Az Egyetemtől az Actionig…

A rendszerváltás előtt nem lehetett kifejezetten meleg, leszbikus bárokat, szórakozóhelyeket nyitni. Az ismerkedésre többnyire a pályaudvarok, közparkok, belvárosi sétálóutcák, nyilvános illemhelyek álltak csupán rendelkezésre. A Kádár korszak utolsó évtizedeiben féllegális helyek is működhettek már: az Egyetem presszó és a Diófa étterem nem kizárólag lmbt+ vendégek számára álltak nyitva, csupán az estéken fogadták a melegeket. A hatóságok pedig eltűrték és egyben ellenőrizték is gyakran ezeket a helyeket. 1990 után sorra nyíltak a különféle szolgáltatásokat nyújtó meleg szórakozóhelyek – több kérészéletűnek bizonyult, néhány bár hosszabb ideig fenn tudta tartani az iránta való érdeklődést, a legerősebbek manapság is üzemelnek. Érdekes jelenség, hogy kifejezetten leszbikusok számára hosszú ideig nem nyílt bár. Az alábbi írás a rendszerváltástól 2000-ig tartó időszak lmbt+ szórakozóhelyeit mutatja be képekkel.

A Kádár korszakban két ismertebb és megtűrt vendéglátóhely működött Budapesten. A legendás Egyetem presszó (V. Felszabadulás tér »ma: Ferenciek tere« 1.) napközben hétköznapi presszóként fogadta a vendégeit, este viszont átalakult félig zártkörű meleg és leszbikus szórakozóhellyé. Az egyik alkalmazott Lázár Éva még eladó tanulóként került ide, később ő alapította a Mystery bárt. A Diófa éttermet – amely az Egyetem presszóhoz hasonlóan működött – főleg a szerényebb pénztárcájú homoszexuális vendégek látogatták. Ennek a helyén nyílt meg 2000 nyarán a Chaos (a későbbi Coxx) nevű, ma is létező szórakozóhely.

A rendszerváltás után lehetővé vált a szabad vállalkozások alapítása. Kezdetben főleg az ébredező melegmozgalom serkentette a meleg szórakozóhelyek nyitását. Az első ilyet, a Lokál–t még az 1987-ben szerveződött, és 1988 elején hivatalos működési engedélyt kapott Magyar Homoszexuálisok HomEros Lambda Országos Egyesülete égisze alatt nyitották meg 1989-ben a VII. Kertész utca 31. szám alatt, szemben a Fészek művészklubbal. A bár elsősorban az egyesület rendezvényeinek adott helyet, később inkább melegbárként működött. A hetedik születésnapi partin Kovács Erzsi és Harangozó Teri is felléptek. 1995-ben pedig Madame Kio, berlini transzvesztita előadóművész is énekelt a Lokál színpadán. A Lokál megnyitását tiltakozások is kísérték, a környék lakói sem örültek a meleg helynek, a „klub ajtaját naponta leköpdösik, »Dögöljetek meg« felirattal éktelenítik, gyerekek akasztófákat rajzolnak, s nem unják meg homokkal temetni el a bejáratot. A „buziverők” mellett a rendőrökkel is meg kellett vívniuk a harcukat.” – írta a Beszélő egykor.

Az ezt követő években magánemberek nyitottak melegbárokat, diszkókat. A Mystery bár-t 1990. december 19-én nyitotta Lázár Éva, aki akkor már komoly tapasztalatokkal rendelkezett a vendéglátás és a meleg szórakozóhelyi működést illetően, hiszen azt megelőzően 19 évig az Egyetem presszóban dolgozott. A kis alapterületű, családias bár déltől (később este 9-től) hajnali 4-ig tartott nyitva – elsősorban férfiak számára a Nagysándor József utca 3. alatt. A vendégek szórakoztatásáról a szintén az Egyetemből „átszerződött” Lantos Zsuzsa gondoskodott egy pianínó mellől – 1991. február 22-én bekövetkezett haláláig. A vendégek meghitt beszélgetésekre jártak ide, csakhamar kialakult a törzsközönség. A bár ellen az épület lakói – miután rájöttek, kik járnak ide – feljelentést tettek, hogy eredetileg eszpresszónak kérték az engedélyt. A gyenge lábakon álló vádakat hamar kivédték, de nem kis bosszúságot okoztak a bárt bérlő Lázár Évának. Idővel a támadások alábbhagytak, és a „parányi ékszerdoboz” Mystery bár egy időben La Cafe M néven is üzemelt. Időnként különféle programokat (pl. fotókiállítás) is szerveztek itt.

Az Október 6. utca 5. alatt működő Jácint presszó meleg klubként való működéséről a Homeros nevű, csupán két számot megért újság tudósít. A hely azt megelőzően átlagos szórakozóhelyként működött. Zalai Gábor, a presszó résztulajdonosa és vezetője ismeretségi körében merült fel, hogy az Egyetem presszó, a Homérosz klub (Lokál) és a Mistery mellett a művelt középosztály számára is szükség lenne egy színvonalas szórakozóhelyre. Zalai az 1991. április 27-i nyitóbálon elmondta: a hely nemcsak egy meleg szórakozóhely, de segíthet „a homoszexuálisok és a külvilág” viszonyának jobbításában, vagy a joghátrányok felszámolásban is.

A kis alapterületű Darling bár (eredetileg My Darling néven) 1991-ben nyílt meg a belvárosi Szép utcában, az 1. szám alatt. A földszinten kis bárt, videószobát, az emeleten beszélgetésre alkalmas hangulatos galériát alakítottak ki. A hely néhány éve Funny Carrot néven működik.

Rövid életű szórakozóhelyet nyitott Arizóna bár néven egy külföldi vállalkozó 1992. április 15-én – a két világháború közötti legendás budapesti éjszakai szórakozóhely, az Arizóna mulató helyén. A kétszintes, exkluzív bár felső szintjén műsoros programok, alsó szintjén diszkó várta az érdeklődőket. A nyitóbuli bevételét a László Kórházban ápolt AIDS-betegek gyógyítására fordították. A bár 1993. április 15-én zárt be.

A legendás Angyal bár ezen a néven többször is megnyitotta kapuit – különböző helyszíneken. Az első Angyal bár a VIII. Szentkirályi utca 8. alatt nyílt meg 1991 júniusában. A kétszintes szórakozóhelyet úgy alakították ki, hogy mindkét szinten bárpult várta a vendégeket, a beszélgetni vágyóknak is volt lehetőségük elkülönülni. A bár mindennap este 10-től legalább hajnali 4-ig állt nyitva. A belépőjegyekért 30, csütörtöktől vasárnapig 100 forintot kértek. Terveztek videótermet is kialakítani, és nem maradhatott el a transzvesztita műsorszám sem. Az első Angyal bárban könyveket, albumokat, sőt a Másokat is lehetett kapni. A bár nem üzemelhetett sokáig, mert a tulajdonos olyan magas bérleti díjat kért a helyiségért, hogy az üzemeltetők nem tudták fenntartani a szórakozóhelyet. Az Angyal-gárda 1992. január 2-án egy búcsú bulin elárverezte a berendezést.

A második Angyal bár 1992. július 2-án nyílt az V. Gerlóczy és a Semmelweis utca sarkán. A szórakozni vágyók csütörtöktől vasárnapig látogathatták az új helyet, 150 forintos belépő befizetését követően – este 10-től hajnalig. Természetesen műsorral is kedveskedtek a betérőknek. Bár, diszkó és biliárdterem is a vendégek rendelkezésére állt. A szórakozóhely a hírhedt Idea Tours nevű cég birtokában volt, amelynek tulajdonosa, Zemplényi György, a kétes üzletekbe bonyolódott menedzser és kalandor külföldre szökött. Az üzelmei magával rántották az Angyal bárt is, amely három hónap működést követően egyik napról a másikra bezárt. Egészen pontosan 1992. szeptember 4. és 6. között.

1993 nyarán nyitotta meg kapuit a harmadik Angyal bár a Tungsram udvarban, a VIII. Rákóczi út 51. alatti pincében. „Ha belépsz, rögtön megragad a bár-söröző-diszkó-étterem utánozhatatlan hangulata. Színek, fények, ötletek kavalkája. Zegek-zugok.” – írta a Mások tudósítója az új helyről. A viszonylag nagy alapterületű pincében a hatást a falra rögzített tükrök erősítették, jó alaposan szemügyre lehetett venni a másikat, minden oldalról. Az étteremben meleg ételt is lehetett kapni, videokabinok álltak az elvonulni vágyók részére, a tágas tánctérben diszkó, a színpadon a méltán híres Csodálatos mandarinok, illetve a korszak transzvesztia csillagai: Csepi, Irénke és mások várták a vendégeket. Az 1994-es születésnapi bulin Kulka János és a Padödő is fellépett. Még ebben az évben „a pop-art stílusú kávézó hawaii hangulatú terasszá alakult, ahol napernyős asztalok körül pálmafák bólogatnak.” A felhevült vendégek az újdonságnak számító sötét szoba zugaiban találhattak egymásra, és újítás volt a karaoke show bevezetése is. A hazai melegmozgalom jelentős állomásaként itt alakult meg 1994. április 10-én a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért nevű szervezet is.

1995 szeptemberében nyílt meg a VII. Szövetség utca 33. alatt a negyedik Angyal bár 250 négyzetméteren, amely már nem egyszerűen diszkóként, hanem sokfunkciós privát klubként üzemelt. Étterem, diszkó, műsorok, sötét szoba… Emellett a kezdeti elképzelésekben szerepelt nappal is nyitva tartó konditerem, szauna, szolárium, sőt, panzió kialakításának terve is. A bár földszintjén nagy étterem, végében színpad fogadta a látogatót, ahol az Angel saját, exkluzív társulata (Zsazsa Tax, Csepy, Irénke) lépett fel, és természetesen gyakran hívtak vendégeket is. Rendeztek Pucc parádét is. Illetve előadták Csehov Három nővérének híres paródiáját is. Az egyszerű, sötét színekbe öltöztetett pincében helyezték el a diszkót, innen nyílt egy galéria, ahonnan az ún. sötét szobába lehetett eljutni, amely itt sem a filmelőhívás célját szolgálta. A rendre saját őrző-védő csapatot szerződtettek. A heteró közönség érdeklődése is megnőtt: egyre többen látogatták a népszerű budapesti melegbárt. Ezért vezették be a szombat esti, kizárólag meleg napot. Több apró konfliktus is kialakult, több meleg vendég úgy érezte, hogy a melegek lassan kisebbségbe szorulnak. Egy látogató olvasói levélben összegezte is a sérelmeket. Az Angyal vezetője, Galó Zsuzsa válaszában igyekezett megnyugtatni az aggódókat, az Angyal meleg bár marad. A bár csak 2005. április 30-án zárt be, mert az ingatlan tulajdonosa társasházat szándékozott azon a telken építeni. Néhány héttel ezután nyílt az ötödik, és eddig az utolsó Angyal bár a Dohány utca 28-ban, de néhány hónap után bezárt.

Az egyik legismertebb budapesti melegbarát pizzéria, a Club’93 sem maradhat ki a korszak meleg vendéglátóhelyeinek bemutatásakor. A VIII. kerület Vas utca 2-ben idestova 23. éve (1993. április 23-tól) működik a színművészeti egyetemisták és melegek által látogatott piciny étterem, amely a kellemes évszakokban teraszán is fogadja a finom pizzára éhező vendégeit. Csakúgy mint a korszakban melegbarátként ismert Fenyőgyöngye étterem (II. Szépvölgyi út 155.), itt tartotta több születésnapját a Háttér Társaság is. Rövid ideig működött a Wurliczer étterem (VII. Wesselényi utca 49.), amelynek üzletvezetője a hetvenes években a Diófa éttermet is vezette. A vendéglátóhely 1999. szeptember 17-én Budapest első meleg éttermeként nyílt meg, kávézóként és sörözőként is működött, és elsősorban a középkorú korosztályra számított.

