A 2014. január 27-i tranzit.hu Akciónap sajátos pillanatban foglalkozott a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elmúlt 20 évével és egy újragondolt működés lehetséges szakmai minimumaival. Az NKA szerepe és működése rapid módon átalakult. A kultúrafinanszírozás egészében növekedett a kormányzati befolyás. Megjelentek a támogatásokról döntő kuratóriumokban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) delegáltjai, akik a forrásokat lassan, de biztosan az MMA felé terelik. A vizuális kollégium kiírásaiban és döntéseiben a projekt-támogatás, egyáltalán az alkotói támogatás háttérbe szorul, helyette pedig feltűnik számos olyan feladat, amely nem kimondottan az NKA-ra tartozna, a köztéri szoborállításoktól a magángalériák külföldi vásárokon való részvételének anyagi támogatásáig.
A közpénz tehát mintegy „elhagyta” a progresszív kortárs művészet területét, másutt összpontosul. A kortárs művészet gettóhelyzetbe került, forrásai elapadtak. Az NKA pedig egyre kevésbé az, aminek létrejött, függetlensége súlyosan sérült: elnöke az emberi erőforrás miniszter, alelnöke a parlament kulturális bizottságának elnöke – rá még visszatérünk. S természetesen (?) mindketten a kormánypártok politikájának reprezentánsai.
Amikor a szervezők meghirdették az Akciónapot, a vizuális kollégium élén még a Ludwig Múzeum igazgatója, Fabényi Júlia állt, ami komoly összeférhetetlenségi problémákat vetett fel; az Akciónapra már létrejött az új felállás Sturcz Jánossal az élen. Ugyanakkor egyre többekhez jut el a híresztelés, hogy „az NKA-nak vége”. Bár, ahogy Horányi Attila plasztikusan megfogalmazta, az MMA-nak már nem is kell maga alá gyűrnie, hiszen kádereivel amúgy is telerakta már.
A jövő tehát minimum bizonytalan. Az Akciónap mégsem problémalista akart lenni és nem is panasznap, a cél szakmai kritériumok megfogalmazása volt, még ha ez jelenleg „léggitározás” is. Hiszen e percben szakmai párbeszéd nincs a döntéshozókkal, arra pedig kevés az esély, hogy a kulturális politika vezetői bármit is meghalljanak abból, amit a kortárs művészeti szakmák jelenlevő – mégoly fajsúlyos – képviselői képzelnek egy ideális(abb) NKA-ról.
A meghívott előadók, azaz a 7–7 perces felkért megszólalások (Horányi Attila – akinek a tranzitblogon publikált írásai adták az Akciónap apropóját –, Harsányi László, Bozóki András és Inkei Péter beszélt, Szabó György végül nem tudott eljönni), valamint a fórum résztvevőinek felvetései érdekesen kvadráltak, jelezve, hogy a jelenlevők nagyjából hasonló pontokon érzik javítandónak az NKA működését. Összegezve ezek a következők:
Jelölés;
avagy a jelölő szakmai szervezetek legitimációja
Pályáztatás és döntés;
avagy a kurátorokkal kapcsolatos kérdések: delegálás, összeférhetetlenségi szabályok, függetlenség; főállású-e a kurátor vagy sem; díjazás, szakmai kompetencia.
Illetve strukturális kérdések; leginkább a nemrégiben összevont kollégiumok újbóli szétválasztása a hatékonyabb működés érdekében.
Feedback, monitoring, tudásmegosztás;
avagy a támogatott és megvalósult projektek ellenőrzése: nemcsak a számlák, bizonylatok megléte a fontos, hanem az alapos szakmai értékelés is.
Az NKA-ban felhalmozódott tudás és tapasztalat hasznosítása.
Az NKA mint tudásbázis, illetve a mindenkori kulturális politika tanácsadója, esetleg policy maker.
Pénz;
avagy a finanszírozás aránya és mértéke. Szűnjön meg a miniszteri keret, ne legyenek állami feladatok, pontosabban a kormányzat ne tolja rá saját feladatait az NKA-ra! (Ez szorosan összetartozik a függetlenség, az NKA önállóságának kérdésével.)
Kulturális stratégia, hosszú távú koncepciók;
egyrészt: az NKA alakítsa ki a hosszú távú támogatások rendjét is a nagyobb ívű, akár sokéves programok megvalósításához. Illetve az intézmények és csoportok is számíthassanak az NKA-val való hosszabb távú együttműködésre, ne kelljen minden félévben újra nekifutni!
Transzparencia és kommunikáció;
avagy átláthatóság minden szinten:
az NKA működésére, a finanszírozásra vonatkozóan is, de az értékelés szempontjaira, a támogatások indoklására is.
Kommunikáció: az Alap és a művészeti szcénák közti esetleges, rossz kommunikációnál már csak az egyes kollégiumok és a pályázók közti kommunikáció rosszabb.
Az L.Simon-affér
Ami pedig az NKA alelnökét illeti, L. Simon László blog posztjával (A nyílt kultúra zártsága; január 26.) tulajdonképpen azt tette, amit rendszerint szokott. Szerepeket osztott. Ő akarta meghatározni, ki kicsoda, mi az értelmezési keret, ki és hogyan képviseli a „nyitott kultúrát”. A tranzit.hu Akciónap amúgy nem használ efféle kategóriákat.
Azért nem őt hívtuk eredetileg (hanem Herter Anikót), mert olyasvalakit kerestünk a jelenlegi NKA-vezetésből, aki nem pártpolitikai szereplő, nem kulturális potentát, de közel van a döntéshozatalhoz. Nem utolsósorban pedig nőként van döntéshozói pozícióban egy férfiak dominálta intézményben.
L. Simon László titkára útján jelentkezett be. Első körben a szervezők többsége úgy gondolta, legyen ott a felkért hozzászólók sorában, noha nem kértük fel. Ezt jeleztük neki az első levélben. Az Akciónap bázisdemokratikus működése azonban megkövetelte, hogy a kérdést feltegyük a résztvevőknek is, azaz mindenkinek, a levelezőlistának. Ez végződött aztán azzal a döntéssel, hogy a felkért hozzászólók között nem kapott helyet, de a nyilvános eseményen természetesen jelen lehet és a fórumon szót is kaphat. (Az esemény nyilvános, onnan senkit kizárni nem lehet.) Ez írta felül az első levél tartalmát.
Elmondtuk a titkárával folytatott telefonbeszélgetésen, hogy L. Simon László személye megosztó. Vannak, akik nem ismerik el legitim szereplőnek a kulturális színtéren. Csak a személye és politikája elleni demonstrációt tartják elfogadhatónak. És vannak, akik üdvözölték a jelentkezését és örültek, hogy párbeszédhelyzet alakulhat ki. Ettől függetlenül tény, hogy az Akciónap nincs felkészülve arra, ha a jelenlegi hatalom képviselői egyszer csak betoppannak. Sem a döntéshozatalunk, sem kommunikációnk nem készült fel efféle helyzetre. A Népszabadság másnapi beszámolója után azonban már nem volt szükség formális választ küldeni L. Simonnak.
Túl azon, amiben egyetértünk…
Lehet, hogy még nem találtunk rá az Akciónap optimális szervezeti formájára. Pedig ez a januári alkalom igazán jól előkészítettnek tűnt: előre el lehetett olvasni Horányi Attila problémákat azonosító írását, s a meghívott előadók közül különösen Inkei Péter szabatosan megfogalmazott hozzászólása mintegy tálcán kínálta a vitapontok listáját és a megbeszélés lehetséges strukturáló elveit. Mégsem tudtunk eléggé kapcsolódni hozzájuk, sok mindenről szó esett, de épp a köztük lévő rendszerszerű összefüggések sikkadtak el: a jelentkezések sorrendjében egymást követő hozzászólások nem kapcsolódtak egymáshoz, bennük az előadókra való reflexió keveredett a személyes tapasztalatok felemlegetésével és az ad hoc megoldási javaslatokkal. Ráadásul, amikor a vélemények elkezdtek valamilyen értelmesnek tűnő cselekvésterv körül sűrűsödni, akkor a gondolkodást a moderátor „ez majd az akciócsoport dolga lesz” felkiáltással akasztotta meg.
Pedig mielőtt a kisebb-nagyobb pártok többé-kevésbé súlytalan kultúrpolitikai referenseit faggatnánk, talán sürgősebb volna magunk közt tisztázni, hogy milyen kulturális politikát és közkiadásokat, miféle támogatási elveket és gyakorlatot tartanánk helyesnek. Azt hiszem, mindannyiunkat meglepne, mennyire különböző e téren a felfogásunk – túl azon, amiben egyetértünk: átláthatóság, következetesség, az innovativitás elismerése stb. Meglehet, az L. Simon bejelentkezésével/meghívásával kapcsolatos komoly hibánk (bár ez is ugyanolyan következmények nélküli lesz, mint minden más) sem ügyetlenségből, hanem a közösen elfogadhatónak tartott szempontok és értékmércék tisztázatlanságából fakad.
Wessely Anna – Nagy Gergely
________
A következő tranzit.hu Akciónap időpontja: február 24., 18 óra
A következő akciónapon a demokratikus pártok kulturális politikai programjait szeretnénk mélyebben megismerni, beszélgetést, vitát kezdeményezni a legfontosabb kérdésekről. A meghívott pártok e területet képviselő politikusait kérjük föl a részvételre. Az eddig megszólított pártok az Együtt-PM, az MSzP, a DK, az LMP, a 4K, a Fidesz és a KDNP.
