Pátosz és illúzió. A Pszeudo az MTA Képtárában

Pauer Gyula pátoszformulái állítólag és minden valószínűség szerint függetlenek Aby Warburg pszichohistóriájától. Vagyis a legnagyobb magyar pszeudoszobrász nem ismerte a legnagyobb német képtörténész vonatkozó írásait, így azok nem inspirálták őt semmilyen tekintetben. Így azt sem tudta, hogy élete végén Warburg az eksztatikus nimfa és a […]


A paradigma török szó…

De az is lehet, hogy kurd, vagy kopt, vagy esetleg magyar? Igen, mintha magyar lenne, hisz majdnem olyan sokat használjuk, mint a kontextust, meg a diskurzust. De vajon mit is jelent? És mit is jelent az, ha egy képtárban (Pakson), egy kiállításon (Kokesch Ádámé) találkozunk […]


A Birodalom proletárjai

Aki olvasta a Tőkét és az Ezer platót, bizonyára olvasta a Birodalmat is, Antonio Negri és Michael Hardt posztmarxista bestsellerét. Aki egyiket sem olvasta, annak érdemes az utóbbival kezdeni, mivel – állítólag – a „szentháromság” tagjai közül az a legfrissebb és a legkönnyebben olvasható. De […]


A harc törvénye, avagy az Avatár átka

James Cameron filmje minden túlzásával és minden butaságával együtt maga a testet öltött giccs. Egy revizionista westernnek csúfolt háborús giccs, amely nem csak a science-fiction műfajára hoz szégyent, de az Alien és a Terminator rajongótáborára is. Sőt még Pocahontas, Kevin Costner és Tom Cruise rajongói […]


Mély játék-Gerhes Gábor antropológiája

A nyolcvanas évek nekem a Balatont, meg a Sexepilt jelentette a kínai kormánnyal és a manhattani zombiekkal. Egyes érettebb és tájékozottabb kultúrafogyasztók ugyanebben az időszakban bizonyára Clifford Geertzöt és Michael Baxandallt olvastak, angolul. Tisztelettel jelentem, hogy a hiányokat mára pótoltuk, a lemaradást behoztuk, sőt még […]


A sirályok szerint a világ

A sevillai filmfesztivál rendezői díjával felvértezett újabb, filmes disztópiában, az Adásban az emberek halat esznek, és vizet isznak, meg persze whiskyt, de ez most nem passzolna a sirályos képbe. A kamera egy tengerparti városban (Constanţában, de ez most lényegtelen) svenkel, ahol az emberek tévé és […]



Az élet és a halál formalizálása

Esterházy Marcell: h.l.m.v 2.0, 2004. DVD-loop, 15 perc. Fotó: Rosta József A Ludwig Múzeum új szerzeményei közül két mű is alkalmat ad arra, hogy a modernizmus hagyománya és az avantgárd öröksége művészettörténeti elemzés célpontjává váljon. Sőt az egyik még a művészettörténészekre nem kifejezetten jellemző önreflexió […]


Hit, remény, halál – egy az egyben

Akit érdekel, hogy is lehet összehozni Stanislaw Lemet, Hamvas Bélát és Peter Greenawayt, semmiképpen se mulassza el a „magyar Mátrixot”, amelynek persze semmi köze sincs az eredetihez, mivel hiányoznak belőle a látványos akciószekvenciák és az intelligens számítógépes programok, és ráadásul nem is az objektív valóság […]


Utazás a kultúra mélyére

Egy orosz sztárrendező, Kirill Szerebrennyikov és egy kitűnő forgatókönyvíró, Jurij Arabov hozta össze a felvilágosult európaiak számára a 2008-as Téli utazást, melynek magyar címe legalább olyan rossz, mint amilyen jó. Rossz, mert hiányzik belőle az eredeti orosz cím (kábé: Szent György-nap) szimbolikus gazdagsága, de jó, […]


A rekuperáció temploma

A Bolondok hajója annyira jó cím egy szituácionista „ízlésvilágú” műhöz, hogy feltétlenül megérdemli a templomi installációt. A bolondság és az avantgárd „bolondozások” története ad értelmet a Kis Varsó archívumából kölcsönzött rejtélyes fecnik (fotografikus képek és rajzok) piacosításának, illetve piedesztálra állításának (enyhébb csúsztatással: antikapitalista faliújságra ragasztásának) […]


Ki az áldozat? Ki a tettes?

A Vákuumzaj látszólag a hiányról szól, valaminek a hiányáról, miközben hipotetikus részecskék, műtárgyként installált képernyők és vetített képek töltik be a Trafó – nomen est omen – avantgárd kiállítóterét. A kiállítás centrumában pedig a hiányzó „munkás” betonba öntött emlékműve áll. Egy szobor, amely a holnap […]


Egy hely a térképen

A non-lieu, Marc Augé nem-hely fogalma vitán felül rajta van az ezredfordulós Európa intellektuális térképén. Egészen „pontosan” valahol a kulturális antropológia, az urbanisztika és a szociológia peremvidékén helyezkedik el. Valamiféle átmeneti zónában, de nem a periférián, ha ennek a fogalomnak még van egyáltalán értelme a […]



Balta és kamera

Ha Nietzsche valahol Szibériában nőtt volna fel, akkor biztos baltával akarta volna szétverni a nyugati metafizika építményeit. A Műcsarnok kortárs művészeti kiállításának egyik nagy meglepetése éppen az, hogy a balta még mindig aktuális eszköz a médiatársadalom kritizálására. Várnai Gyula: Most már tudom, 2008


© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány