Ajánló: A kultúra privatizációja

Egy olyan könyvet szeretnék ajánlani, ami témájában szorosan kapcsolódik az elmúlt hetek blogbejegyzéseihez. Chin-tao Wu: Privatising culture (A kultúra privatizálása) című kötete ugyan pár évvel ezelőtt jelent meg, de ma ugyanúgy aktuális, vagy talán még inkább az.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Chin-tao Wu: Privatising Culture | versobooks.com

A szerző Nagy-Britannia és az Egyesült Államok példáján mutatja be, mit jelent a nagyvállalati magántőke és a kultúra összefonódása ezekben az országokban. Mindkét országban a 80-as években, a Reagan- és a Thatcher-kormányzat idején kezdődött az a politikai fordulat, amelynek a jelszavai a „kisebb állam”, „dereguláció”, „privatizáció” voltak. Noha a magánvállalatok korábban is hozzájárultak adományokkal művészeti múzeumok, kulturális intézmények fenntartásához, a 80-as évekre egyre aktívabb szerepet vállaltak a kortárs művészeti diskurzus formálásában, míg végül a vállalati jelenlét a kultúra minden területén dominánssá vált. Ugyanakkor Wu rámutat arra, hogy azok a filantróp támogatások, amelyekkel például az amerikai nagyvállalatok vezetői bevásárolták, bevásárolják magukat a múzeumi tanácsadó és igazgatósági testületekbe, a be nem fizetett adókból származnak, tehát közvetve közpénznek minősülnek, amelyek így mégis a magánvállalatok szponzorációs (reklám és PR-) tevékenységét szolgálják, vezetőik kulturális és társadalmi tőkéjét, presztízsét növelik.

Következésképpen a szociológiai tanulmány fő állítása az, hogy az utóbbi évtizedekben a „nyugati demokráciákban a kortárs művészet más kulturális termékekkel egyetemben a nagyvállalatok, és igazgatóik materiális és szimbolikus értékkel bíró valutájaként funkcionál”. Ezt az állítást igyekszik a szerző alátámasztani felmérésekből, interjúkból nyert információkon és számos esettanulmányon keresztül. Külön fejezetekben vizsgálja a két állam szerepét a kultúra finanszírozásában és kultúrpolitikai paradigmaváltását, a művészeti intézmények igazgatósági tagjainak szerepét, a vállalati művészeti díjakat, a nagyvállalatok épületeiben található bemutatótermeket, és a vállalati gyűjteményeket. A könyv jelentősége egyrészt abban áll, hogy elméleti keretet ad a kérdés vizsgálatához , másrészt abban, hogy a már sokak által felvetett témát és kérdéseket, számokkal és konkrét példákkal illusztrálja és válaszolja meg.

Chin-tao Wu: Privatising Culture, Verso, 2003
 

2 thoughts on “Ajánló: A kultúra privatizációja

  1. Nálunk a be nem fizetett összeget adócsalásnak merik nevezni.
    Amúgy érdekelne, hogy mennyit szánnának a művészek maguk saját magukra a mai világban?
    Milyen formában és módon fizetnék magukat?
    És kellene-e szerintük bármi ellenszolgáltatást nyújtaniuk a pénzért?

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány