Frank O. Gehry
Még szeptember 21-ig látható Frank O. Gehry kiállítása, nem másutt, mint a siófoki kenyérgyárban. Történt ugyanis, hogy Siófok, helyi vállalkozókkal karöltve úgy döntött, megvalósítja egy helybéli matematikus ötletét, hogy művészeti-technikai-tudományos központtá alakítsák a használaton kívüli gyárat, és hogy már előbb is, natúr mivoltában megnyissák. Legalábbis így szól a fáma. Ez lett a 320, a kenyérsülés hőfokáról elnevezett kiállítóhely. Aztán hogy mi lesz belőle, MEO, Csodák Palotája, mindkettő… nem bocsátkozom jóslatokba, a honlap szerint mindenesetre a céljuk: „Kulturális célturizmus megvalósítása Siófokon, barnamezős beruházással”. Szóval a kanadai-amerikai sztár, aki a Bilbaoi Guggenheim Múzeum révén az egész világon elharapódzó ikonikus-bombasztikus középületépítési lázat elindította, a siófokiaknak és Sz. Szilágyi Gábor kurátornak köszönhetően egy életműkiállítás erejéig felbukkan Magyarországon (talán Gehry két évvel ezelőtti titkos budapesti látogatása volt az előzménye). Az életmű kibontakozása hatalmas tablókon kísérhető végig a kezdeti posztmodern házaktól Prága büszkeségén, a táncoló házon és a lágyabb, hullámzó fémvértezetbe öltöztetett középületekig egészen a még építési fázisban levő Abu Dhabi Guggenheimig.
Jean-Baptiste GANNE, Specchio, 2007
2×68
Úgy látszik, őszre érnek be a 68-as rendezvények. Múlt pénteken nyílt meg a Centrális Galéria Kiáramlás és delej – 1968 hatása a kortárs magyar képzőművészetre c. kiállítása (kurátor: Hajdu István). A Trafó Galéria pedig Maja és Reuben Fowkes Forradalom szeretlek c. kiállításával kezdi az évadot e hét pénteken. A kettő szerencsés módon egészíti ki egymást: Hajdu a 68-as érintettségből, szemtanúságból kiindulva sorakoztatja fel a művészeket, megkísérelve áramlatok szerint bemutatni őket, míg a Trafó új művekkel reflektál 68-ra, azt a „szabadság és a globális ellenállás közjátékának” tekintve.
Alfa állapot
A kiváló holland építészeti intézet (NAi) maastrichti fiókintézménye ezúttal alvásépítészeti kiállítással lep meg. Aki október 5-ig arra jár, ki ne hagyja a State Alphát: az alvás jelenségét enciklopédikus igénnyel megközelítő kiállítás az elalvás és ébredés rítusait mutatja be építészeti kontextusban, megjeleníti az alvás tudományos vizsgálatának és pszeudotudományos megközelítéseinek eredményeit, nekifut az alvásra települő dizájnpiac elemzésének, és vizsgálja az „építész nélkül” megvalósuló alvás különféle válfajait.
