Androgin a Cseresznyéskertben – újratöltve 3.

 
Androgin a cseresznyéskertben, hintaszékben

Gyönyörűm! Kékruhájú
napfelkelte! Hideg székek között.
Száradt karú szeretőm, aki a ruhámat hordja.
Zöldellő kerítésem, rikácsoló ablakom.
Tükrök mélyén keresem fogaidat
izzadt gyöngyeimet.
Lélegző bőrtenger!
Szerelmem! Szájunkban a lüktető,
habzó postabélyeg.

 
Ladik Katalin: Ez már nem én vagyok. 1982, tv Szeged | fotó: Hernádi Oszkár

KEREKES: Az előadás pillanata tehát időben s térben vizuálisan és akusztikusan jelenik meg. Hogyan reagál a közönség a produkció együttesére, hogyan fogadod te a közönség reakcióját?

LADIK: Igyekszem előkészíteni a közönséget egy előzetes forgatókönyv szellemében.


Ladik Katalin: Temerin című performansza 1970


Ladik Katalin-Janez Kocijancic: ROMET című performansz. Újvidék, 1973
 

KEREKES: Képes-e a publikum felkészülni – tekintettel a performansz bonyolultságára?

LADIK
: Úgy hiszem, képes, mert elgondolásom magába foglalja az alkalmazkodást az adott közönség összetételéhez.

KEREKES
: A szenzibilitásának megfelelően?

LADIK: Attól függ minden, hogy milyen helyen, milyen városban, milyen közönség elé kell kiállnom.

KEREKES: Közvetlen manipuláció a közönséggel?

LADIK: Ez természetes, hiszen indirekt módon a közönség is manipulál engem. A költészettel kezdem, s annak fokozatos „destruálásán” keresztül elvezetem a közönséget a líra, a költői mondanivaló akusztikus és vizuális megnyilvánulásáig. Elegendő fél óra, hogy mondanivalómat, stílusomat felvázoljam. Szándékom mindig egyértelmű, és a közönségtől függ annak elfogadása vagy elvetése. Nagyon fontos az emberek érzékenysége, ráérzése. Számítok rá, hogy egy réteget meglepetésként sokkol az előadásom és ez öntudatlan védekező mechanizmust indít be nála.


Ladik Katalin: Performansz. 1982, Budapest, FMK. | fotó: Moldován Domokos
 

KEREKES: Gondolod, hogy a közönség ilyen intim mélységben, erőteljes intenzitással éli át a kivetített tartalmakat?

LADIK: Akusztikus, fónikus költeményeim gyermekkori hangélményeim jegyeit hordozzák. Nem puszta átélésről van szó, hanem a gyermeki lét felidézéséről. Hangommal saját gyermekkorára emlékeztetem a hallgatót…
 

Sirató, hangfelvétel dátuma 1978. (mp3 File)

 

KEREKES: Ha valamelyik performanszodon egy süketnéma is jelen volna, hogyan reagálna arra, amit lát?

LADIK: Ilyen esetről eddig nem tudok, de hiszem, hogy mimikám, játékom vizualitása megragadná. Bizonyára érzékelni tudná testem rezdüléseit, impulzusait.


Ladik Katalin: Lomtalanítás. Performansz, Budapest, A38 hajó,2004. | fotó: Molnár Edvárd


Ladik Katalin: Trip-ti-chon. Performansz, Szigliget, 2008.

KEREKES: A közönség milyen kontaktusban van az alkotóval?

LADIK: Már számtalanszor próbáltam megfogalmazni, mi az, ami egy szertartás pillanatában bekövetkezik. A szertartás, a performansz és a színház egyik alapja. Mi az a többlet, ami ettől érzékelhető — talán a fluidum, talán a feszültség… Nem szoktam tapssal mérni a sikert. Arra a csodára gondolok, amely közöttem, és a jelenlevők között megtörténhet. Egyébként nem is kedvelem a „közönség” kifejezést: a jelen levő embereket „résztvevőknek” tekintem, s mikor sugárzásomat befogadják, magam is befogadom az övékét. Impulzív feedback, visszacsatolás jön létre a „csoda” az „Éjféli Nap” pillanatában. Ha a manipuláció fogalmát idézőjelben használjuk, a sugárzás kölcsönös és egyidejű. Ha a befogadó válaszol, erőteljes a visszacsatolás, és akkor megtörténik a „csoda”, ami miatt az emberek eljöttek. Ez a viszony talán a művészetpszichológia tárgykörébe tartozik… Mindenesetre a közönséggel való kapcsolatomban autentikus és szuggesztív kapcsolatra törekszem.  

KEREKES: Tehát kölcsönös élményre.

LADIK: Igen, s ezért nem tartom helyénvalónak warholi kijelentésre történt utalásodat. Warhol egy egészen más társadalmi-esztétikai közegnek a produktuma, mint én. Tevékenysége, nem tagadom, hatott rám is. Nem csak a happening-jeire és a performanszaira gondolok, hanem a filmjeire, videóira. Nem mondhatom, hogy kezdetben kimondottan érdekelt volna a film, hiszen alapvetően mindig költészettel foglalkoztam. A film, ihletően hatott rám, mert e szintetizált műfaj segítségével sikerült rálelnem egy egyedüli vizuális élményre, egy gesztusrendszerre. A kimerevített filmkocka számomra legalább annyit mond, mint a leírt vers. Ezek az új művészetek ösztönöznek, mintegy kitágítják költői nyelvemet, világomat. Kismányoky Károly Ahol kialszik a világ című művészi játék-animációs filmjében – amelyet Pilinszky János Kalandozás a tükörben című szövege alapján készített – nemcsak színészként vettem részt, hanem a film hanganyagát is én készítettem. Péterffy Zsófia Médea című animációs filmjéhez, valamint Fiath András  The panther című filmjéhez a hangomat adtam.  Az új médiumok hatására több lehetőséget látok mondanivalóm megfogalmazására. Sőt, olykor maga az új médium kínálkozik számomra kísérletek, alkotások témájává.


Ladik Katalin: Homage to Tesla, 2007.

KEREKES: Azt hiszem, egy-egy új médiummal, csak önmagáért, lehetetlen foglalkozni — függetlenül a vonzó játéktól, melyet nyelvének sajátosságai involválnak. Mi az, ami ezen túl létezik?

LADIK: „Alkotói üzenet”… Vagy valami egészen más? Számomra a médium önmagában is lehet „cél”, ha megtaláltam benne a „tartalmat” és a „formát”. Az akusztikus műfajban például már túl vagyok minden szemantikai és nyelvi kötődésen. Ott a forma egyenlő a tartalommal. A hangnak önmagában semmilyen értelme nincs, tehát a kifejezendő tartalom maga a forma. 
 
 

Víziangyal 3. Zene: Király Ernő, a felvétel dátuma 1989. (mp3 file)
 

 

A médium nemcsak közvetítő szereppel van jelen az alkotásban, egyben önmagának a tartalma is.

KEREKES
: Ezek szerint „élő filmnek”, „élő video-bábúnak” tartod magad?

LADIK: Élő szobor vagyok, élő film és élő hangszer… Életemet egy nagy performasznak tekintem.


Ladik Katalin: Tesla. Színházi performansz, Budapest, 2006.

KEREKES: Tehát amit a közönség elé viszel, számtalan segédeszközével csak szegmentuma a Nagy Performansznak, függetlenül attól, hogy a „szegmentumokat” belső indíttatású, vagy külső racionalitással meghatározott forgatókönyvek szerint „adod elő”…

LADIK: Időben és térben szervezett organikus kis forgatókönyvekről van szó — ezek életem részét képezik.

KEREKES: Melyek azok az alapvető „tartalmak”, amelyek személyes sorsodból fakadóan kötődnek alkotásodhoz?

LADIK: A mitológia, a népköltészet archetípusai. 
 

Négy fekete ló mögöttem repül. Hangfelvétel dátuma 1978. (mp3 file)

 

Szerintem minden alkotói folyamat a gyermekkorból és a kisebbrendűségi érzésből indul, azután később, a kreativitástól függ … Adlerre gondolok: az adleri életmagyarázat rám is érvényes. Az egzisztenciális bizonyítani akarás… ami nem okvetlenül a nemiséghez kötődik! Meglehet az egzisztenciális motívumok inspirálnak elsősorban, azok voltak mindig is művészi megnyilvánulásaim indítékai, de most már tudatában vagyok akaratomnak, tévedéseimnek — és ha nem foglalkoznék alkotással, ma is frusztrációktól szenvednék. A művészet gyakorlása gátlásaim terápiája, egy tudatosan kiépített katartikus gyógymód. Példa erre az Élhetek az arcodon? című regényes önéletrajzom, A négydimenziós ablak, Fűketrec .

KEREKES
: Mit jelent ma „illúziót” kelteni a művészettel?

LADIK: A lázas elfoglaltság, a televízió „társaságában” töltött órák ellenére az ember magányos… Az élő embernek élő embert! Azt kínálom, amit egy tévé sohasem adhat meg. Nem tudom, hogy jobbat vagy rosszabbat, többet vagy kevesebbet; de mégis valami mást. Az emberi lénynek alapvető igénye, hogy részt vegyen a világ misztériumjátékaiban. Személyemben azt a „homo ludens”-alkotót érzékelheti a másik ember, akiben önmagára ismerhet. Önmagát nyújtom át neki műalkotásként. 

 
Ladik Katalin: Poemaszk. 1978 | Fotó: Ifjú Gábor


Ladik Katalin: Androgin. 1978 | Fotó: Ifjú Gábor

***

Az interjú első változata megjelent Androgin a Cseresznyéskertben – Kerekes László beszélget Ladik Katalinnal címmel, Új Symposion, Újvidék, (Performansz szám) 1985. 8. szám. 14. oldal.

 

4 thoughts on “Androgin a Cseresznyéskertben – újratöltve 3.

  1. Nem rokona ez annak a Ladiknak akinek a cukorkaüzlete volt ott a Fő-utcánál?
    Ha igen, csóklom, hogy van az öreg Karcsi bá? Olyan régen láttuk Karcsi bácsit, már egész oda van mindenki a faluban! Tessék már eljönni egy jó kis disznótorra aztán majd csak visszatér a Karcsi bácsi életkedve csóklomalásan.

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány