AJÁNLÓ – Amit ne hagyj ki


Graeme Miller: Sainsbury

Utolsó kép, utolsó hang

Potyautasok (Beheld)

Március 9-ig még menézhető Graeme Miller kiállítása az Óbudai Társaskörben, amelyben (jó, ezt a beavatottak tudják, de azért ideírom), igen színvonalas kiállítási munka folyik most már jó rég óta. Csizmadia Alexa kurátor küldte a kiállításról szóló hírhez kapcsolódóan:

”A brit Graeme Miller munkáiban művészbe oltott geográfusként földrajzi helyeket tanulmányoz, és a helyekhez fűződő személyes történeteket. Olyan helyszíneket keresett fel, ahol potyautasok teste hullott ki landolásra készülő repülőgépek futómüvéből. Tapasztalatát a legteljesebb mértékben próbálja átadni a nézőknek, nemcsak fotót, hanem hangfelvételt is készített a jellegtelen külvárosi vagy erdei helyszíneken, melyeket egy tragédia helyez más perspektívába.

A mü kiindulópontja egy a BBC számára készült hanganyag volt. Graeme Miller négy, London közelében történt eset szubjektív dokumentációjaként a testek földet érésének pontján hanyattfekve az égre felnézve elmondta mit lát és mit érez ezeken a pontokon, ahol egy égből érkező test váratlanul két kultúrát kapcsolt össze; Európáét és az ún. harmadik világét.

Az installáció ezekről a különös pontokról szól, melyeket az áldozatok nézőpontjából, a földről látunk miközben a helyszínen rögzített környezeti zajokat halljuk. A hangot a néző aktiválja a tálakba vetített képek megemelésével. A kiállítást két évvel ezelött Londonban mutatták be, majd látható volt Edinbrough-ban, Rotterdamban és a Franciaországi Anger-ban. Budapest utáni állomása ismét Skócia lesz, a Glasgow International Kortárs müvészeti fesztivál keretében lesz látható.”

Zajfüggöny
DJ Krush

Most blöffölök, mert olyasmit ajánlok, amire már tudom, hogy gyakorlatilag nincs jegy. De hát csak gyakorlatilag, azaz még bejuthatsz, főleg, ha ismersz valakit, tudjuk milyen ez a város. Én pont nem ismerek senkit. A DJ kultúráról már sokszor gondoltuk, hogy halott, de örömmel jelethetem: DJ’z Not Deat. Legalábbis ameddig DJ. Krush, azaz Hideaki Ishi él, addig biztosan nem. Azt a kifinomult érzéket, amellyel Krush a zajt, a zörejt kezeli, csak irigyelni lehet. Semmi unalom, garantáltan izgalmas ütemek, lemezrő-lemezre végiggondolt, igazi zenei építkezés. Európai turnén van, ha összefutsz vele a büfében nem biztos, hogy válaszolni fog, mert nem tud angolul.
Március 29, A38.

Képben levők
Mai Manó Ház

Március 3-án nyílik a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok beszámoló kiállítása a Mai Manó Házban. A kiállítás kurátora Török Tamás, akik pedig beszámolnak, mit végeztek az ösztöndíjuk időtartama alatt: Bócsi Krisztián, Hermann Ildi, Kovalovszky Dániel, Kudász Gábor Arion, Magyar Ádám, Pecsics Mária, Rajcsányi Artúr, Varga Gábor Ákos. Pár nevet ismerek csak – szégyen szemre – a felsoroltak közül, de ez a pár név biztosan elvisz majd a Mai Manóba (közbevetés: egy Angliában felnőtt, de magyar származású ismerősöm nem tudta mire vélni ezt a  nevet és mikor Budapestre költözése után feltérképezte a helyeket, ezt csak úgy emlegette: Today’s Imp, azaz a mai napra jutó manó). Szóval egyik személyes kedvencem, Kudász Gábor Arion is kiállít, de biztos vagyok abban, hogy ha megnéztem az anyagot, több kedvencem is lesz még.

 

Mi van rajtad?
Kortárs ruha-tér-kép

Még március közepéig (16.) látható a Néprajzi Múzeumban ez a kiállítás, azaz a Kortárs ruha-tér-kép, úgy is, mint a Néprajzi Múzeum új szellemű folklórfelfogását, néprajz-értelmezését prezentálni hivatott kiállítás (Csekk zisz aut: MaDok). Abszolút érdemes megnézni, mint ahogy eddig is megérte elmenni a Kossuth térre, még ha az ember úgy mangától nem is szívesen megy arra a térre (vagy ez az idegenség-érzés már elmúlt?).
Szóval, ahogy a létrehozók írják: “A kiállítás friss múzeumi kollekciók összerendezésével mutatja be az egyenruha hétköznapi munkaruhává alakulását, a terepminta divatirányzattá válását, az iskolai egyenruha újrafelfedezését, illetve a munkahelyi védő- és formaruha néhány praktikus és esztétikai szempontból érdekes vonását. De a téma tovább bővül, hiszen a ma is kedvelt historizáló alkalmi kollekciók, ünnepi öltözetek és fesztiváljelmezek történeti rétegeinek, kulturális előképeinek és mai változatainak bemutatása legalább annyi tanulsággal jár, mint a sportoláshoz, szabadidős tevékenységhez beszerzett speciális ruhadarabok és kiegészítők felderítése, vagy a zenei stílusokhoz és utcai aktivitásokhoz tartozó öltözködési kódrendszerek szétszálazása. A hétköznapokban az utcán, ünnepélyeken, rendezvényeken, fesztiválokon vagy egy nyaraláson egymás mellett elsétáló, majd tovasuhanó emberek a kiállítás terében közelről és alaposan megnézhető, gondolatébresztő figurákká változnak. A ruhatérkép tehát kísérlet a társadalmi önkép és önkifejezés részletgazdag világának reflektorfénybe állítására.” (Rendezők: Fejős Zoltán, Frazon Zsófia, Sedlmayr Krisztina, Szabó Magdolna, Vándor Andrea)

Pesten kívüli élmény
REÖK

Szeged, REÖK (Regionális Összművészeti Központ). Régi probléma: művészeti intézményhálózat Budapesten kívül. Azaz elképzelhetők-e s ha igen, felfejlődnek-e jelentős kulturális intézmények a fővároson kívül? Van-e erre országos és helyi igény, azaz a „kulturális képzelet“ (ahogy Takáts József fogalmazott) terjed-e odáig nálunk, hogy ilyenek egyre több helyütt jöjjenek létre? Segíti-e ezt valami? Ez lehet-e például a pécsi EKF projekt egyik hozadéka?

A lehetséges válaszokat itt most nem részletezem. A REÖK most egyre többet hallat magáról, most leginkább a megakiállítások nálunk új keletű divatjának hullámhosszain, s csak annyit akarok mondani, figyeljünk arra, ami ott történik. Hirtelenjében nem tudom, jó-e vagy sem, mindenesetre figyelemreméltó. Most például úgynevezett nagy neveket vonultat fel, s az ilyesmi mindig kérdéses, de hát az is van, valljuk be, hogy a fővároson kívül azért más a helyzet és a múzeumok, kiállítóhelyek edukatív szerepe jóval nagyobb.

Mindenesetre rögzítsük (ahogy a REÖK siteja írja): „ a szegedi kulturális intézmény Picasso és kortársai alkotásait bemutató tárlatnak ad otthont, mely Európa több országában aratott óriási sikert. A több mint száz alkotást tartalmazó kiállításon Picasso mellett többek között Andy Warhol, a pop art meghatározó alakja, vagy a katalán festőóriás, Joan Miró művei is láthatóak lesznek.”

Március elsejétől, egész pontosan. Rögzítsük a névsort: Andy Warhol, Joan Miro, Roy Lichtenstein, Joseph  Beuys, Christo, Henry  Moore, Robert Indiana, Richard  Hamilton, Hans Bellner, David  Hockney, Jim Dine, Frank  Stella, James Rosenquist, Robert  Rauschenberg, Antoni Tapies. Húzónevek, meglátjuk.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány