AJÁNLÓ

Bori Bálint, Lábas Zoltán
2 és fél – nem gond
című közös kiállitásukon a művészet legfontosabb aspektusát demonstrálják: szánjunk irracionálisan sok időt egyetlen dologra. Ebben az esetben ez a dolog az óra. Mindketten Berlinben élő képzőművészek, korábban az INDIGO csoport tagjai. Bori Bálint leginkább fényenergiáival működő zenélő szobrairól ismert, míg Lábas Zoltán díszlettervezői munkásságáról, de sokan ismerik az Umraum igazgatójaként is.
2B Galéria,1092 Budapest, Ráday utca 47.
a kiállítás megtekinthető július 26-ig


 

 

Miklós Erdély und die Indigo Gruppe, Georg Kargl Box

A Kisterem kisebb szakmai szenzációt (rengeteget írtak róla a szakmai fórumok, ezért én csak röviden) váltott ki azzal, hogy májusban először nyílt mód arra, hogy kereskedelmi galériában Erdély Miklós (és Indigo) műveket lehessen vásárolni. Most, egy újabb meglepetésként a Kisterem a pesti Erdély Miklós
és az Indigo című kiállítást Bécsbe viszi.
Georg Kargl 1040 Wien, Schleifmühlgasse 5
a kiállítás megtekinthető augusztus 23-ig

Braco Dimitrijević retrospektív kiállítása a Ludwig Múzeumban
,


Braco Dimitrijević, The Casual Passer-By I Met at 3.01 pm, Philadelphia, April 9

Braco Dimitrijević szarajevói születésű francia művész az 1970-es években vált nemzetközileg ismertté Casual Passer-by  című sorozatával. Hatalmas méretűre nagyított, ismeretlen emberekről készített portréfotói közterületeken, épületek homlokzatán jelentek meg, rámutatva a hétköznapi ember történelmi szerepére, jelentőségére.

2007 a kiállítás megtekinthető szeptember 14-ig
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=339687

Kieselbach Tamás(szerk.):. Időről időre. 1985
Bodor Ferenc és Lugosi Lugo László fotósorozata az Ipaművészeti Főiskolán. Kieselbach Galéria. Budapest 2007. Bodor Ferenc és Lugó 1985-ben lefotózták az év egyik hatalmas buliján résztvevők egy részét. Ebből az albumból megtudhatjuk, hogyan nézett ki a az 1985-ös bulizó ifjúság. Mi válik láthatóvá akkor, ha múltként kezeljük a jelent? A kontextus elmúltával vajon mit fognak észrevenni a mi korunkból?
A legjobb ajándék!

http://www.kieselbach.hu/

Lei Benben – Elek Judit Katalin – Enikő Hangay: 1day1photo 

A Liget Galéria másodszor veszi be a Műcsarnokot és csinál szimultán kiállítást a Menű Pont (azelőtt Cipó) Galériával. Egy nagyon kicsi intézmény egy nagyon naggyal. Ja, hogy közülük melyik melyik? Szempont kérdése. Várnagy Tibor maga is naponta fényképez, fölfedezte magában a fotoblog életérzést, és a nagyszerű Liget site mellett saját fotoblog oldalakat is működtet. A kiállításon, több mint 100 fotó és több vetített anyag mutatja be a 2006 decembere óta készített mintegy 1500 kép belső összefüggéseit. 
Liget Galéria – Menü Pont Galéria
1day1photo: printing – Liget Galéria

1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5. Sz-H: 14:00-18:00 1day1photo: uploading – Menü Pont Galéria / Műcsarnok 1146 Budapest, Hősök tere
a kiállítások megtekinthetők július 31-ig.

(különleges ajánlat művészeti íróknak)
Még eddig senki nem írt a művészeti sajtóban elemzést Nagy Kriszta sokakban botrányt okozó fellépéséről a kertévés Fábry-show-ban.


 

 

  • http://www.photoblog.com/dromidriver/2008/07/02/1day1photo-opening.html Várnagy Tibor

    bár cca 120 print készült, végül a 1day1photo: printing anyaga kevesebb, mint száz képből áll: a Liget Galéria sajnos tleg túl kicsi, bár ezúttal a mennyezeten is van kép 🙂
    a Ligetben bemutatott válogatás 3 topikból áll:
    balra az utazások, városo(ko)n – Beijing-Brooklyn-Budapest – belül és kívül (azaz vidéken és külföldön
    szemben a mindennapi élet: munka- és ünnepnapok
    jobbra pedig a portrék: önarcképek, közeli ismerősök, ismeretlenek
    a Menü Pontban (Mücsarnok), két vetített anyag látható,
    az egyik válogatás – a Ligetben is, itt is a művésznők által -, a 2006.12.18-tól 2008.06.23-ig készített bejegyzéseikből
    a másik, 2008.06.23-től kezdődöen a három Budapesten tartózkodó kiállító day by day fotónaplója, mely nap, mint nap frissül a kiállítás végéig, azaz július 31-ig

  • fuchspeter

    A Fábry showval az a helyzet, hogy a botrány fogalma más a kereskedelmi médiában és ebben a művészvilágban. A (köz)figyelem persze fontos, hisz ilyen botrányok során ráirányul erre a látszólag hermetikus területre, de sajnos a legtöbb esetben félreérti ez a figyelem, amit lát.
    Csináltam egy színházi darabot, a nyilvánosság szinte teljes kizárása mellett elő is adtuk, amelyben erről is beszéltünk, pontosabban arról, milyen reakciókat váltott ki NK fórumozókból.
    Mert ugye egy pillanatra NK lett a Művész. Műalkotások és értelmezési környezet nélkül, sajnos. A média figyelme pedig megelégszik azzal, hogyha prezentálnak neki egy őrültnek tűnő, botrányosan viselkedő személyt, akit Művészként azonosíthat, és elrötyöghet rajta, mennyire bolond, botrányos, anélkül, hogy megnézné, ténylegesen mit csinál.
    Ami érdekes volna, egy összehasonlítás a videán, youtubon elérhető művészeket bemutató videókkal kapcsolatban, beleértve NK ezen megjelenését is.

  • sj

    Kedves Péter,
    Kriszta szereplése a Fábry show-ban egy radikális és bátor tett volt – koherens a művész tevékenységével. Egy ilyen jellegű, és ilyen visszhangot kiváltó esemény elemzése mindenütt másutt eljutott volna a kultúrális és művészeti sajtó heti és havilapjaiba, és vszínű hosszú és komoly vitát váltott volna ki, pozíciók artikulálódtak volna – és ennek következményeképp a képzőművészeti szakma, mint olyan, megjelent volna a nyilvánosság számára. Megszólaltak volna szerzők, kurátorok, művészeti írók, kis és nagy intézmények vezetői, akik ezzel a megszólalásukkal megjelentek volna egy más, szélesebb nyilvánosság előtt; az orruk előtt volt az áhított 15 perc. Egy interpretációs csemege lett volna a gender-szaktól a művészettörténeten át médiaszakosokig egy jó kis krosszdiciplináris elemzésre. De (ezúttal sem) nem ez történt: az egész sztori a napi/bulvársajtó témája maradt. A szakma – nem először – elment egy olyan téma mellett, ami megjeleníthette volna a kortársművészeti gondolkodásmódot egy szélesebb nyilvánosság előtt – az előtt, akit, elvileg, várnak a programjaikra. Egy újabb magas labda, amit elfelejtettek leütni, és ez még a tapasztalható karrierizmus szempontjából is érthetetlen. Amúgy Krisztának az imént volt egy jól kontrollált mid-life-retrospektívje, azt hinné az ember, hogy egy ilyen fontossá tesz valakit, jobban figyelnek rá, komolyabban veszik. Esetleg megvédik. Akkor pl. miről szól egy ilyen retrospektív?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány