Rózsaszín párduc és társai Versailles-ban

2008 őszén az amerikai Jeff Koons Versailles-ban állítja ki szobrait. A pop- illetve barokk-inspirálta művek XIV. Lajos díszes termeiben kerülnek bemutatásra, és ez a tény elég ahhoz, hogy az ősz kulturális botrányát robbantsa ki Franciaországban.


Jeff Koons: Hold cimű munkája a Versaillesban megrendezett kiállításán. Forrás: Flickr

2008. szeptember 10-én kisebbfajta tüntetés formálódott a versaillesi palota bejáratánál. A tüntetők, akik az Union nationale des écrivains de France (Franciaországi írók nemzeti uniója) elnevezésű szervezet képviseletében gyűltek össze, Jeff Koons versaillesi kiállítása ellen tiltakoztak. A mintegy nyolcvan fős csoport vezetője, Arnaud-Aaron Pinsky – akit az angol nyelvű sajtó társaival együtt szélsőjöbboldalinak, a francia Libération pedig katolikus monarchistának bélyegzett – a következőképpen összegezte felháborodását: „Jeff Koons nemiszervének megmutatásával vált ismertté, az ő munkáit Versaillesban bemutatni egy Marie-Antoinette-et idéző botrány.“ Jeff Koons versaillesi kiállítása végül megnyílt, nem zavartatva a tiltakozó hangoktól. A kastély igazgatója, Jean-Jacques Aillagon, toleranciára szólította fel a kritikusokat: „Ha nem tetszik egy könyv vagy egy kiállítás, attól még nem kell a betiltását követelnünk.“


Jeff Koons: Ballon virág. Forrás: Flickr

A Jeff Koons Versailles Show egyetlen darabja sem új, bár ez a művész első fontos szereplése Franciaországban; ami mégis érdekessé teszi őket, az a szokatlan építészeti, intézményi és társadalmi kontextus. A két évtizedet átölelő munkák – 17 szobor, köztük több élő virágkompozíció – ugyanis a versaillesi kastélyban, a Napkirály barokk termeiben kerülnek bemutatásra.


Jeff Koons: Medve és rendőr. Fotó: Polyák Levente

A koncepció korántsem új, a kortárs művészet történelmi környezetbe helyezése aligha rengeti meg a kiállítás műfajáról vagy a művészetről alkotott elképzeléseinket. Ami mégis érdekessé teszi Koons versaillesi szereplését, az a mód, ahogyan a szobrok és környezetük viszonya tematizálódik a kiállítás körüli vitában.


Jeff Koons: Ballon Kutya. Forrás: Flickr

A kiállításon látható számos jól ismert Koons-darab, köztük a Rabbit (Nyúl), a Lobster (Homár) , a Michael Jackson and Bubbles (Michael Jackson és Bubbles) vagy a Pink Panther (Rózsaszín párduc) olyan egyszerű szuvenírtárgyakat vagy pop-ikonokat ábrázoló szobrok, amelyek már egynemű felületükkel, leegyszerűsített formáikkal, de főként szimbolikájuk banalitásával erős kontrasztot képeznek a kifinomult udvari kultúra nagy korszakának cirádás tárgykultúrájával.


Jeff Koons: Függő szív. Fotó: Polyák Levente

A művész elmélete szerint ez a viszony dialogikus: a nem-helyspecifikus darabok helyspecifikus installációja dialógusba lép a termek építészetével, berendezésével, dekorációjával és tárgyaival – ezzel gazdagítva mind a tárgyakat, mind a kastélyt. A dialógus azonban talán csak azon szobrok esetében jön létre igazán, amelyek nem egyszerűen a királyi ceremonialitás és luxus profanizációját végzik el a pop-tárgyakkal való érintkezés útján. Azok a munkák, amelyeket formájuk és anyaguk segít beilleszkedni a kastély környezetébe, összetettebb kérdéseket kényszerítenek ki a nézőből.


Jeff Koons: XIV. Lajos. Fotó: Polyák Levente

A XIV. Lajost ábrázoló rozsdamentes acél mellszobor, a márvány Self-portrait (Önportré) , a Large Vase of Flowers (Nagy váza virág) vagy a Moon (hold) eséllyel keresnek otthont a túláradó luxus szentélyében. Hogy mi kinek az otthona, ez definíciós kérdés. Jean-Jacques Aillagon szerint, aki volt kulturális miniszter és a Centre Pompidou igazgatója is, Jeff Koons otthon van Versaillesban: „Őszintén hiszem, hogy ez a művész, aki a neo-popkultúra terméke, nagyon is illik Versailles-hoz. Versailles egy barokk tárgy, és a barokk művészet végső soron a pop 17-18. századi verziója.“ Mások (például Bernard Hasquenoph a http://www.louvrepourtous.fr oldalon) a Koons által elfoglalt – vagy létrehozott – művészi szerepet a barokk udvari festő, Charles Le Brun pozíciójához hasonlítják, akit korának legsikeresebb és leggazdagabb művészeként tartottak számon.


Jeff Koons: Homár. Fotó: Polyák Levente

A helyzet másként fest a francia történelem felől nézve. Miközben a „könyv kultúráját“ védelmező „írók uniója“ véleményével kétségtelenül a vita margójára került, más, jóval hitelesebb hangok is „a hely védelmére“ siettek a szobrokkal szemben: Edouard de Royere, a Francia Örökség Alapítványának képviselője a Koons-installációkat egy „mágikus helyre való betolakodásnak“ nevezte. A francia nemzeti emlékezet szent helyeire igencsak rájár a rúd mostanában: a Le Corbusier ronchamp-i kápolnája közelébe tervezett Renzo Piano-pavilon híre az egész építészetért érdeklő társadalmat megmozgatta.


Jeff Koons: Jim Beam – J.B. Turner vonat

Jeff Koons versaillesi szereplésének megítélésekor tehát elsősorban azt a kérdést kell eldönteni, hogy milyen kontextusban beszélünk a kastélyról és a kiállításról: a nemzeti szimbolika vagy a nemzetközi művészet diskurzusában. Koons e szétválasztás feloldását javasolja: „A modern művészet annyira a jelen rabja, hogy az új és régi művek szembesítése nyomán újra felfedezhetjük a történelem és művészettörténet közötti kapcsolatot.“


Jeff Koons: Michael Jackson és buborék. Fotó: Polyák Levente


Jeff Koons: Önarckép. (Portrébüszt). Fotó: Polyák Levente


Forrás: Flickr

Ez a kapcsolat talán szorosabb, mint gondoljuk. A Monde francia napilap szerint Versailles láthatósága és presztízse annyit tesz hozzá a művek értékéhez, hogy abból igazán a művek tulajdonosai, köztük François Pinault, Aillagon volt főnöke, fognak profitálni. Hogyan értékeljünk egy kiállítást, amely miközben hozzájárul a francia nemzeti identitás újragondolásához, kamatokat hozó bankként vigyáz a műtárgyakra, mielőtt visszaengedi azokat a művészeti piacra? Láthatjuk egyszerre a kortárs művészet cinikus megnyilatkozásának vagy ideológiai és pénzügyi manővernek, ahol az udvari ajándékok és cserék kifinomult rendszere éled újjá?

 

One thought on “Rózsaszín párduc és társai Versailles-ban

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány