Minden mozi?
Gazdag programkínálat várja az érdeklődőket február 8. – március 30 között a LUMÚ-ban. A Minden mozi! (Válogatás a Ludwig Múzeum film- és videogyűjteményéből) című kiállítás és a Viva Fotofilm! előadás- illetve vetítéssorozat a képzőművészet, a fotográfia és a film metszésterületeit mutatja be. A legutóbbi évtízed kortárs művészetét figyelemmel kísérő szakmabeliek és laikusok sok kérdésére választ adhat a rendezvény, amelyek közül a legfontosabb magából a címből képezhető: (valóban) Minden mozi?
© Fliegauf Benedek Tejút, 2007, 9 csatornás videoinstalláció, részlet
Minden mozi! Válogatás a Ludwig Múzeum film- és videogyűjteményéből
2008. február 8–március 30.
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Tel.: 555 3444 kedd – vasárnap 10–20 h
minden hónap utolsó szombatján 10–22 h
Fanatikus magazin
Mifelénk és mostanában nem túl gyakori a fanzine műfaja, aminek okát feltehetőleg az elektronikus médiumok térhódításában kell keresni. Éppen ritkasága miatt érdekes és üdvözlendő az immár ötödik számát megélt Rajzlap, amelynek két legfrissebb számát 2008. február 8-án, 19 órakor mutatja be a Reaktorban Vécsey Júlia Klorofil kiadója. Fodor János, Szörényi Beatrix és Mécs Miklós után most Ficher Judit és Horváth Tibor jegyzi az aktuális számokat. Kiváló fiatal művészek alkotásaival lehet tehát találkozni, sőt kölcsönös vonzalom esetén birtoklásuk is megoldható, mivel a fanzin példányai megvásárolhatók, és „aki tulajdonosa lesz egy példánynak az egyben egy számozott műtárgy A harmadik lapszám © Mécs Miklós birtokosává is válik.”
Rajzlap, Reaktor,- 2008. február 8-án, 19 óra, IX. Budapest, Tűzoltó u. 22
A szomszéd filmje (mindig zöldebb?)
Tudom, hogy ilyenkor, a Filmszemlét követő mozgókép-telítettség zsibbadt állapotában némileg anakronisztikus dolog filmajanlóval fárasztani az olvasót, ám a magyar filmipar örvendetes sikerei mellett talán érdemes egy kis figyelmet szentelni a szomszédos országok produkcióra is. Cristian Mungiu román rendező 4 hónap, 3 hét, 2 nap című moziját nemcsak azért érdemes megnézni, mert tavaly elvitte a Cannes-i Aranypálmát, ami Közép-Keleteurópai filmnek eddig nem nagyon sikerült, hanem azért is mert tökéletes alkotás.
Ami azzá teszi: a kiváló dramaturgiai arányérzék, a meggyőző fomanyelv és egy végletekig leegyszerüsített, ugyanakkor döbbenetesen részletgazdag korrajz. Erre csak ráadás a múlttal való szembenézésnek az az őszinte a szándéka, amely közös tapasztalatokon alapuló történelmünk megértéséhez elengedetlen.
(Vetíti a Toldi és Cirkogejzír.)