Budapest mindmáig működő meleg bárja, az Action 1994. október 19-én nyitotta meg kapuit, 140 négyzetméteren, egy ódon épület pincéjében, amelynek falait láncok és kötelek díszítik, illetve faborítású pult és ülő alkalmatosságok adják meg a hely stílusát. A bár újszerű volt, az addigi, táncos szórakozóhelyekhez képest, a megfizethető áraival, a belépőjegy helyett az elviselhető mértékű kötelező fogyasztás előírásával és a sötét szobával. Ez utóbbi miatt 1999 őszén fel is jelentették a bárt. Ennek hatására az ÁNTSZ elérte, hogy a rendőrök razziázzanak, egy időre be is zárták a helyet, de aztán ez a konfliktus is rendeződött.

A korszak budapesti meleg életének másik híres szórakozóhelye, a Cafe Capella 1995. augusztus 12-től működik. Az azóta számos átépítésen, bővítésen, felújításon átesett bár mindmáig népszerű a melegek körében. „Alternatív szórakozóhely, diszkó, étterem, bár, kávéház” – ahogyan a Mások magazin beharangozó cikke említette akkor. A népszerű bár azóta sokszor funkciót is váltott, mindig nyitott volt a heteró vendégek előtt is. Számos travishow-t, férfiszépségversenyt, születésnapi partikat stb. láthatott a vendégek sokasága. A bár kétéves születésnapján Kishonti Ildikó, a negyediken pedig Zalatnay Cini is fellépett. Egy nevezetes LMBT+ történelmi dátum is a Capella nevéhez tapadt: 1997. szeptember 6-án délután innen indult az első budapesti meleg felvonulás. A prájdolók aztán ide tértek vissza, s további büszkeségnapi programokat nézhettek itt. A korszakban a Capella sztárjai voltak Angéla, Giselle, Zsazsa Tax, Lady Dömper és a Csodálatos mandarinok itt is felléptek gyakran.

A rendszerváltást követő egy évtizedben, számos rövidéletű szórakozóhely nyitásával is próbálkoztak. Ilyen volt a bárként, diszkóként üzemelő Alcatraz (IX. Ipar utca 1.), amely 1993. április 16-án nyílt meg az Arizóna folytatásaként. Néhány hétig működött csupán 1994 nyarán az Art44 (XI. Halmi utca), a Why not klub (IV. Deák Ferenc u. 17.) 1992-ben, a Várlak (I. Ostrom utca 14.) 1995 nyarán, a Bad boys (IX. Ráday utca 40.) 1996-ban, amely nem kizárólag meleg hely volt. A Keleti pályaudvar közelében (VII. Verseny utca 2.) üzemelt 1997-ben – nem sokáig – a Capitol, amely nappal heteró peep-show, este pedig meleg bárként fogadta a vendégeket – erotikus műsorral és escort-szolgáltatással is. Az 1996 januártól működő No Limit (V. Semmelweis utca 10. – Vitkovics Mihály u. sarka) inkább a gazdag külföldi vendégekre specializálódott.

Ugyancsak nem volt hosszú életű az 1993. szeptember 12-én nyílt Homérosz Club 21 (VI. Jókai u. 31.), a 300 négyzetméteres pincében 1995. október 13-án nyílt, találó nevű Deka-Dance (V. Kálmán Imre u.), az Egyetem Club (VII. Izabella u. 40.) 1993. szeptember 3-tól. Vagy említhetnénk a városközponttól távoli Forráspont Klubot (IV. Váci út 40.) és a nagy reményekkel indult Bíbor klub-ot (VIII. Üllői út 34.), amely számos előnye – tágasság, elhelyezkedés, sokszínű műsor, barátságos környezet – mégsem tudott hosszú távon komoly konkurenciája lenni a klasszikus bároknak. A kétezres években azonban az időszakonként megrendezett meleg diszkók képesek voltak erre, sőt megjelent az első leszbikus kávéház, az Eklektika is, de ez már egy másik korszak története.

A szerző a Háttér Archívum vezetője. A képeket a Háttér Archívum fotógyűjteményéből válogattuk.