Mivel a hazai programokra jelenleg nincs rálátásom, meg sem próbálok olyanokat előkeresni, amelyekről nagyjából minden kedves olvasó többet tud nálam. Ehelyett két New York-i ügyet említek meg, amelyek a közeljövőben lesznek, és másodlagos ajánlóként kiválogattam néhány blogot, melyek talán kevésbé ismertek, de szerintem érdekesek.
Három nap New Yorkban
Az egyik program a Columbia egyetem által szervezett Solid States konferencia. A két és fél napos rendezvény a beton új alkalmazásait és fejlesztéseit járja körül, olyan előadókkal, mint Steven Holl, Detlef Mertin, Mark Wigley vagy Juan Herreros.
A másik program egy előadás, amely a 11 hetes japán design és kultúra kiállításhoz és rendezvénysorozathoz kapcsolódik: A cukitól a groteszkig címmel Dr. Susan Napier előadása a japán babák kultúráját mutatja be. A hosszú múlttal rendelkező baba-kultusz történetén és jelenkori szerepkörein túl a jövő emberi kapcsolatairól is szó lesz, ahol a társak az embereknél jóval tágabb körből válogathatók.
Öt blog
Jan Chipchase – Future Perfect
A Nokiánál felhasználó-kutatással foglalkozó Jan Chipchase teamje félelmetes tempóban váltogatja a kontinenseket, ahol többnyire fejlődő országokban vizsgálják a mobil eszközök, a kommunikáció és a technológia használatát. A kutatások bemutatása itt inkább személyes regiszterben zajlik, de számos prezentáció is elérhető.
Restmodern.de
A háború utáni modern korszak építészete nem csak Magyarországon van mostoha helyzetben – ez a projekt javarészt kelet-német épületeket dokumentál évek óta, amelyből egyszer remélhetőleg könyv is lesz. A képeket folyamatosan töltik, össze lehet nézni a hazai példákkal.
Sit down man, you’re a bloody tragedy
Az angol baloldali társadalomkritika, városkutatás, építészeti közírás és filmelemzés fáradhatatlan dühös embere Owen Hatherley. Szocializmus és építészet – egy másik nézőpontból. Van, aki lakótelepre jár nyaralni.
The art of memory
A saját ajánló szerint: minimalista kalandok zenében, irodalomban, építészetben, filmben. Kávéhoz, reggelre.
Lebbeus Woods
Talán az egyetlen radikális az avantgarde építész generációból, aki nem kezdett el valóban tervezni, hanem nagyon következetesen építette a saját világát rajzokban és szobrokban, amelyben aztán Szarajevó, Bejrut vagy más városok jelennek meg, ahogy alakul a történelem. Nagyjából egy éve ír is.
