A „tárgy” másodszor

Nomadic plant.jpgGilberto Esparza, Nomád növények, 2008-2011 | forrás: cocatopia.blogspot.com

Gilberto Esparza Nomád növények című munkája robot, baktérium és növény szimbiózisa. Ha a baktériumnak táplálékra van szüksége, a robot szennyezett vizet keres, amit a baktérium feldolgozva energiát termelhet a robot működéséhez, a felesleges energiát pedig a növény a növekedéshez használja fel. A művészeti projektet Mexikó egyik szennyezett folyója mellett élő közösség ihlette, akiknek az életét végérvényesen megváltoztatta a környezetszennyezés.

Ezzel a munkával indította a New School kurátor tanára, Zhang Ga az Újmédia-művészet kurzust. A kurzus célja az volt, hogy a hagyományos média- és képelméletekkel szemben egy új elméleti alapot adjon az újmédia-művészetnek. A felvetés szerint a kortárs képzőművészetnek ez a területe tükrözi leginkább azt az intellektuális fordulatot, ami az utóbbi években egymástól távol eső tudományterületeken – szociológiában, biológiában, filozófiában, ökológiában, humán földrajzban – tapasztalható.  

A kurzus során felvázolt gondolatmenet szerint a modernitás, amely a reneszánsz embert isten elé helyező humanizmusában gyökerezik, az emberi szubjektum reprezentációja, és az emberi szubjektumhoz képest határoz meg mindent. Ez az arrogáns, antropocentrikus világkép a természetet potenciálisan kiaknázható erőforrások raktárának tekinti. A természet lett a tudás tárgya és a kizsákmányolás forrása, amit a modernitásban kialakuló tudományszemlélet is alátámaszt. A tudományágak rendszere és a tudományos kategóriák a világot szubjektumra és objektumra, élőre és élettelenre osztják fel, amelyek között a határok átjárhatatlanok. Ez a felosztás pontosan megszabja a dolgok – tárgyak, élőlények, ember – hierarchiáját.

Az élet mibenlétét azonban egyre több területen vitatják, és fogalmazzák újra. Az élet – ahogyan hagyományosan gondolkodunk róla -, amely eleven, érző és céllal rendelkező, és amelynek legmagasabb formájában a lélek a lényege, csak az emberi élet szempontjából értelmezhető. A biológiában a sejtek felfedezésével és a biokémia kialakulásával kezdődött az élet hagyományos jelentésének dekonstruálása. A DNS megjelenésével pedig az élet fogalma drasztikusan kibővült, információval, üzenetekkel, programokkal és instrukciókkal vált egyenlővé. Az élet tervezhető, és alakítható lett, így a biológiai életfogalom egyre inkább háttérbe szorult. A kísérleti biológiában alkalmazott szövettani kísérletek, sejtkultúrák, klónok, hibridek, valamint az érzékszervekkel rendelkező gépek, számítógépes vírusok, mesterséges neuronhálózatok nyomán a tárgyak hirtelen szubjektumokká váltak, a hagyományos taxonómiák értelmüket veszítették. Zhang Ga szerint az Eugene Thacker által kidolgozott biofilozófia lehet az eszköz a modernitásból itt maradt szubjektum/szubjektivitás fogalom tényleges száműzésére, amely a poszt-strukturalizmus számos próbálkozása ellenére sem történt meg soha.

nemo-observatorium.jpgLawrence Malstaf, Nemo observatorium, 2002 | forrás: www.fortlaan17.com

Ez a gondolatmenet az érzékszervek hagyományos, a modernitásban kialakult hierarchiáját is kritikával illeti, és a látás és hallás magasabb rendűsége helyett – ami a reprezentációt részesíti előnyben, és a spektákulum társadalmához vezet -, az összes érzékszerv egyenrangúságát, a világban való jelenvalóság felszabadító, hatalommal felruházó erejét hangsúlyozza.

Ebben a folyamatban, azaz az élet újragondolásában, a hagyományos taxonómiák újrarendezésében a művészi képzelőerőnek nagyon fontos szerepe van, mivel a „normatív”, a „hétköznapi”, a „biztonságos” és „védett” határainak áthágására van szükség – liminális pozícióra, ahonnan a kozmopolitika megkérdőjelezheti az ész és a szubjektum felsőbbrendűségét, és kezdeményezheti az élet fogalmának újbóli meghatározását.

Erre azért is van szükség, mert a modernitás szubjektumfogalma környezeti válsághoz vezetett, ami egyre inkább fenyegeti a földi létezést. A felvetés szerint az új kozmopolitikának, „természetpolitikának” (politics of nature) minden a latour-i értelemben vett aktort, cselekvőt be kell vonnia, az újragondolt kultúrakritika szótárának miden fajt és „dolgot” magában kell foglalnia. Ez a „meta-politika” segíthet kialakítani egy egyensúlyt, egy új kollektivitást, ahol az emberi és nem emberi egyenrangú.

A kurátor ennek a folyamatnak a megvilágítását tűzi ki az újmédia-művészet elé feladatul, és ugyanakkor a felvázolt elméleti apparátust javasolja eszközként ahhoz, hogy a kortárs képzőművészetnek ezt a területét megértsük, ugyanis ez, a hagyományos médiaelméletektől radikálisan eltérő elméleti alap rávilágít az újmédia-művészetben rejlő bomlasztó és újraformáló erőkre.

IVRY_MG_0434_w.jpgHeHe, Nuage Vert, 2010 | forrás: hehe.org2.free.fr

Ez a modernitás válságából és a posztmodernből kiutat kereső gondolatmenet, hogy jól ismert elméleteket (Husserl-i fenomenológia, Heideggeri filozófia, Deleuze és Guattari filozófiája, Foucault biopolitika fogalma, stb.) alkalmaz szokatlan módon. A kapitalizmus- és fogyasztói társadalomkritika célja itt egy új, nem-modern megközelítés kialakítása, amely újfajta módon gondolkodik hibriditásról és a kozmopolitikáról, újfajta ágenciákra mutat rá.

A reprezentáció válsága, amely a posztkolonialista irodalomban fogalmazódott meg először, fontos tényező volt a tárgyelmélet, a Latour-i aktor-network elmélet és a Graham Harman-féle tárgyorienált filozófia megszületésében, a materiális fordulat bekövetkezésében – ahogy ezt a cikk első felében idézett Severin Fowles is megfogalmazta -, de túlzottan leegyszerűsítjük a képet, ha ezt a különböző tudományterületeken végbemenő fordulatot csak ezzel magyarázzuk.

Vágólap01.jpgRaffaello D’Andrea, Robotic Chair, 2006 | forrás:www.news.cornell.edu

A tárgyak és a dologiság a cikk első és második felében bemutatott kétféle megközelítése fontos kérdéseket vet fel: túl lehet-e lépni a modernitáson mélyen a modernitásban gyökerező osztályozási és kategóriarendszerekkel? Milyen alternatívái vannak az antropocentrikus világképnek? Lehetséges-e más perspektívát választani, mint a saját humán perspektívánkat?  A tárgyak és dologiság felé fordulás esetében valóban egy merőben új etikai nézőpontról van-e szó, vagy inkább egy elméleti eszköztárról, ami újra és újra arra emlékeztet bennünket, hogy kategóriarendszereink mindig önkényesek maradnak?  Számomra a kurzus során az egyik legfontosabb kérdés azonban az volt, hogy az itt felvázolt „kozmopolitika” nem tereli-e el a figyelmet súlyos és továbbra is megoldatlan globális gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekről. Az ebben az újfajta megközelítésben hívők szerint éppen ellenkezőleg: arra hívja fel a figyelmet, hogy földi létezés egy nagyon érzékeny rendszert alkot, ahol a legkisebb rész megbolygatása is kihat az egészre.

 

A kurzus során példaként bemutatott művek többsége a TransLife kiállítás honlapján megtalálhatók.

Az kurzus alapjául szolgáló elméleti gondolatmenetet Zhang Ga a TransLife kiállítás katalógusában foglalta össze, amit a kurzuson elhangzottak mellett szintén felhasználtam a cikk megírásakor.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány