Bepacsi

Azt mondta a Zsolt, bloggoljak már… látod, akkor még nem volt meg a mostani, atomi szemüvege. Sem nem a hajója Brüsszelban. (Sicc!) Ahol Dia Réval Hánykolódtam. Zsolt ugyanígy mosolygott, amikor a görög főtt krumplit és az indiai főtt krumplit hasonlítottuk össze a Thai főtt krumplival.

– Valami személyeset, amiben éppen vagy! Kép, szöveg, link…

Mondani… /tovább!/:vigyázat!/:extreme content!/: magyaros e-halmozas kovetkezik, inkabb regisztraljon!/

…lehet-e erre nemet?

…neeeeeeeeeeeem!

…de, nemde?

Ráadásul annyi mindent láttam éppen mostanában! Színházban is voltam, nem is egyben! Magyar színházban Bánk Bánt láttam!

Próbálkoztam én már a Katona-szöveggel. Olvastam is volna, de nem értettem azt a nyelvet. Úgy véltem, Katona valami mondanivalót nyakatekert. Színpadra faragta, cizellálta a kávéházi politikát, mint Madách későbben Hegelt.
És jön a meglepetés: a Krétakör színészei Zsótér rendezésében tudják, hogy mit mondanak. Ettől kb. a drámai szöveg felét már én is értem, és annyi bőven elég, mert gazdag a szöveg!
Jó darab, remek előadás, látványban nagyon ott van!
Mindenki nézze meg, ha tudja!
Ajánlás kerekedett!
Nem spórolok a felkiáltójellel!
De hát annyi van, amennyi kell!
Kifogyni nem!
Fog!

De azér‘ halmozni nem lehet. Korántsem annyira sem, mint az e-betűt. Mit ér ezer felkiáltójel!!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! !!!!!!!!!! egyetlen kérdőjel előtt?

Ezer kérdőjelet ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? ?????????? egyetlen felkiáltójel is csak megerősít!

A nyelvet, ha nem lenne, ki kéne találni! Mint ahogy a matematikát is. Háromezer hétszáztizennégy leütés, az megvolt.

Innen ne számoljuk tovább!

És már bloggolnék is, csak amúgy könnyedén, kezem a korszak ütőerén. Voltam a LUMÚban, ott is minden mozi, volt közben Filmszemle, azt még lebloggolom „Arat a siker – újabb áldozatokat szedett az elismerés“ címmel. Dől a mozgókép, ami a csövön befér, ki se kell menni az utcára. Na jó, de…

…megigértem, csapdába kerültem. Nyitogatom a foldereket, mivel szerezhetnék örömet a tranzitblog olvasóinak? Annyi itt nálam a kiadatlan. Már a millenniumi foldereket nyitogatom. Ebből is látszik, hogy nem volt világvége.

Valahogy a rendszerváltás kifejezés nem akar a magyar nyelvben megeredni, még kevésbé szárba szökkenni. Próbálkozik is a nyelv gengszterváltással meg hasonló variációkkal, nem kétségbeesetten, csak úgy időtöltés képpen, és már lemondunk róla, mikor a fű alól teljes fegyverzetben, napi használatban ott a rendszerváltozás!

A Wikipédián a rendszerváltás mellett az áll (zárójelben!) másként rendszerváltozás.

Nagyon másként. Nem kell megkérdezni, hogy ki váltott itt rendszert? A változás az olyan, mint az időjárás: kiderül, hogy beborul.

A változásról még a változás előtt értesültem egy orosz katonától. Ezerkilencszáznyolcvanhét egyik koranyári korareggelén („már kora gyerekkorában szembekerült kora társadalmával“) döngettem az M7-esen a Balaton felé.
Egyedül voltam a sztrádán, a többiek még vagy nem vásároltak személygépkocsit, vagy még aludtak. Vagy másfelé jártak. Kivéve az Ismeretlen Katonát, ő már előttem ott volt. Integetett, hogy álljak meg.
Stoppolt. Meztelen felsőtesttel. Kincstári bakancs, nadrág, fölül semmi.
Osztyapenkóra emlékeztetett, csak nem volt úgy beöltözve.

Mire megértettem, hogy ez nem káprázat, hanem korszakváltás, (a korszak válthatja magát, a rendszer nem, azt váltani kell, hacsak nem változik!) száznegyvennél az háromszáz méter is volt, mire megálltam.
Nem rossz reakcióidő. Az Ismeretlen Katona futva tette meg ezt a távot, volt időm letekerni a jobb oldali ablakot, miközben igyekeztem betölteni orosz tudásomat, de nem volt. Ő behajolt az ablakon, és az orrom alá dugott egy karikagyűrűt.
„Biztos arany!“ -mondta.
Akkor értettem meg, hogy mostantól:

De már korábban megsejtettem.
A Rettenetes kétüteműek című forgatókönyvet, a polgári engedetlenség eszkalációjának vízióját 1986-ban vetettem klavírba. (Mac Plus volt már akkor?)

Részleteket közölnék itt, esetleg folytatásokban, ha holnap sem jutna eszembe semmi.

RETTENETES KÉTÜTEMŰEK
– forradalmi irgatókönyv –

1. DUEL

1.1. Az Somogyban

1.1.1.1.Nagy Zsiga kanyarog békésen a napégette somogyi lankák közt. (Teheti: rendszáma HA…)
1.1.1.2. (…ráadásul a panoráma hátrapillantón kicsiny karate-szerelés fityeg.)
1.1.1.3. Zsiga nagy nyugalommal pillant rája tehát – ahogy szokott…
1.1.1.4. Kicsiny, fekete pont bukkan fel most a panoráma szemhatáron: fényszórót nappal is égető erőszakos kis fekete autó…
1.1.2.1. Alig néz egyet Zsiga, máris itt van mögötte!
1.1.2.2. A jelenés: halogént, fényszórót égető Fekete Trabant! Zsiga majdnem kisodródik a kanyarban a meglepetéstől!
A szembejövő ZIL éppen hogy elfér. Zsiga felébred ettől…
1.1.2.3. A kis erőszakos meg csak tapad… sőt: előz! Hátulja kékes füstöt pöfékel vidáman…
1.1.2.4. Szívverése csillapulván, Zsiga fejét csóválja lassan…
1.1.3.1. Nem állhatja soká a nyolcvanas tempót: határozottan előz. Jól húz az ezerhatos, tartjuk a 1oo-at, kicsit odafigyeünk!
1.1.3.2. A sötét szemüveges Trabantos tapad. Egy lanka, egy bukkanó, és – ne má! – megint előzésbe kezd…
1.1.3.3. Zsiga megvárja, amíg befejezi, aztán odalép. Disztingváljunk!
1.1.3.4. Előzésbe’ van, de a Kis Fekete is beletapos: nem enged az orrhosszból!
1.1.3.5. A Lada órája a kilóharminc felé kúszik… de baloldalt laza az útpadka, és kanyar is jön: vissza kell kullogni mögé…
1.1.3.6. De most a csirkefogó is csökkenti a sebességét!
1.1.4.1. Fék, ha harc, legyen harc, hármas, padlógáz, a Lada kielőz, kihúzatja, négyes, kilóhúsz… – kanyar, szántóföld, halastó!
1.1.5. Bugy-bugy…

1.2. A VÉGEKEN

1.2.1.1. Az országút szélén gazdátlan rendőrségi MZ támaszkodik, csak úgy magába…
1.2.1.2. Sehol egy lélek, csak a kabócák cirpelnek a déli verőn…
Az idilli csöndbe az URH hívójel rikolt: "Vatikán hívja Batu Khánt, Batu Khán, jelentkezzél, vétel!"
1.2.1.3. Batu Khán bukóját csatolva bokorból futólépésben érkezik. Veszi a hívást: "Gyorshajtás? Trabanttal?!" Kétkedve mosolyog… "Itten meg alacsonyan repülnek a tehenek, te vagy, Józsi?" De a készülék néma marad. A kabócák baljósan cirpelnek.
Batu Khán megrázza a hasábrádiót. Hangja mintha megremegne: "Most mi van..? Vétel!.." – nincs válasz.
1.2.2.1. Repesztés zajára lesz figyelmes: irányba tekint.
1.2.2.2. Közeleg valami… de már itt is van! Sőt! Már itt sincs! Fekete Nyíl balról jobbra el!
1.2.2.3. Szelétől feldől az MZ… (anyagi kár keletkezik!)

1.3. A HAJSZA

1.3.1.1. Vasárnap délutáni forgalom az M7-esen. Gyerekek, kutyák, kempingszékek gurulnak kisebb-nagyobb kompromisszumokkal itt, de egészében mit sem sejtve… Ha néha egy Golf előz egy Ladát, valahol rendjénvaló is az… és ha egy Manta átlépi a sebességkorlátozást: hát meg lehet azt is érteni.
1.3.1.2. A külső sávban haladnak a Trabantok.
1.3.1.2.1. Apjuk a lejtőn átlépi a sokáig elérhetetlennek hitt száztizet.
1.3.1.2.2. Anyjuk kacéran tincset igazít.
1.3.1.2.3. Most egy másik Trabant leelőzi őket. Nem vesztik el kedvüket.
1.3.1.2.4. Apjuk: Zé I-s… De Luxe!
1.3.1.2.5. Anyjuk: Az kéne nekünk is!
1.3.1.2.6. Apjuk: Minek? Kilencvenkettőbe’ megkapjuk az ezerkettest!
1.3.2.1. A Fekete Trabant száznegyvennel szlalomozik a vasárnapi csúcsban! Mögötte tapad egy szirénázó URH-s kocsi…
1.3.2.2. A rendőr tartja a kapcsolatot a Központtal, tájékoztatván a koordinátákról.
1.3.3.1. Az Autópálya Rendőrségen minden telefon egyszerre cseng, az elektronikus térképen kijelzők villódznak, a folyósókon különlegesen kiképzett osztagok rohangálnak látszólagos összevisszaságban.
1.3.3.2. "Valószínűleg őrült. A sebesség megszállotja. Fegyvert ne használjatok!" – hangzik az eligazítás, már az udvaron…
1.3.3.3. A tüzes paripák kirajzanak a pályára…
1.3.3.4. …éppen mikor a Sebesség Megszállottja odaér!
1.3.3.5. Lesz is nagy kavarodás!
1.3.3.5.1. Az egyik motoros kiszáll az útról, a pilóta egy sorozat bukfenc után felpattan, futva eredne a többiek után, de aztán kifullad, lelassít, az öklét rázza és lerogy.
1.3.4.1. A forgalomban nehéz az üldözés!
1.3.4.2. Mikor már beérnék az őrültet, az váratlanul letér egy kijáratnál. Az üldözők túlszaladnak, csak egy ifjú tisztnek sikerül bevenni a kanyart…
1.3.4.3. Üres, egyenes útszakaszra érnek. "Most megvagy!" – kiált a Fiatal Tiszt és gázt ad. Száznyolcvanig húzatja a gépet…
1.3.4.4. …a Trabant tartja néhány méteres előnyét, majd – az eddiginél is kékebb füstfelhőt kieresztve – könnyedén otthagyja az MZ-t..!
1.3.5.1. A Trabant vezetője sátáni kacajban tör ki, hátradobja fekete szemüvegét, zöld szemében megcsillan a sebesség mámorának őrült fénye.
1.3.5.2. Ennél a sebességnél már elmosódik a táj, a dolgok körvonalai összefolynak, a Középpont magába szív, mint az örvény…
1.3.6.1. A fontosabb kereszteződéseket járőrök zárják le, rádiókapcsolatot tartva egymással és az üldözésben résztvevô helikopterrel. "Örvényes felé tart, nem csökkenti a sebességét…" – hangzik az egyik motoros járőr készülékén. Irány Örvényes!
1.3.6.2. A sebesség mámorában a Trabant vezetője későn veszi észre az Örvényes határában az utat ellepő libákat.
1.3.6.3. Tollfelhőt hagyva maga után, egy kilóméteres fékúttal áll meg a falu főterén, a blokádot képező URH-s kocsik egyikének koccanva.
1.3.6.4. A szakaszparancsnok diadalmasan lép a Trabant mellé, melynek mind a négy kereke lángol.
1.3.6.5. Szakaszparancsnok: Jónapot kívánok! Személyi igazolványt, forgalmi engedélyt, gépjármű-vezetôi engedélyt kérek!
1.3.7.1. A Fiatal Tiszt még mindig száznyolcvannal száguld a Trabant nyomában.
1.3.7.2. Ő is későn veszi észre a libákat, lehajt az útról, átugrat a patakon.
1.3.7.3. Mire a kerteken át a helyszínre érkezik, a Fekete Trabant vezetőjének két kis kezén éppen csattan a bilincs. A Fiatal Tiszt lekapja a bukót és kibukik belőle a kérdés: "De hát… hogy csináltad?!"
1.3.7.4. A kis ember vállat von, szemében büszke tűz ég: "Felspéciztem!"
/folyt. köv.!/

JÖN! JÖN! JÖN!
A KÉTÜTEMŰEK ÖNTUDATRA ÉBREDÉSE
JÖN! JÖN! JÖN!
BÜNTETŐEXPEDÍCIÓ
JÖN! JÖN! JÖN!
MÉG TÖBB KÉP, MÉG KEVESEBB SZÖVEG!