Androgin a cseresznyéskertben, hintaszékben Gyönyörűm! Kékruhájú napfelkelte! Hideg székek között. Száradt karú szeretőm, aki a ruhámat hordja. Zöldellő kerítésem, rikácsoló ablakom. Tükrök mélyén keresem fogaidat izzadt gyöngyeimet. Lélegző bőrtenger! Szerelmem! Szájunkban a lüktető, habzó postabélyeg. Ladik Katalin: Ez már nem én vagyok. 1982, […]