdaság, inkluzív demokrácia, bolo’bolo, és az elmaradhatatlan Zapatista jó kormányzat. Mindenképp lesz valami a kapitalizmus után, és ha nem Mad Max vagy a magyar korona szent nemzetiszocializmusa, akkor valami ilyesmi.


Oliver Ressler: Alternatív Gazdaságok, Alternatív Társadalmak | fotó: maxigas

Milyen elméletünk és víziónk lehet, ha álláspontunk szerint a jó élet azon áll vagy bukik, hogy az emberek képesek-e kezükbe venni a sorsukat, vagy birkákként követik nagy emberek nagy terveit? Azok szoktak ilyet kérdezni, akik meg sem próbáltak változtatni az életükön, pusztán egy kocsmai beszélgetés erejéig vetődik fel bennük a gondolat. Mivel azonban pont ezekre az emberekre van szükségünk, el kell tudnunk mesélni nekik, hogyan változtatjuk meg a világot. Röviden: nincsen kezünkben a kész recept, de van egy gépünk aminek az egyik felén bedobjuk az emberek vágyait a másik felén pedig kidobja a megoldást. Ez a gép a gyűlés, szoviet vagy munkástanács, de leghatékonyabban mégis akkor működik, amikor nem egy formális esemény, hanem olyan társadalmi viszonyrendszer ahol a mindennapi érintkezés spontán szüli az együttműködést. Tehát nem döntésekkel hanem döntéshozatali mechanizmusokkal dolgozunk, mivel a döntéseket mindenkinek magának kell meghoznia.


Oliver Ressler: Alternatív gazdaságok, alternatív társadalmak. Installáció

Ugyanakkor a metaideológia mosógépe mégis vörös öblítővel és fekete mosóporral működik: a közvetlen és konszenzusos demokrácia (néphatalom), az ökológiai tudatosság és a társadalmi szolidaritás, a jó élet keresése az anyagi és erkölcsi érvényesülés helyett, a célok és eszközök harmóniájának követelménye olyan dogmák, amelyeket a könyv minden szerzője oszt, mint az emberi túlélés és boldogulás szükséges feltételeit. Innen fut szét a sok különböző koncepció, ezeket a változókat manipulálja az élőbeszédszerű, könnyen érthető néhány oldalas szövegek sora.

Nagyon pontos határok között mozognak: kész elméletek vagy történetek követik egymást, a társadalmi mozgalmak vállán állva, de nem érve fel a politikafilozófiai/társadalomtudományi magaslatokba. A végeredmény? Szerencsére nem utópiákról van szó — pedig milyen nehéz ezt elkerülni, mikor minden kurátor ezt várja a művészektől! — hanem a mindennapi valóság kritikájából fakadó életszagú, konkrét és többé-kevésbé kidolgozott elméletekről. A legtöbb ilyen elméletnek egyébként megvan a fonákja is a hasonló gyakorlatot folytató kisebb-nagyobb csoport, hálózat és mozgalom jóvoltából, de a könyv nem erre az oldalra koncentrál.


Oliver Ressler: Alternatív gazdaságok, alternatív társadalmak. Installáció

Koncepciójában tehát letisztult kiadvány, a képek is egyértelmű szabályok alapján készültek: a szereplők felsőtestét ismerjük meg kültéri háttér előtt. A fent leírt áltudományos megközelítéssel együtt az összbenyomás olyan, mintha a projekt kiállítás verziójához hasonlóan egy kert ösvényein sétálnánk, amelyek beszélő kertitörpékhez vezetnek. Amikor odaérünk elmondják, hogy milyennek kéne lennie a világnak, aztán megyünk tovább a következő botcsinálta világmegváltó felé. Sokan hetet-havat összehordanak, de mivel kísérleti tervekről van szó, ez ad bizonyos amatőr bájt a könyvnek: hogy bárki belekontárkodhat a világ folyásába.

Oliver Ressler videóinstallációs tudattágító environmentje könyv formában fogyaszthatóbbnak tűnik, mint kiállitásként. Ezért is nem mutatták be a Trafó Galériában, hanem inkább magyarul hozzáférhetővé tették a szövegeket — nagyon jó ötlet volt! A videóinstalláció amúgy is egy elhibázott műfaj, amennyiben az egysávos rövid narratív videók keretei között marad, hiszen az ember otthon a képernyőjén szeret kis érdekes filmeket nézni. Ha már kimozdul akkor vagy jobb látványt akar, vagy élő emberekkel találkozni, nem pedig beszélőfejeket nézni fejhallgatóval…

A könyvbemutató beszélgetésen Scheiring Gábor jogosan tette föl a kérdést: a borítón négyszer is szereplő “alternatív” kifejezés tulajdonképpen mit is jelent? Kisebbségi, szubkulturális elképzeléseket, vagy a néhány év múlva beköszöntő mainstreamet? Most éppen bizakodóan válaszolhatunk erre a kérdésre, hiszen a globalizációkritikus mozgalom közhelyei a nullás évek elejéről eltagadhatatlan valóságukkal tiporják el a kapitalista életforma feltételeit, miközben a megszokott mozgalmi jelszavakat elnyomóink és átlagemberek veszik a szájukra. Viszont ezek a megoldások tulajdonképpen egyáltalán nem alternatívák: ahogy a könyv több szerzője is elismeri, kísérleti jelleggel ugyan működhetnek hasonló rendszerek most is, de ezek a megoldások szükségszerűen szétfeszítik a kapitalizmus kereteit, vagyis nem plusz egy választható termékként jelentkeznek az életmódpiacon, hiszen vagy kapitalizmus van, vagy anarchia.

Megrendelhető: gallery@trafo.hu címen 20 EUR-ért, és hamarosan az “alternatív” könyvesboltokban. Az Írók boltjában biztosan lesz. 🙂

Szerkesztette Oliver Ressler, fordította Erhardt Miklós és Sipos Dániel. 234 oldal, 18 x 22.5 cm. Promedia, Bécs, 2008.

A könyv Creative Commons Ne vedd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 licensz alatt jelent meg, tehát szabadon magáncélra másolható.

10 thoughts on “Beszélő kertitörpék a fekete kommunizmusról

  1. tényleg nincs egyetlen alternatíva se a könyvben, ami már a jelenlegi kapitalizmus mellett is folytatható?

    ezt nehéz elhinni…

    maxigas?

  2. Az azért tök gáz, ha valaki egy ilyen érdekes témáról csak egy ilyen kurva unalmas rutinú-ritmusú anyagot tud legyártani. Ha ismernélek, nem sértenélek meg egy ilyen mondattal, de nem ismerlek – csak egy lista kidobta ezt a linket -, ezért lehetek annyira objektív csávó, amennyire csak akarok. Nekem ez volt az első reakcióm, amikor végigszenvedtem ezt a borzalmasan unalmas írást. Gondolom, ez valami törzsi nyelv felé tendálásból fakad vagy ilyesmi, de ez nekem már nem érdekes.
    Egyébként nem vagyok egy beszólogatós gyerek, csak vasárnap este ekkora terjedelemtől legalább egy megmaradós, önálló, eltalált mondatot vártam volna.
    Ennyi.

  3. “a jó élet keresése az anyagi és erkölcsi érvényesülés helyett”

    – ez mit jelent?

    Konkrétan az ‘anyagi’-ra gondolok. Ezek a szerény javaslatok sosem lesznek népszerűek, ha nem ígérik a fogyasztás bővülését. Virágnyelvről lefordítva, a “jó élet anyagiak helyett” a takarékoskodást jelenti, a takarékoskodás pedig virágnyelvről lefordítva a bőség hiányát (a nyomort). A kapitalizmust nem lehet úgy támadni, hogy valami (nem szó szerint értem) Mao-kabátos, svájcisapkás visszafogottságot állítanak szembe a “fogyasztói hedonizmussal”, mert a fogyasztás lehetősége mindent visz, amikor az emberek rendszereket hasonlítanak össze (és igazuk is van). Minden valamirevaló utópiának és rendszeralternatívának több fogyasztást és/vagy több szabadidőt kellene ígérnie. Jó élet, demokrácia stb.: ezek a humbugok csak kevés embert érdekelnek. Szóval az úgy tűnik, az alteros-rendszerkritikai szubkultúra ismét megajándékozta magát egy izgi könyvvel, de valódi rendszeralternatíva természetesen nincs.

  4. NaTomi: tenyleg uncsi lett, nem tudtam hogy irjak errol a sokfele dologrol egyszerre es roviden. Majd kovetkezonek megproballak jobban szorakoztatni. 🙂

    “Az azért tök gáz, ha valaki egy ilyen érdekes témáról csak egy ilyen kurva unalmas rutinú-ritmusú anyagot tud legyártani.”

  5. Viktor: szinte mindegyik alternatívát lehet kicsiben, félig-meddig alkalkalmazni, amolyan személyes demo (a szónak mindkét értelmében) jelleggel, viszont ezek, ahogy a címben is szerepel, “alternatív társadalmak” képei. Céljuk egy igazságosabb társadalom, ami pedig csak akkor áll elő amikor ezek a gyakorlatok társadalmasulnak, vagyis nagy tételben jelennek meg. Ehhez viszont elkerülhetetlen a konfrontáció az állammal és a tőkével. Ez a különbség az “alternatíva” két jelentése között: lehet valami periferiális vagy lehet a jövő maintstreamje (ld. Scheiring).

    “tényleg nincs egyetlen alternatíva se a könyvben, ami már a jelenlegi kapitalizmus mellett is folytatható?”

  6. “a jó élet keresése az anyagi és erkölcsi érvényesülés helyett”

    Kevés munkát és sok időt élni.

  7. “”a jó élet keresése az anyagi és erkölcsi érvényesülés helyett”

    Kevés munkát és sok időt élni. “

    létezett, illetve létezik ilyen most is, elég a fénykorát élő athéni demokráciára vagy napjaink egyesület arab emírátusaira gondolni 🙂 alanyi jogon jólét, ha akarsz, dolgozol mellette, ha nem akarsz, úgy is jól élsz abból amit az államtól kapsz csak úgy.

    tehát ez az alternatíva lehetséges, csak athénnak komplett gyarmatbirodalom kellett hozzá (és a gyarmatvárosokon dolgoztak az emberek!), az emirátusoknak meg a fenekük alatt lévő rengeteg olaj, mint jelenlegi sztárnyersanyag teszi lehetővé.

    szarból nem lehet várat építeni.

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány