Exponált emlék
A nyár (is) a családi fotográfiákkal való szembesülés ideje. Nagytakarítások, felújítások, költözések közben sokszor ilyenkor csomagoljuk ki és be, rakjuk dobozokba az életünk nyomait, köztük a családi fényképeket, és elgondolkozunk, vajon módosult – e a képek üzenete a dobozolástól, azaz a kategorizálástól. A családi fénykép az intim dolgaink közé tartozik, hiszen legszemélyesebb relációinkat fejezi ki. Ám a családi fotográfia a közösségi, kulturális emlékezetnek is integráns része, hiszen közösségi viszonyainkról is üzen. Különösen sokatmondóak a fényképek a forrongó, fortyogó Magyarországon, amely közösségi traumáinak vizuális emlékeit még nem dolgozta fel.
Egy most megjelent kiváló tanulmánykötet éppen a családi képek és a közösségi illetve magánemlékezet viszonyát vizsgálja. A kötet anyaga válogatás az “Exponált emlék. Családi képek a magán – és közösségi emlékezetben” című konferencián (Goethe Intézet, Budapest, 2006. november 10-11.) elhangzott előadásokból, kiegészítve két később készült szöveggel. Bár a könyv a konferencia szövegeire épül, mégis inkább a tanulmánykötet érzetét kelti: élvezetes olvasmány lehet a legkülönbözőbb tudományos vagy nem tudományos háttérrel rendelkező olvasók számára is. A szerkesztők (Bán Zsófia, Turai Hedvig) az előszóban kitérnek a kötet aktualitására is: “Akkor, amikor a napi politika minduntalan azt feszegeti, hogy kinek van joga emlékezni, mire, kivel és hol, talán nem véletlen, hogy egy konferencia éppen a családi képeknek a magán – és közösségi emlékezetben betöltött szerepét kívánja vizsgálni. Úgy gondoljuk, éppen a család fogalma fejezi ki legjobban a hovatartozás problematikáját, legyen szó néphez, nemzethez vagy másfajta családokhoz való tartozásról.”
A kötet öt fejezetben mesél a fotográfiák személyes és közösségi, művészeti és kultúraelméleti vonatkozásairól:
A fénykép mint önéletrajz
Fénykép és szöveg
Magán – és közösségi archívumok
Családi album
Tárgy / Fénykép / Valóság.
A szerzők Bán András, Bán Zsófia, Berecz Ágnes, Boros Géza, Forgács Éva, Marianne Hirsch, Heinz Ickstadt, Rob Kroes, Suzana Milevska, Nancz K. Miller, Jay Prosser, Logan Sisley, Leo Spitzer és Turai Hedvig.
Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata (AICA), Budapest, 2008, 2300 Ft
RÉNYI ANDRÁS: AZ ÉRTELMEZÉS TÉBOLYA
Hermeneutikai tanulmányok
Rényi András új kötete válogatás a közelmúltban megjelent tanulmányaiból, ám e különböző célból és változatos indíttatásra készült szövegek kiérlelt motivikus hálóba rendezett, koherens művé válnak az olvasó kezében. A kötet egyszerre kelti a befejezettség és a kidolgozottság érzését, két fogalom és érzés, amelyet Rényi részletesen és érzékletesen mesél el a kötetben. Mesél és nem kioktat: a kötet stilárisan a széppróza és a tudományos értekezés érintkezési pontjára lelt. Rembrandt, Caravaggio, Terror Háza, Jovánovics, Bozsik Yvette, Rilke és folytathatnám választott témáit, ám talán nem is a témákra kellene helyeznem a hangsúlyt, hanem az értelmezések érzékiségére. A szemlélt esemény és a szemlélés eredendően érzéki élményének egyszerre pontos és lírai visszaadása A testek világlása olvasóját aligha érheti váratlanul, ám az új kötetnél még kiérleltebb formában érhető tetten. Rényi megismerkedik a műtárggyal vagy barátként újra ráköszön, majd a személyes érintkezés “kontúrjait” rögzíti.
“Rembrandt rézkarcát képként szeretném értelmezni, márpedig a képek nem puszta tárgyak, amelyek csupán különféle módszertani eljárásokra nyújtanak alkalmat: “nem a terjeszkedő tudás tiszta alkotóelemei” (Gottfried Boehm), hanem események, amelyek a szemlélés munkája során történnek meg” említi a szerző Rembrandt Szent Jeromos itáliai tájban című rézkarca kapcsán.
Rényi András könyve számomra az év legfontosabb olvasmánya volt.
„Mindezt majd megírom még pontosabban is…”
Kijárat Kiadó, 2008, 2461 Ft
http://www.renyiandras.hu
FÉNYÉRZÉKENY TESTEK
A Lettre nyári számában Fényérzékeny testek címmel képelméleti összeállítás olvasható. Az összeállításon túl is érdemes a mostani Lettre-t lapozgatni, különösen izgalmas Arjun Appandurai írása Indiáról, az Esterházy Péter – interjú és Ingo Schulze szövege.
A képelméleti rész tartalma:
Csizek Gabriella és Csoszó Gabriella bevezetője
Marc Tamisier: Fotográfiai testek, politikai testek (Ádám Anikó ford.)
François Soulages: A testfényképezés politikuma (Mihancsik Zsófia ford.)
Erdős Virág: Madame Poe
Peternák Miklós: A kép hatalma, a hatalom képe
Nagy Edina: Van, aki forrón szereti…
Házas Nikoletta: Közelről távolra és közelre
Gabriela Babnik: Gyapotbőr (Gállos Orsolya ford.)
Láng Júlia: Szemezgetés afrikai regényekből
Kékesi Zoltán: Képek, árnyakkal
Márton László: Fényképekkel és nélkülük (Munkafüzet 1998)
Nyikos Júlia: A fotografikus tapasztalat az irodalomban
Lettre arc-kép: El-Hassan Róza munkáit bemutatja Hock Bea
http://www.c3.hu/scripta/lettre/web/index.htm
LIVELY
A Google kedden új játékszert vezetett be a köztudatba, a Lively-t. Rajzfilm-figurához hasonlító avatart választhatunk magunknak, majd megtervezhetjük a cset színteréül szolgáló szobát, és ott barátokkal, ismerősökkel, üzletfelekkel beszélhetjük meg a lét elviselhetetlen könnyűségét. A chatroom falára YouTube – videókat is akaszthatunk, akár Forgács Péter Private Hungary sorozatának valamelyikét. Mondanivalónk rajzfilm-buborékként jelenik meg a képernyőn. A remény pedig az, hogy a Lively a chat roomok többnyire kétdimenziós terét háromdimenzióssá formálja majd. Akit mindez a Second Life – ra emlékeztet, nem téved nagyot. A különbség, hogy a Lively web browserrel működik.
A projekt honlapja: www.lively.com
A vonatkozó New York Times cikk
WIMBLEDON
Aki nem látta a Wimbledon-döntőt, ne hagyja ki, megtalálható részleteiben és egészében is különböző videóoldalakon. A meccs varázslatos volt. Akit végképp nem érdekel a játék, annak (is) érdemes megfigyelnie a Nike eltérő divatstratégiáját Federer és Nadal esetében. Nadal a slampos kisfiú, fejpántos hülyegyerek, miközben (sajnos) káprázatosan nyeri meg a döntőt. Federer a klasszikus teniszeleganciát szimbolizálja a Nike – stratégiában. A Nike honlapja egyébként is ajánlott a vizuális kultúra híveinek…
A meccs zárásakor Nadal körülbelül tíz percig rágta a győztesnek járó aranyserleget, ennél szánalmasabb tíz percet nehezen tudnék elképzelni. Jól tudta Rafa, hogy mire van szükség, a kép címlapok millióin szerepelt. Ám valószínűleg az ősi pénzvizsgálói gesztus nélkül is a címlapokon landolt volna.
BESZÉLŐ
Az ehavi Beszélőben több izgalmas szöveget is találtam.
Először is a Tranzitblog bloggerének, Mélyi Józsefnek a Kistotálját. Részlet: “Minden elbonyolódott és átláthatatlanná vált, jó ideje nem tudom megmondani, mi a jó, és mi a rossz. Még mindig nem tudom, muszáj volt-e Koszovó miatt bombázni Belgrádot, Szaddám miatt lerohanni Irakot, vagy Tibet miatt jó lett volna-e oda sem ítélni az olimpiát Kínának. Egyelőre nem tudok jobb megoldást az egyszemélyes belső bojkottnál: nézem a füstöt, és néha gondozom az illúzióimat.”
Révész Sándor tanulmányt írt a többnyire elragadtatott, alkalmanként negédes Márai Sándor-recepcióról, a szerző rendesen nekimegy a közismert Márai – kultusznak.
És végül Parti Nagy Lajos megnyitó szövege a Szépművészeti Múzeum Lélek és Test kiállításáról, Egymás kályhái címmel ugyancsak az ehavi Beszélőben jelent meg.
Ha már Szépművészeti Múzeum, akkor a mostani Múzeumcaféban olvasható György Péter részletes elemzése a madridi CaixaForumról.
LENMECHANIKA
Dénes Ágnes Piros Lilluka, 2008
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítása az Ernst Múzeumban a táblakép formátum továbbélési formáit vizsgálja. A kiállítás július 10-én nyílt. Két különösen emlékezetes táblakép:
Dénes Ágnes Dóra Piros Lilluka és Fehér Zsófi címmel a kortárs, eszményien rendezetlen otthont örökítette meg, mindannyiunk ismert fétistárgyaival.
Dénes Ágnes Dóra: Fehér Zsófi 2008
Győrffy László Agytörmelékek címmel gyűjtötte össze 1994 és 2008 között készített alkalmi rajzait; firkákat és feliratokat, amelyeket telefonálás, beszélgetés, ügyintézés közben vetett papírra.
Győrffy László a megnyitón
Kurátor: Fenyvesi Áron
Partnerintézmény: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület
A kiállítás a Reneszánsz Év – 2008 keretében, a Műcsarnok szervezésében megvalósult Na, mi van ? – Kortárs magyar művészeti körkép című programsorozat része.
Ernst Múzeum, 1065, Budapest, Nagymező utca 8. Nyitvatartás K-V 11-19
